A 29.610 méteres magasságból végrehajtott második próbaugrás jelentős eredmény a Red Bull Stratos csapat számára, de a komplikációk miatt a végső rekordkísérlet – a világűr határáról végrehajtott szabadeséses ugrás – időpontját októberre halasztották. A Felix Baumgartnert szállító kapszula a földetéréskor megsérült, helyreállításán jelenleg is dolgoznak.

^[1]

Közel 40 kilométeres magasságból már jól észlelhető a Föld görbülete, és a koromfekete égbolton nappal is látszanak a fényesebb csillagok

ROSWELL, Új-Mexikó (USA) – Amikor Felix Baumgartner sikeresen végrehajtotta második próbaugrását és biztonságosan földet ért az új-mexikói sivatagban, a csapat végre ünnepelhetett, hiszen a kedvezőtlen időjárás miatt az előző hetet végigdolgozták és az ugrást többször is el kellett halasztani. A szabadesést a tervezettnél magasabbról hajtották végre, megvalósítva az emberiség történetének a Joe Kittinger által 1960-ban felállított világrekordot követő második legmagasabb ugrását.

^[2]

Joe Kittinger 1960 augusztus 17-én 31.300 méteres magasságból végrehajtott sztratoszféra ugrását eddig még senkinek sem sikerült túlszárnyalnia

A 3 perc 48 másodpercig tartó zuhanás során a 43 éves osztrák ugró864 km/h(536,8 mph) sebességet ért el. A felemelkedés, a szabadesés és a földetérés is terv szerint zajlott. Az első próbaugrás során feltárt hiányosságokat orvosolták, így például második alkalommal már nem fordulhatott elő, hogy a metszően hideg levegő a védőkesztyű alá bejutva gyakorlatilag használhatatlanná dermesztette Baumgartner kezét, és így alig tudta meghúzni az ejtőernyő kioldózsinórját. Közvetlenül a földetérés után Baumgartner a következőket mondta: „Minél többet gyakorol az ember, annál magabiztosabbá válik. Most már tudjuk, hogy mire számíthatunk, és készen állunk a csúcsdöntésre.”

^[3]

Felix Baumgartner a közel 30 kilométeres magasságból végrehajtott második tesztugrása után

Néhány órával később azonban a műszaki támogató csapat megtalálta a felemelkedés során használt kapszulát, amely a földetéréskor jelentősen megrongálódott.Miután Baumgartner kiugrott a kapszulából, a kapszulát leválasztották a ballonról röviddel azelőtt, hogy Roswell-től dél-nyugatra elérte volna az amerikai katonai légtér határát. A kapszula ejtőernyő segítségével, de durván ért földet, sziklás talajon, és az oldalára csapódott.

^[4]

A kapszula megsérült a landoláskor

A becsapódás során megsérült a külső burkolata, szerkezete és más fontos alkotóelemei. További vizsgálatok céljából visszaszállították a kaliforniai Lancasterben található Sage Cheshire Aerospace gyárba, ahol tíznapos intenzív tesztelésnek vetették alá.Art Thompson, a Red Bull Stratos műszaki projektigazgatója megerősítette, hogy a megfelelő belső nyomás fenntartásáról gondoskodó berendezés (amely az atmoszférikus nyomást mesterségesen fenntartja a pilóta számára) és a fő elektronikus támogató rendszerek nem sérültek.

^[5]

Mindazonáltal, megelőző biztonsági intézkedésként a kapszula életvédő berendezéseinek bizonyos alkatrészeit kicserélik. A külső burkot – egy tartalék kapszula anyagait felhasználva – lecserélik.

^[6]

Szabadesésben a sztartoszférából

A javításokat követően a helyreállított kapszulát a sztratoszférában uralkodó állapotokat emulálni képes magassági kamrában, a texasi San Antonio-ban található Brooks-City Bázison még egyszer tesztelik. A teszt sikeres elvégzését követően, amire várhatóan szeptember 24. körül kerül sor, a csapat megkapja a repülésbiztonsági jóváhagyást, és az éles küldetésre október első két hetében kerülhet sor. Ebben az időszakban az időjárási feltételek kedvezőek, gyenge a légmozgás és az ég felhőtlen, ami elengedhetetlen az 55 emelet magasságú ballon indításához.

^[7]

A héliummal töltött ballon a felszállóegységgel úton a sztratoszférába

Don Day, a projekt meteorológusa is megerősítette: „Új-Mexikóban a kora ősz az egyik legideálisabb időpont a sztratoszférikus ballonkísérletekhez.”

Forrás: Red Bull Stratos

Fotók:  Red Bull Stratos, Joerg Mitter, Gárdi Balázs, archív