Vasárnap sikeresen, három rekordot is megdöntve végrehajtotta történelmi sztratoszféraugrását Felix Baumgartner. Az osztrák extrém sportoló a földet érés után néhány órával már az ugrás körülményeiről, érzéseiről és jövőjéről beszélt.
“A világűr szélén jártam, és még egy pohár vizet sem kaphatok?” – nyitotta meg a sajtótájékoztatót tréfás hangulatban Felix Baumgartner, amelyen megerősítették, hogy összesen három rekordot döntött meg: a legmagasabb, leggyorsabb és leghosszabb ugrást. A szabadesés időtartama 4 perc 20 másodperc volt, miközben sikerült elérnie a hangsebességet (1342,8 km/h-val zuhant).
Tipp: Sikeres volt Baumgartner sztratoszféraugrása!
Felix elmondta, hogy odafenn, az ugrás előtt nem az járt az eszében, hogy rekordokat döntsön, csak a családjára és a barátnőjére tudott gondolni, és arra, hogy túlélje az ugrást. Kicsit recsegve ugyan, de hallhattuk az ugrás előtti utolsó szavait: “Tudom, hogy az egész világ engem néz most, és szeretném, ha ti is látnátok, amit én látok. Néha nagyon magasra kell jutnunk ahhoz, hogy észrevegyük, milyen aprók vagyunk valójában.”
Az ugrás előtt adódott egy kisebb probléma, amelyet a csapat nem a közvetlenül veszélyes, hanem a “mi lesz, ha…” kategóriába sorolt: Felix sisakjának fűtőrendszere elromlott, ettől pedig párásodni kezdett az üveg. Ez azért baj, mert így elvileg nem tudta volna elvégezni azt a bonyolult, több lépésből álló felkészülési folyamatot, amely az ugrást megelőzte. Végül minden rendben történt, és bár a szabadesés utolsó perceiben újra bepárásodott a sisak, nem okozott nagyobb problémát.
Felixnek az esés közben is folyamatosan kommunikálnia kellett a csapattal – ebből Kittingeren kívül nem sokan értettek bármit is. A lényeg az volt, hogy ellenőrizni tudják, teljesen a tudatánál van-e.
Tipp: A kulisszák mögött – Baumgartner ugrást megelőző 24 órája
A fenegyerek számára a legnehezebb pillanatok az ugrás közben jelentkeztek: ekkor kellett ugyanis eldöntenie, hogy feszegesse-e a határokat, a rekordok megdöntésére koncentráljon, vagy a saját biztonságát helyezze előtérbe, és megnyomja az apró piros gombot a nyomásstabilizált ruhán, amely kinyitja a vészernyőt. Végül nem volt szükség rá.
Az esés közben Felix tulajdonképpen nem is érezte,ahogy átlépi a hangsebessége: nyilatkozata szerint olyan érzés volt, mintha víz nélkül úszna. A hangrobbanást sem érezte, amely akkor jelentkezik, ha eléri a Mach-1-et.
A landolás pillanatai (Discovery)
Arra a kérdésre, hogy mely pillanat volt számára a legemlékezetesebb, azt válaszolta, hogy az, amikor landolás után meglátta Mike Toddot. A Red Bull Stratos egészségvédelmi mérnöke az elmúlt években szinte Felix testvérévé vált. “Ő volt az első, akit megláttam az ugrás után. Úgy mosolygott, mint egy kisgyerek” – nyilatkozta a fenegyerek.
A stáb tagjai mindannyian megköszönték az egész Red Bull csapatnak a közreműködést. Felix azzal zárta a konferenciát, hogy elárulta: hosszútávú célja az, hogy ő üljön majd ott, ahol most Joe Kittinger, hozzájáruljon egy fiatal, bátor kalandor céljához, és segítsen megdönteni a saját rekordját.
Képek: Red Bull Stratos
