Az Inka Birodalom csupán néhány évszázadig virágzott Dél-Amerika területén, s ma már csak a romok mesélnek nekünk a rejtélyes civilizációról. Cikkünkben a titokzatos nép által hátrahagyott legérdekesebb helyszíneken kalauzoljuk végig az olvasót.

Az ősi indián civilizáció gyökerei a 13. század elejéig nyúlnak vissza, Peru területére. 1438-tól kezdve, Cuzco városától indulva a nép egyre nagyobb térségeket hódított meg, míg végül létrehozta a legnagyobb Kolumbusz előtti birodalmat Amerikában, mely magába foglalta amai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile több területét. A virágzás azonban kevés ideig, a spanyol konkvisztádorok megjelenéséig, mindössze 1532-ig tartott. Ma már csak a Dél-Amerikában található romok árulkodnak az egykori különleges és rejtélyes civilizáció titkairól.

Moray

^[1]

Az Andok magaslatain elhelyezkedő Moray inka mezőgazdasági centrumként működött, ahol valószínűleg bőséggel termesztettek alkalmazkodó növényfajtákat. A helyszínen kör alakú, lépcsőzetesen emelkedő formáció látható, itt feltételezhetően a különböző éghajlati viszonyok hatásait vizsgálták, mivel az alsóbb szinteken mérsékeltebb hőfok uralkodott. A legalacsonyabb (150 métermélységű) és legmagasabb pont között hozzávetőleg15 Celsiusfokos hőmérséklet-különbség mutatkozott.

Winay Wayna

^[2]

Winay Wayna egy domboldalra épült, kilátással az Urubamba-folyóra. Az inka úton haladva éppen beleütközünk, s csakúgy, mint egykor, ma is arra szolgál, hogy a megfáradt utazók pihenhessenek egy keveset a Machu Picchu felé tartva. Az épületkomplexumot lépcsőrendszerek kötik össze. Az egyes terasz-szerű struktúrák területén egykor növényeket is termesztettek.

Coricancha

^[3]

A birodalom vallási és politikai központjában, Cuzco-ban található épület, eredeti nevén Inti Kancha („A nap temploma”) az Inka Birodalom legjelentősebb vallási helyszíneként szolgált. A falakat és a padlót egykor aranylemezek borították, az udvaron pedig szintén aranyból készült szobrok ékeskedtek. Hasonlóan sok más inka emlékhez, a spanyol hódítók lerombolták az épületet, helyén pedig keresztény templomot emeltek – ez a ma is megtekinthető Santo Domingo. A létesítmény hatalmas földrengéseket élt túl; az óriási, egymásba illeszkedő kőtömbökből emelt falak – melyeket az inkák szakértelmének köszönhetünk – még mindig masszívan állnak.

Llactapata

^[4]

A kecsua nyelven „Magas Városnak” nevezett település 2840 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el az inka ösvény mentén. Egykor minden bizonnyal a növénytermesztés és –tárolás színhelye lehetett. A várost Manco Inca Yupanqui égette fel a spanyol konkvisztádorok elől való visszavonulás közben. Részben ennek az erőfeszítésnek köszönhetően a spanyolok sosem fedezték fel az inka utat, vagy az ösvény mentén található településeket.

Isla del Sol

^[5]

A „Nap szigete” a Titicaca-tó déli részén terül el. A sziklás, dimbes-dombos sziget az inka hitvilág szerint az első olyan terület volt, mely felbukkant a nagy özönvíz után, s a Nap innen emelkedett fel, hogy újra bevilágítsa az eget. Az inkák úgy tartották, hogy az Isla del Sol a Napisten szülőhelye, így több szent terület is található itt, többek között a Szent Szikla, vagy a labirintus-szerűen megépített Chicana.

Sacsayhuaman

^[6]

A Sacsayhuaman egy fallal körülhatárolt terület, magasan Cuzco városa felett. A központi várost puma alakban fektették le, mely az inka dinasztia jelképének számított. Az állat hasa a tulajdonképpeni főtér volt, a gerince a Tullumayo-folyó, feje pedig a Sacsayhuaman dombja. Itt három hatalmas, párhuzamosan elhelyezkedő mészkőfalat húztak fel különböző magasságokban. A szakemberek úgy vélik, a cikkcakkban húzódó falak a puma fogait reprezentálják. A legtöbb kő olyan szorosan simul egymásba, hogy egy szelet papír sem férne közéjük.

Pisac

^[7]

A hely elnevezése kecsua eredetű, s magyarul foglyot jelent. Az inka tradíció alapján a településeket különböző madarak és állatok formájában építették fel, s az említett várost fogoly alakban emelték. A romok között katonai fellegvárak, templomok és lakóházak is találhatóak, ahonnan kilátás nyílik a Salkantay-hegység területén húzódó Sacred Valley-re. A szakemberek szerint Pisac a völgy déli bejáratát védte, valamint innen ellenőrzés alatt tarthatták az Inka Birodalmat és az esőerdőket összekötő utat.

Choquequirao

^[8]

Az „Arany Bölcsője” nevet viselő romváros Cuzco és Apurimac határán fekszik, 3085 méterrel a tengerszint felett. A rom maga egy lépcsőformáció, mely 180 szintet köt össze. Choquequirao teljesen más stílusban épült, mint a híres Machu Picchu, és sokkal nagyobb területet ölel fel. Megközelítése csak gyalog vagy lóháton lehetséges – emiatt jóval kevésbé látogatott, mint az előbb említett másik inka romváros. Az út valóban fáradalmas és hosszú: Cachora-ból indulva akár négy napig is eltarthat.

Ollantaytambo

^[9]

Ollantaytambo a Birodalom idején Pachacuti király uralkodói birtokaként szolgált. Ő építtette a várost, mely fontos vallási helyszínként is funkcionált. A spanyol hódításkor az ellenállás központja volt. Napjainkban hatalmas turisztikai vonzerővel bír, és az Inca Trail néven ismert túra gyakori kiindulópontja.

Machu Picchu

^[10]

Talán a legszebb és legrejtélyesebb inka emlék a Machu Picchu, melyet 1911-ben fedeztek fel újból. Az inkák elveszett városa – valószínűleg nem véletlenül – alulról teljesen láthatatlan. Az itt élők a többi településtől teljesen függetlenül, elzárva is boldogulhattak: természetes források fakadnak a helyszínen, és mezőgazdasági termelésre is kiválóan alkalmas. Ennek ellenére a 15. században épült település valódi rendeltetése máig vita tárgyát képezi a tudósok körében. A Machu Picchu-t 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította, s 2007-ben a Világ Új Hét Csodájának egyike lett. A romváros ma Peru leglátogatottabb turisztikai célpontja.

Forrás: Touropia

Képek: Flickr

Kapcsolódó cikkeink:
A világ 7 legjobb trekking útja ^[11]
Egy lehetséges Eldorádó: Paititi ^[12]
100 éve fedezték fel a Machu Picchu-t ^[13]
Tüdőbeteg volt a feláldozott inka kislány ^[14]