Néhány nap múlva, október 8-án hétfőn az osztrák fenegyerek, Felix Baumgartner végrehajtja eddigi legvadabb mutatványát: ő lesz az első ember, aki szabadesés során eléri a hangsebességet, s egyben rekordot is dönt. Azonban Baumgartner nem az első a történelemben, aki vakmerő és veszélyes ejtőernyős kalandba vágja a fejszéjét.

A legelső ugrás

^[1]

Andre-Jacques Garnerin

Az ejtőernyő ötlete igen régi időkbe nyúlik vissza – egy piramis-formájú darab skicce még Leonardo da Vinci vázlatfüzetében is szerepel –, ám a legelső ugrást csak 1797-ben hajtották végre. A francia származású Andre-Jacques Garnerin hőlégballonon 610 méterrel emelkedett Párizs fölé, majd egy esernyő formájú selyem ejtőernyővel ereszkedett vissza a földre. Útja nem lehetett túlságosan kellemes, hiszen a kezdetleges eszköz rendkívül merev volt, így a lebegés élménye helyett vad rángást eredményezett. Egy későbbi ugrásról szóló beszámoló szerint, melyet Angliában hajtottak végre, az ejtőernyős rendkívül sápadt volt, s az érkezés után rosszul is lett.

Az első haláleset

^[2]

Az ejtőernyős technológia nagymértékben fejlődött az első merev, kormányozhatatlan darabok után – sajnos azonban nem mindenki élte túl a kísérletezési időszakot. 1837-ben Robert Cocking brit akvarellművész saját tervezésű, kúp alakú ejtőernyőjével vetette magát a mélybe egy hőlégballonból, mely körülbelül 1500 méterrel szállt a föld felett. Sajnálatos módon Cocking elszámolta magát a berendezés súlyát illetően, s így a vártnál sokkal gyorsabban kezdett zuhanni; ezután az ejtőernyő kifordult és darabokra tört.

Ugrás repülőgépből

^[3]

Grant Morton

Az 1900-as évek elején a technológia fejlődése lehetővé tette, hogy az ejtőernyősök a jól megszokott ballon helyett akár repülőgépből is megkíséreljék az ugrást. Némi ellentmondással találkozhatunk azzal kapcsolatosan, ki hajtotta végre az első ilyen mutatványt. Az egyik állítás szerint repülőgépből elsőként Grant Morton ejtőernyős vetette magát a mélybe 1911-ben Kalifornia felett, méghozzá egy Wright Model B fedélzetéről; több hiteles forrás utal azonban arra, hogy az úttörő egyén az amerikai hadsereg kapitánya, Albert Berry volt, aki 1912. március 1-jén egy Benoist-ból ugrott ki,457 métermagasról. Az ereszkedés nem volt zökkenőmentes: Berry ejtőernyője nem működött teljesen jól, így a férfi többször is megpördült a levegőben.

^[4]

Albert Berry

Az első női ejtőernyős

Georgia Ann Thompson Broadwick-et apró termete ellenére – mindössze 150 centiméter magasra nőtt –igazán hősies természettel áldotta meg a sors. Elsőként 1907-ben találkozott a hőlégballonos ejtőernyőzéssel egy karneválon, s rögtön bele akart kóstolni a nem mindennapi élménybe. Meggyőzte a tulajdonost, hogy alkalmazza és tanítsa ki őt. Hamarosan már országszerte ejtőernyőzött a rendezvényeken, a tömegek nagy megdöbbenésére.

^[5]

Georgia Ann Thompson Broadwick

Nem sokkal ezután az amerikai hadsereg felkérte Broadwick-et, hogy mutassa be az ejtőernyők működését a pilóták számára, ezzel megelőzvén a légi katasztrófák halálos következményeit. 1914-ben egy ilyen akció során az ejtőernyő zsinórja a repülőgép farkára tekeredett – így a hölgy lett az első, aki szabadugrást hajtott végre repülőből.

Ugrás a tűzbe

Az Egyesült Államokban jelenleg több mint 270 személy dolgozik ejtőernyős tűzoltóként (Oroszországban szintén létezik a veszélyes foglalkozás). A „smokejumper”-nek nevezett speciális tűzoltók kiképzése az 1930-as évek végén kezdődött Amerikában. A merész férfiak feladata, hogy ejtőernyővel ereszkedjenek le olyan tüzekhez, melyek máshogyan nem érhetők (és olthatók) el.

^[6]

Az első két smokejumper Rufus Robinson és Early Cooley volt, akik halált megvető bátorsággal ereszkedtek le a lángokba az idaho-i Nez Perce National Forest-nél 1940. július 12-én. Cooley ejtőernyője összegubancolódott, és a férfi a landolás során még egy fenyőfának is nekiment – ennek ellenére nem esett baja. Robinson és Cooley másnap reggelre sikeresen eloltotta a tüzet.

A leghosszabb ereszkedés

Miután a repülők egyre magasabbra és magasabbra tudtak emelkedni a technika fejlődésével, a katonaságot komoly aggodalom fogta el az esetleges katasztrófák miatt. Az emberi szervezet tűrőképességének feltérképezése érdekében Joseph W. Kittinger három alkalommal vetette magát a mélybe szédítő magasságokból: egyszer 23 287 méterről, majd 22 769 méterről, végül (s ez az eddigi rekord) 31 333 méterről.

^[7]

Kittinger a földet érés után

Kittinger 25 816 méteres szabadesése során988 kilométerper órás sebességet ért el, s tizenhárom perc 45 másodperc elteltével landolt a földön. Bár az ugrás maga gyönyörű élmény volt, Kittingernek kellemetlensége adódott: túlnyomásos kesztyűje nem működött megfelelően, így a keze a kétszeresére dagadt.

Baleset a magasban

Kittinger mutatványát szándékozta túlszárnyalni 1962-ben Pjotr Ivanovics Dolgov, a szovjet légierő ezredese, ám nem járt sikerrel. Egy újfajta szkafander tesztelésekor 28 640 méteres magasságból ugrott le, ám a speciális ruha felmondta a szolgálatot: Dolgov még azelőtt meghalt, hogy földet ért volna.

Forrás: Live Science
Főkép: Don Graham 

Kapcsolódó cikkeink:
Baumgartner utolsó tesztugrása ^[8]
Kijelölték Baumgartner történelmi ugrásának időpontját ^[9]
Végigjárnád Shackleton útját? ^[10]