Új technológiával, geolokátorokkal fogja követni 50 molnár és 50 partifecske útját a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

A hazai fecskeállomány évente 6,9-9,1 százalékkal csökken. A negatív tendencia okai összetettek: a költőhelyeken bekövetkező élőhelyi, területhasználati változások mellett a vonulási útvonalon, pihenőhelyeken és a telelőterületeken ható tényezők is jelentős szerepet játszhatnak. Mivel a fajvédelem megszervezéséhez pontos adatokra van szükség az egyedek vonulási útvonalairól, pihenő- és telelőhelyeikről, az MME geolokátorokkal követi a fecskék útját – közölte az egyesület csütörtökön az MTI-vel.

A geolokátorok nem műholdas vagy rádiós technológiát használnak, hanem a nappali világosságnak a Föld eltérő helyein mutatkozó időbeli különbségeiből számítják ki a madár helyzetét. E berendezések fényintenzitás-érzékelőt, beépített órát, hosszú élettartamú gombelemet, valamint az adatok tárolására alkalmas memóriát tartalmaznak. A geolokátor naponta rögzíti a világosság kezdetének és végének idejét, amely alapján megállapítható a madár kelet-nyugati pozíciója a 0 hosszúsági körtől, a napi világos időszak hossza alapján pedig a madár észak-déli pozíciója az Egyenlítőtől. Ezek a készülékek nem nyomnak többet 0,6 grammnál és a kistestű madarak hátára apró hátizsákként kerülnek fel a fiókanevelési időszak végén. Ahhoz, hogy az adatokat le tudják tölteni, a szakembereknek vissza kell fogniuk a madarakat a vonulás vagy telelés után.

A technológia még nagyon új és folyamatosan fejlődik. Eddig geolokátorokkal vizsgálták például albatroszok, sarki csér, búbos banka, tövisszúró gébics, fülemüle, lappantyú, sarlósfecske és olyan észak-amerikai madárfajok, mint a Bicknell-fülemülerigó, macskamadár, rizscsiröge és az északi bíborfecske vonulását.

Forrás: MTI

Kapcsolódó cikkeink:
Távirányítható csótányok segíthetnek vészhelyzetben
Robotok segítenének újraépíteni a korallzátonyokat ^[1]
Pókháló inspirálta a madarak számára veszélytelen üveget ^[2]