A texasi McDonald Obszervatórium 9,2 méter átmérőjű Hobby-Eberly (HET) teleszkópjával végzett spektroszkópiai vizsgálatok szerint, a felfújódási stádiumában lévő BD +48740 jelű vörös óriás megkezdte a csillag közelében keringő egyik bolygójának megsemmisítését. Nagyjából 4 milliárd év múlva, hasonló véget ér Földünk is.  

^[1]

A texasi McDonald Obszervatórium egyik kupolája
Kép forrása:donthewormhole.blogspot.hu

A Nicolaus Copernicus Egyetem asztrofizikusa, Monika Adamow szerint, a BD +48740-es vörös óriás színképelemzése azt mutatja, hogy a hatalmasra felfúvódott csillag légkörében abnormálisan magas a lítium aránya. Mivel ez az elem nagyon gyorsan lebomlik a csillagok forró plazmából álló atmoszférájában, a Penn State University kutatója, Alex Wolszczan szerint a csillag külső légkörében kimutatható nagy mennyiségű lítium jelenléte csak egy, már a forró atmoszféra külső határán keringő bolygó anyagának folyamatos elpárolgásával magyarázható.

^[2]

A bolygóját elnyelő vörös óriást a McDonald Obszervatórium 9,1 méteres teleszkópjával sikerült megfigyelni.
Kép forrása: McDonald Observatory

Az észlelt jelenséget a Föld távoli jövőben beteljesedő végzete  előképének is tekinthetjük. A csillagfejlődés során ugyanis, amikor egy Naphoz hasonló közepes méretű (0,4 illetve 3,4 naptömeg közötti) csillag eléri az ún. vörös óriás fázist, külső rétegei elkezdenek kifelé terjedni, a magja pedig összehúzódik. A fiatal csillagok „alapanyaga” az Univerzumot 99%-ban alkotó hidrogén, amelyet a csillag életszakaszának első felében, a magjában folyamatosan zajló termonukleáris fúzióval előbb deutériummá, majd héliummá éget el. A héliumot tehát a hidrogén ciklus (a proton-proton reakció) amolyan salakanyagának tekinthetjük. Amikor a csillag tömegében a hélium válik a meghatározó elemmé, a csillag magjában uralkodó hőmérséklet és nyomás már nem elegendő a hidrogénnél stabilabb hélium magfúziójához.

^[3]

Amikor a csillag teljes hidrogénkészletét elégette, megfelelő tömegméret esetében vörös óriássá fúvódik fel.
Kép forrása: members.wolfram.com

A hidrogén ciklus leállása megszünteti a termonukleáris reakció eredményeként kialakuló, és a csillag stabil állapotát biztosító gázkiáramlást, a sugárnyomást. Emiatt a csillag tömege előbb összehúzódik, és az összehúzódással keletkező magasabb nyomáson és hőmérsékleten beindul a hélium szénné égetése. A kialakuló erősebb sugárnyomás miatt. azonban a csillag térfogata is megnövekszik, az égitest felfúvódik, és korábbi átmérőjének akár több százszorosára is „meghízhat”. Így alakul ki a vörös óriás állapot. Ez az állapot a csillag életében egy viszonylag rövid periódust alkot. Hogy ezután mi történik a csillaggal, az alapvetően az égitest tömegétől függ. Amennyiben a csillag tömege meghaladja az 1,44 naptömeget kifejező ún. Chandrasekar-határt, az égitest szupernovává alakul. A gigantikus termonukleáris robbanás után, – szintén a tömeg függvényében -, vagy szupersűrű neutroncsillaggá, vagy pedig az „elfajzott” anyagból álló fekete lyukká alakul.  

^[4]

Fantáziakép a vörös óriásként a Föld-Hold rendszer felé nyomuló Napról.
Kép forrása: zastavki.com

A Nap nagyjából 4 milliárd év múlva kerül a vörös óriás állapotba. A számítások szerint, központi csillagunk átmérője a jelenlegi kétszázszorosára fog kiterjedni, fokozatosan elnyelve felfújódása során a belső bolygókat, a Merkúrt, a Vénuszt, és nagy valószínűség szerint a Földet is. Amikor ez bekövetkezik, már bizonyosan nem lesz élet Földünkön. A felfúvódó Nap pusztító hősugárzása miatt ugyanis már azt megelőzően elpárolog a légkör és a hidroszféra, valamint élhetetlenül forróvá válik a felszín, hogy bolygónk – a BD +48740 vörös óriás szerencsétlen kísérőjéhez hasonlóan – felemésztődne a Nap légkörében. Ez lesz a valódi Armegeddon…