1749-ben ezen a napon halt meg Bél Mátyás, szlovák ésmagyar író, evangélikus lelkész,
történet- és földrajztudós. Nem kisebb cél lebegett a szeme előtt, mint Magyarország politikai, földrajzi, néprajzi, nyelvtörténeti, természetrajzi képének megalkotása. Losoncon, Alsósztregován,
Besztercebányán kezdte tanulmányait, majd Pozsonyban és Pápán is tanult. A legtipikusabban hungarus-író volt: munkásságával az országot igyekezett szolgálni részrehajlás nélkül. Az ország három akkori legjelentősebb népcsoportjának, a magyarnak, németnek és szlováknak nyelvét jól beszélte, mindhármat egyenlőnek tartotta, a nyelvi tarkaságot dicsőségnek tekintette. Tudományos könyveit kizárólag a közös latin nyelven írta, de jól beszélte mind a három hazai nyelvet, s alkalmi verseiben s egyházi műveiben használta is őket. Munkássága egyaránt része és értékes öröksége a magyar, a szlovák és a magyarországi német nyelvű irodalomnak.
