Halloween éjszakáját legtöbben az amerikai beöltözős-cukorkakéregetős hagyománnyal azonosítják – kevesen tudják, hogy tulajdonképpen egy ősi kelta hagyományon alapszik, és több mint 2 000 éves. Honnan is ered a legfélelmetesebb ünnep?

A csapból is a töklámpások, beöltözős bulik és denevér-boszorkány-zombi alakra gyúrt gumicukrok folynak. A karácsony mellett talán a Halloween a leginkább globalizált, “elkorcsosult” ünnep, ahol minden a fogyasztásról és az eladásról szól. Idehaza sokan taszítónak találják ezt a hagyományt, mert az amerikai kultúra ránk ragadt ünnepének tartják – pedig tulajdonképpen eredetileg köze sincs az Egyesült Államokhoz.

^[1]

Kelta újév

A Halloween, azaz “All Hallow’s Eve”, mindenszentek éjszakája ősi kelta hagyományokhoz köthető, és több mint 2 000 évvel ezelőttre vezethető vissza. A kelta kultúra a Samhaint ülte ekkor, a Napisten ünnepét, az újévet üdvözölte október 31-én, sötétedéstől. A Samhain a különböző újabb, pogány vallásoknál még mindig az egyik fő ünnep, így például a wiccák is rendre megtartják.

A kelta hagyományok szerint a november 1-jére virradó éjszaka a világ rendje felborul, ekkor a legvékonyabb a földi világot és a túlvilágot elválasztó fátyol. Megnyílnak a tündérdombok, a sídhk, és az emberfeletti lények szabadon járhatnak közöttünk.

^[2]

A kelta emberek ekkor örömtüzet gyújtottak, állatbőrbe öltözve körbeülték, és kísértethistóriákat meséltek egymásnak vagy jósoltak. Az írek házról házra jártak, és elűzték a gonosz szellemeket. Állatokat, gyümölcsöket áldoztak – az emberáldozat kérdése vitatott, egyelőre nem bizonyítható.

Tökök és almák

Az ünnep két fő jelképe az alma és a tök. Az alma a római kultúrának köszönhető, amelynek két ünnepe is beleolvadt a későbbi Halloween, Samhain hagyományaiba. Az egyik ilyen ünnep a Feralia, a holtak emléknapja, innen ered, hogy nem csupán a túlvilág népei, de a halottak is visszatérnek ezen az éjszakán. A másik ünnep a Pomonának, a gyümölcstermés istenének napja – innen az alma, amely a mai Halloween éjszakáján is megjelenik, mint népszerű játékkellék.

^[3]

A kivájt töklámpás arra a hagyományra vezethető vissza, hogy Samhain éjszakáján nem tanácsos hosszabb útra indulni, mert a túlvilág lényei bárkit könnyen magukkal ragadhatnak. Akinek mégis utazásra kell adnia a fejét, védelmezőjéül egy töklámpást vigyen magával, mert ez elijeszti a rossz szellemeket – ennek a hagyománynak a továbbfejlesztett változata a házak ablakába, ajtajába kitett világító töklámpás, amely a lakókat óvja meg a gonosztól.

Az Egyesült Királyságban és az Államokban egy újabb megfeleltetés is igazolja a töklámpás megjelenését:  Jack O’Lantern története, azaz egy részeges és egy világító marharépa esete, amelyet később a jóval látványosabb tök váltott fel. A legenda szerint Jack egy részeges csavargó volt, aki üzletet kötött az ördöggel, hogy az ő lelke ne kerüljön a pokolra. Szégyenteljes élete miatt azonban a mennyországból is kitessékelték, így örökre a földön ragadt. A sátántól kapott egy széndarabot, amelyet egy marharépa kivájt belsejébe helyezett, hogy azzal világítson. Azóta Jack lelke ennek, az immár tökből faragott lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét.

^[4]

Samhainból Halloween lesz

A kelta újév ünnepe akkor vált a ma ismert Halloweenné, amikor a keresztény misszionáriusok rászálltak a keltákra, és megpróbálták “keresztényesíteni” hitvilágukat. A hittérítők elszántan indultak neki, hogy az ördögi, sátánt imádó népet a saját, igaz hitükre formálják.

Gergely pápa Kr. u. 601-ben rendelkezett úgy, hogy az angolszász, pogány népek szentélyeit ne rombolják le, hanem éppen azokra a helyszínekre építsenek a kereszténységet dicsőítő templomokat, ahol eddig a bűnös isteneket tisztelték. Ugyanígy a pogány áldozati szokásokat is fenntartották illetve beépítették a keresztény szertartások közé. Ez okos, sikeres döntésnek bizonyult: nem váltott ki akkora ellenállást a helyiekből, mintha az egész vallásukat porig rombolták volna a misszionáriusok.

^[5]

Ennek köszönhető, hogy a Samhain nem tűnt el – kicsit átgyúrva még ma is élnek az egykori tradíció gyökerei. A korábbi vallási, tudományos és társadalmi vezetők, a druidák azonban nem voltak ilyen szerencsések: a misszionáriusok ördögimádóknak bélyegezték őket, és szépen lassan eltüntették mindannyiukat a föld színéről. A kelta túlvilágot egy az egyben a keresztény pokollal azonosították, így a Samhain jelentése is teljesen megváltozott. Azokat, akik nem fogadták el ezeket az új szabályokat, és még mindig a régi isteneket tisztelték, eretnekeknek, boszorkányoknak nyilvánították, és bujdosásba kényszerítették.

Mindenszentek napja

A keresztények az asszimiláció során ünnepeiket is az egykori kelta ünnepnapokhoz igazították – így esik karácsony december 25-ére, és így módosították a mindenszentek napját is november 1-jére. Ekkor a keresztény vallás minden szentjét dicsőítik, különösen azokat, akiknek nincs saját ünnepnapjuk az évben. A misszionáriusok úgy tervezték, hogy ha egymás mellé állítják a két ünnepet, előbb-utóbb egybeolvadnak, majd a Samhain hagyományai teljesen eltűnnek, de nem ez történt – az igaz, hogy a kelta istenek leprikónokká és tündérekké korcsosultak, de október 31-ének éjszakája még mindig az evilág és a túlvilág kényes egyensúlyának ünnepe.

^[6]

A katolikus egyház a mindenszentek napját megtoldotta a halottak napjával, amelyet november 2-ára tűzött ki, hogy létrehozzon valami hasonló, túlvilághoz kapcsolódó hagyományt. November második napján az élők imádkozhatnak a halottaikért –  mindenki kivándorol eltávozott szeretteihez a temetőbe, és vagy ott, vagy otthonában gyertyát gyújt értük.

A Samhain hagyományait még így sem sikerült teljesen kiírtani, Európában azonban sokáig feledésbe merültek. Néhány helyen elvétve jelmezbe öltöztek és tökdíszeket helyeztek el a lakásban, de ez a szokás is hanyatlóban volt. Időközben az All Hallow’s Eve-ből Halloween vált, a nagykereskedelem pedig meglátta benne a fantáziát, és hátára vette az ünnepet. Ma már az egész világon ismerik, nem csupán a keresztény kultúrkörben. A magyar idegenkedés pedig éppen ezért oktalan: bár a házról házra járás, a beöltözés amerikai-angol hagyomány, a Halloween mégiscsak a kereszténység hittérítő munkájához vezethető vissza.