A Tarantula-ködöt (nebulát) kapta lencsevégre a Hubble-űrteleszkóp. A köd a legnagyobb, legaktívabb csillagképző térsége a Lokális Csoportnak, ahová a Tejútrendszer is tartozik.

A Tarantula-köd (más néven NGC 2070 vagy Caldwell 103) egy diffúz gázköd az Aranyhal (Dorado) csillagképben. Része a Nagy Magellán-felhőnek, és 170 ezer fényévnyire található a Földtől – olvasható a PhysOrg ^[1]honlapján.

Ez a legnagyobb, 650 fényév átmérőjű és a legaktívabb csillagképző térsége a Lokális Csoportnak, ahová a Tejútrendszer is tartozik. A teleszkóp feltalálása óta a nebula peremén fedezték fel a Földhöz legközelebbi szupernóvát: az SN 1987A szabad szemmel is látható volt.

A Tarantula-köd központja viszonylag fiatal és rendkívül fényes. Maga a nebula is olyan fényes, hogyha ezer fényévnyi távolságon belül lenne a Földtől, árnyéka bolygónkra vetülne.

^[2]

A legújabb Hubble-felvételeken a Tarantula-köd peremvidéke látszik, a finom fényes szerkezet ionizált hidrogénben gazdag területre utal. A csillagászok HII régióknak nevezik az ilyen területeket, ahol protonok és elektronok alkotta felhők találhatók.

A területen újszülött csillagok láthatók, amelyek által kibocsátott erőteljes ibolyántúli sugárzás ionizálja a körülöttük lévő gázokat. A felhők tiszavirág életűek, hiszen az újszülött napoktól eredő csillagszél és az ionizálási folyamat szétkergeti őket, “pőrén” hagyva a csillaghalmazokat.

Forrás: MTI
Fotó: ESA

Kapcsolódó cikkek:
A korai világegyetem “kísértetgalaxisait” kapta lencsevégre a Hubble ^[3]
Felfedezték a Pluto ötödik holdját ^[4]
Hatalmas “gázhíd” köt össze két szomszédos galaxist  ^[5]