Kereken 68 éve, 1944. szeptember 17-én, vasárnap délelőtt vette kezdetét a világtörténelem mindmáig legnagyobb és legmerészebb légideszant hadművelete, a Market Garden. A grandiózus hadművelet megálmodója, Bernard Law Montgomery tábornagy meggyőződéssel hitte, hogy a légi gőzhengert követő, Németország szívéig hatoló villámgyors csapás végleg térdre kényszeríti a Harmadik Birodalmat, és a „fiúk” már odahaza tölthetik a karácsonyt… Hogy miért nem  így történt, arra történelmi oknyomozó írásunkban keressük a választ.

^[1]

1944 júliusának végén, majd kéthónapi véres csatározás után a német ellenállás összeomlott nyugaton, és a szövetséges inváziós erők sikeresen kitörtek Normandiából. Az angol-amerikai seregtestek feltartóztathatatlan áradatként nyomultak Franciaország belseje felé. Augusztus 25.-én bevonultak Párizsba, és szeptember elsején elesett Antwerpen, Belgium legfontosabb kikötővárosa is. A nyugati német fronton a felbomlás jelei mutatkoztak. Von Zangen szétvert 15. hadserege demoralizált tömegként vonult vissza Hollandiába, és úgy tűnt, hogy a „tulipánok földje” is hamarosan elesik. A von Stauffenberg ezredes által 1944. július 20-án Hitler ellen elkövetett sikertelen merényletkísérlet után, a teljesen leépült és mániás Führer még kevésbé bízott tábornokaiban, mint azt megelőzőleg. A merényletet követő megtorlásban sorra hullottak a fejek a nyugati fronton is. Von Kluge tábornagyot leváltották, és később még a legendás hírű Erwin Rommel vezértábornagy sem kerülhette el Hitler őrjöngő bosszúját. Valamit azonban tenni kellett az elkerülhetetlennek látszó nyugati összeomlás elhárítására. A helyzet stabilizálására Adolf Hitler az egyik legmegbízhatóbb tábornokát, a keleti frontról sietve visszarendelt Walther Model vezértábornagyot, a védekező stratégia mesterét bízta meg.  A „Führer tűzoltójának” becézett tábornokra nem kisebb vállalkozás, mint a megroppant nyugati front stabilizálása, és a szövetséges előrenyomulás megállításának reménytelen feladata várt. A nyugati hadseregcsoport élére a Whermacht rangidős tábornokát, a nácikat mélyen lenéző és Hitlert szűk bizalmas körben rendre csak „hülye cseh káplárnak” aposztrofáló, arisztokrata von Rundstedt vezértábornagyot nevezték ki. Hiába volt azonban közismert a mogorva porosz tábornagy nácikkal kapcsolatos ambvivalens véleménye, a parancsokat fenntartás nélkül teljesítő idős tábornok stratégiai tudására még a bizalmatlan Hitlernek is szüksége volt.

^[2]

Gerd von Rundstedt vezértábornagy stratégaiai szakértelmét még az általa bizalmas körben csak “hülye cseh káplárnak” aposztrofált Hitler sem nélkülözhette

A berlini főhadiszállás nyomasztó, ideges légkörétől eltérően, a szövetséges haderő Versaielles-be költözött főparancsnokságán a sorozatos győzelmek hatására, eufórikus hangulat uralkodott. Dwight D. Eisenhower hadseregtábornok környezetében mindenki szentül hitt abban, hogy a háború egy-két hónapon belül véget ér. Az általános jó hangulat sem feledhetett azonban néhány súlyos problémát. A gyors előretörés miatt rendkívül megnyúltak az utánpótlási vonalak, és egyre inkább akadozott a csapatok ellátása. A szövetségeseknek hiába sikerült Antwerpent megszerezniük, a visszavonuló németek úgy elaknásították a kikötőt, hogy az még hosszú időre használhatatlannak bizonyult.

^[3]

Eisenhower (középen), a szövetséges haderők főparancsnokának gondjait súlyos személyi ellentétek is nehezítették

A főparancsnok dolgát súlyos személyi ellentétek is nehezítették. Az amerikai inváziós erők fenegyereke, a cowboy módra elefántcsont markolatú coltot viselő George Patton tábornok, és a brit csapatok mindenáron elsőségre törekvő, kopott bársonynadrágjáról, bő pulóvereiről és elmaradhatatlan barettjéről híres főparancsnoka, Montgomery tábornagy között feloldhatatlan ellenszenv feszült. Mindenki másként vélte leszüretelhetőnek a tálcán kínált győzelmet. Eisenhower az angol és az amerikai seregtestek összevonásával, frontális támadást kívánt intézni a német határ ellen. Montgomery és Patton élesen tiltakozott Eisenhower terve ellen, mivel ők önálló dicsőségre szomjaztak. 1944. szeptemberének első napjaiban a hogyan tovább volt a szövetségesek legégetőbb kérdése. Montgomery tábornagy ekkor egy zseniális tervvel állt elő.

^[4]

Viscount Bernard Law Montgomery tábornagy, a Market Garden hadművelet megalkotója

Felismerve a német hadseregben eluralkodott káoszt, egy minden addiginál nagyobb, kombinált, váratlan szárazföldi- légideszant hadművelettel a Rajna hollandiai szakaszán átívelő közúti hidakat akarta megszerezni. A brit tábornagy elképzelése szerint, a hadművelet első szakaszában három légi úton szállított hadosztályt dobnak le mélyen a német vonalak mögött, amelyek elfoglalják Eindhoven, Nijmegen, és Arnhem három nagy közúti hídját. Ezt követően, a belga-holland határon várakozó páncélos haderő „átrobog” a hidakon, és meg sem áll a nyitva álló Ruhr-vidékig. A német hadsereget  egyedül ellátó ipari körzet elfoglalásával pedig  a náci Németország bizonyosan napokon belül összeomlik… A hadműveleti terv nagyon ígéretesnek tűnt, de – az időjárás miatt -, mindössze két hét maradt a kivitelezésre. Eisenhower  – Patton dühöngése, és saját vezérkarának aggályai ellenére -, végül zöld utat adott Montgomery tervének. Így született meg a Market Garden (Veteményeskert) fedőnevű hadművelet…

^[5]

A Market Garden volt a világtörténelem máig legnagyobb légideszant hadművelete

Közben Von Rundstedt hozzáfogott a szétzilált nyugati német hadseregcsoport újjászervezéséhez. A Franciaországból kivont, és Wilhelm Bittrich Obergruppenführer  (a Waffen SS-ben ez az altábornagyinak megfelelő rendfokozat volt) parancsnoksága alatt álló harcedzett II. Waffen SS páncélos hadtest pihentetésére és feltöltésére a hollandiai Arnhem melletti erdőséget jelölte ki körletként.

^[6]

Wihelm Bittrich altábornagy a II. Waffen SS páncélos hadtest parancsnoka, aki az angol győzelmi reményeket totális vereséggé változtatta

A hadtestet alkotó két elit páncéloshadosztály közül, a Harzer Obersturmbannführer (alezredes) által parancsnokolt Frundsberg hadosztály azt a parancsot kapta, hogy nehézpáncélosai egy részének átadását követően vagonírozzon be, és szeptember 17-én délután, induljon vissza Németországba, a hadosztály teljes feltöltése céljából…

^[7]

Walther Model vezértábornagy ( a képen balra) Heinz Harmel dandártábornok, a Hohstaufen páncélos hadosztály parancsnoka társaságában. Model először azt hitte, hogy az ő elfogása céljából dobtak ejtőernyősöket Arnhemre

Montgomery és Browning tábornok hihetetlen szervezőmunkájának eredményeként, a tervezett időpontra, 1944. szeptember 17.-re bevetésre készen állt minden idők leghatalmasabb légi armadája, hogy a történelem legmerészebb hadműveletével térdre kényszerítse a náci Németországot. Úgy tűnt, hogy semmi sem állíthatja meg őket, és a parancsnokokon viharos optimizmus lett úrrá. Pedig mind a holland ellenállástól, mind pedig a Royal Air Force légi felderítőitől érkezett néhány nyugtalanító hír… A holland ellenállók rejtjeles üzentükben arról tájékoztatták a brit parancsnokságot, hogy megállt a németek visszavonulása, sőt egyre több friss, Németországból érkezett alakulat felbukkanását  figyelték meg. A RAF Arnhem körzetében készített légi felvételein pedig az erdőben megbúvó, álcázott páncélosokat fedeztek fel… Az angol parancsnokok azonban a közelgő bevetés lázában égve, nem adtak hitelt ezeknek a híreknek. A holland ellenállókat megbízhatatlannak tartották, az Arnhem körzetében megfigyelt német csapattestekről pedig Browning úgy vélte, hogy azok olyan, a 15. hadsereg maradványait alkotó leharcolt alakulatok amelyek „csupa rémült aggastyánból, és az első puskalövésre megfutamodó, pihés állú kölykökből” állnak. Bűnös könnyelműség volt elmulasztani a hírek ellenőrzését, hiszen – amint az rövidesen kiderült -, „rémült aggastyánok és pihés állú kölykök” helyett a német hadsereg legelitebb egységeivel és harcedzett veteránjaival kellet szembenézniük.

^[8]

C-47 csapatszállító gép bevetés előtt

A sietősen összeállított Market Garden hadműveletnek több kényes pontja is volt. A terv csak akkor lehetett sikeres, ha a szövetségesek az összes rajnai hidat épségben elfoglalják. Ezek közül az utolsó, és a legmesszebb fekvő arnhemi nagy közúti híd megszerzése volt a legfontosabb, a Ruhr-vidékre történő áttöréshez. Eredetileg azt tervezték, hogy szeptember 17.-én egyszerre szállítják át és dobják le az amerikai  Max Taylor vezérőrnagy által parancsnokolt 101-ik,. illetve Richard Gavin dandártábornok 82.-ik légi szállítású hadosztályát, valamint a Roy Urquhart dandártábornok parancsnoksága alatt álló 1. brit légideszant hadosztályt.

^[9]

Max Taylor dandártábornok, az amerikai 101. légiszállítású hadosztály, a “Vijjogó Sasok” parancsnoka

Menetközben kiderült, hogy ehhez viszont nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű csapatszállító repülőgép, így az egységeket csak három egymást követő hullámban tudják a bevetési térségbe szállítani. A Brian Horrocks altábornagy parancsnoksága alatt álló XXX. hadsereg a hidakhoz történő áttörést pedig egyedül csak egy keskeny, és mindkét oldalán magas töltésen keresztül tudja végrehajtani, ahol ellenállás esetén, a páncélosok nagyon könnyen egérfogóba szorulhatnak…

^[10]

Angol ejtőernyősök a C-47 szállítógépben, úton Arnhem felé

Azonban már semmilyen érv sem tarthatta vissza a győzelemre ittas parancsnokokat az indulástól. A gyors győzelem reményében Urquhart tábornok például a golfütőit, John Forst alezredes, a felföldi rohamzászlóalj parancsnoka pedig a szmokingját és tánccipőjét is becsomagoltatta… 1944. szeptember 17-én kora délelőtt a közép-angliai kisvárosok lakói egyre erősebb morajlás hangjára lettek figyelmesek. Hihetetlen látvány tárult az utcára kiszaladt, és a derült égboltot fürkésző emberek szeme elé. Látóhatártól látóhatárig, kelet felé tartó, vitorlázógépeket vontató C-47 szállítógépek százai sötétítették el az eget…

^[11]

Kora délután az Arnhem melletti Hartenstein Hotelben, Walther Model vezértábornagy is felfigyelt az egyre erősödő mély motorzúgásra. A főhadiszállásaként használt szálloda teraszára kisietve, még a monokli is kiesett a szeméből, amikor meglátta az eget elsötétítő légi armadát. De hát miért jönnek ide az angolok, amikor semmi sincs Arnhem körzetében?-morfondírozott magában a tábornok. Megvan! Minden bizonnyal őt akarják elfogni! A tábornagy sietősen intézkedett a hotel kiürítéséről, egyben telefonon azonnal riadóztatta Willy Bitrichet. A gyakorlatias Bittrich tábornok azonban rögtön rájött, hogy az arnhemi híd lehet az angolszász légi invázió célja. Azonnal utasította a Németországba készülő Harzert, hogy hadosztályát szállítsa le az indulásra váró szerelvényekről, egyben riadóztatta a közelben állomásozó, és Heinz Harmel Brigadeführer (dandártábornok) parancsnoksága alatt álló Hohstaufen Waffen SS páncéloshadosztályt is.

^[12]

Viszonylag kevés szállítógép semmisült meg, de pont azok, amelyek az 1. brit légideszant hadosztály nehézfegyverzetét vitték

Az 1.brit  légideszant hadosztály ejtőernyősei sikeresen landoltak az arnhemi hídtól 12 kilométeres távolságra fekvő füves réten, kijelölt leszállási körzetükben. Urquhart tábornok elégedetten vette tudomásul, hogy csak kevés szállítógépük semmisült meg. Viszont amint az hamarosan kiderült, pont azokat a vitorlázógépeket vesztették el, amelyek a nehézfegyverzetet, köztük a páncéltörő ágyúkat szállították… Rövidesen újabb fiaskóval szembesült a tábornok. Egyik magukkal hozott URH rádiókészülék sem működött, így sem az angliai főhadiszállással, sem pedig a saját egységeivel nem tudott kapcsolatba lépni. Először még sem tűntek súlyosnak ezek a problémák. John Forst alezredes zászlóalja, a „Vörös Ördögök” sikeresen betörtek Arnhembe, és rövid tűzharc után elfoglalták a híd balparti feljáróját. A túloldali hídfő megszerzésére indított rohamot azonban a német őrség már sikeresen visszaverte. Ennek ellenére sem tűnt megoldhatatlan feladatnak, hogy másnapig tartsák a hídfőt, amikorra minden bizonnyal és az ütemtervnek megfelelően megérkeznek Horrocks páncélosai…

^[13]

Brian Horrocks altábornagy ( a harckocsi tornyában), a XXX. hadsereg parancsnoka, aki minden erőfeszítése ellenére sem tudott áttörni Arnhemig

Alig ült el az óriási légi armada motorzúgása, amikor a belga-holland határon több kilométer hosszan várakozó Horrocks féle páncélos csoport első Sherman-jai felkanyarodtak a Nijmegen felé vezető töltésre. Az első félóra eseménytelenül telt el, csak a vonuló harckocsik lánctalpcsörgése verte fel a környék békés csendjét. A töltést övező erdőben gondosan álcázott német páncéltörő ütegek tüzérei csak arra vártak, hogy felbukkanjanak előttük a brit harckocsik… Megvárták, amíg az oszlop túlhalad rajtuk, majd kilőtték az élen haladó páncélost, ami miatt azonnal megálltak, és feltorlódtak az élen haladó ír gárdaezred harcjárművei. Ez után módszeresen, sorba lőtték ki a csapdába esett páncélosokat. Noha a RAF időközben riasztott, és rakétákkal felszerelt  Typhoon vadászgépei rövidesen elhallgattatták a német ütegeket, a töltésen lángoló roncsok hosszú órákra megállították a XXX. hadsereg előretörését. Még szinte meg sem kezdődött a hadművelet, de máris késedelembe esetek, pedig a Market Garden sikere a menetterv pontos betartását feltételezte…

^[14]

Az ír gárdazered Sherman Firefly típusú harckocsijai az Arnhem felé vezető töltésen, amelyen súlyos veszteségeket szenvedtek el a német páncéltörő ütegektől

Szeptember 18.-án délelőtt, az angliai reptereket sűrű ködpaplan lepte el. Az invázió második hulláma, az arnhemi hídfőt tartó csapatok számára oly nélkülözhetetlen utánpótlással együtt, a földön maradt… Pár száz kilométerrel keletre, a „Vörös Ördögök” felkészültek a híd túlodalán rohamra készülődő németek fogadására. Harmel egy páncélgránátos zászlóaljat vezényelt a hídfőre az áttöréshez, és az angolok kifüstölésére. Hamarosan megindultak a félhernyótalpas csapatszállítók, és heves géppuskatűz fedezete mellett elkezdődött a német roham. Forst emberei  páncélököl segítségével kilőtték a parancsnoki járművet, majd lendületes ellentámadással szorították vissza a németeket.

^[15]

A Párduc és Tigris nehézharckocsikkal szemben az angol védők már tehetetlenek voltak

Harmel taktikát váltva, Párduc és Tigris nehézpáncélosokat vezényelt a hídra, személyzetüknek meghagyva, hogy az áttörés után módszeresen lőjék szét a hídfőnél az angolok által megszállva tartott házakat. A félelmetes, 88 milliméteres löveggel felszerelt Tigrisekkel szemben Forst katonái tehetetlenek voltak. Megkezdődött a brit hídfőállás véres közelharcban történő felszámolása…

^[16]

Az arnhemi nagy közúti híd napjainkban, amelynél a Market Garden hadművelet elvérzett

Horrocks előrenyomulása folyamatosan újabb és újabb nehézségekbe ütközött. Az angolok nem tudták, hogy az egyik lelőtt Horsa szállítógép roncsai között egy halott vezérkari tisztnél a németek megtalálták a Market Garden  komplett hadműveleti tervét. Noha Model először megtévesztő hamisítványnak tekintette a németek kezére került becses dokumentumot, Bittrich már ennek figyelembevételével szervezte meg a védekezést. Szeptember 19.-én ismét köd szögezte földhöz a csatorna túloldalán tehetetlenül várakozó inváziós erőket… Forst súlyos veszteségei miatt jelezte, hogy már nem sokáig képes kitartani. Montgomery főhadiszállásán a köd miatti sorozatos késedelem ellenére is, töretlen volt az optimizmus. Minden bizonnyal remekül halad a hadművelet, hiszen ha problémák adódtak volna az arnhemi körzetben Urquhart minden bizonnyal rádión jelzi azt… Taylor 101-es „vijjogó sasai” valamint Gavin 82-sei –ha késedelemmel is – de sikeresen elfoglalták az eidhoveni és a nijmegeni hidakat, sőt szeptember 21.-én a Maas-on átívelő egyik hidat is. A bíztatónak tűnő hírek ellenére, azonban szeptember 21.-én  végleg megpecsételődött a nagyra törő Market Garden hadművelet. Model parancsára, Willy Bittrich a II. Waffen SS páncélos hadtest tartalékainak bevetésével, Vegehel-nél ellentámadást indított, és kettészakította Horrocks XXX. hadseregét.  Ennél többet már nem lehetett kockáztatni.  A nem várt kedvezőtlen események nyomására, a brit főparancsnokság kénytelen volt elrendelni Horrocks páncélosainak visszavonulását. A maroknyira fogyatkozott  és reménytelen helyzetbe került„Vörös Ördögökre”  pedig  a  megalázó megadás és hadifogság várt . Az arnhemi nagy közúti híd elvesztése miatt kudarcba fulladt az oly nagy reménnyel várt, és a háború gyors befejezésének lehetőségét felcsillantó Market Garden hadművelet. Hollandia egészen 1945 áprilisáig a németek megszállása alatt maradt. A híd túl messze volt…