A világhírű filmrendező, Steven Spielberg „Jaws” – vagy ahogyan a hazai mozi nézők ismerik -, „ A cápa” című filmjének egykori forgatási helyszínéhez közel, november 29-én egy jeladóval megjelölt 5 méteres nagy fehércápát sikerült megfigyelni.
A nagy fehércápa a világtenger legnagyobb húsevő porcoshala
Fotó: Chris Fallows
A hatalmas, két tonnás testtömegűre becsült tengeri ragadozót először a Hunting-szigettől 5 tengeri mérföldre(kb.9,3 km) keletre, a nyílt tengeren fedezték fel. Az állat innen a parti vizek felé úszott, mozgását St. Helena Sound-tól egészen Edist Beach-ig sikerült nyomon követni. Mivel a szatellites adatrögzítővel megjelölt cápa többször felúszott a felszínre, így sikerült fogni a műholdas nyomkövető által sugárzott jeleket. Az adatok kiértékeléséből megállapították, hogy a „Mary Lee” néven nyilvántartott nőstény egyed, először Floridától déli irányba úszott, majd onnan a Golf-áramlat sodrását kihasználva fordult vissza északi irányba.
Jeladóval megjelölt nagy fehér. A műholdas nyomkövető értékes információkat közvetít a nagy fehércápák vándorlásáról.
A szerző felvétele
A nagy fehércápa (Carcharodon carcharias, Linnaeus, 1758) nem csak a heringcápa-félék családjának (Lamnidae) a legméretesebb tagja, hanem a recens fajok között is a legnagyobb húsevő cápafaj. A kifejlett egyedek átlagos testhossza a hímeknél általában 4,2 -5, még a nagyobb nőstényeknél 4,5-6,2 méter között mozog. ( A cápaalakúak, és egyben a világtenger két leghatalmasabb halfaja, az érdes cápa /Rhincodon typus/ illetve az óriáscápa /Cetorhinus maximus/ is, a sziláscetekhez hasonlóan plankton szűrögető életmódot folytatnak.) A nagy fehér nem csak a leghatalmasabbra növekvő húsevő halféle, hanem a legaktívabban vándorló cápafajok egyike is. A nagy fehér ugyanúgy megtalálható Alaszka, Patagónia, de akár Kamcsatka hideg vizeiben, mint az óceánok egyenlítői, melegvizes trópusi területein. Elsősorban a hűvösebb mérsékeltövi vizeket kedveli, leginkább a 8 –19 Celsius fok közötti hőmérsékleti tartományt preferálja, a trópusi tengerekben nagyon ritka. Az Európa körüli vizekben dél-Portugáliától Skóciáig fordul elő, de a Földközi-tengerben is honos. A faj migrációs szokásairól csak a legutóbbi időkben, a műholdas nyomkövetési technika elterjedésével sikerült pontos, megbízható információkhoz jutni. Az eddig legalaposabban megfigyelt híres egyed, a dél-afrikai Mossel-öbölben 2004-ben megjelölt „Nicole” például többször is átúszta keleti, illetve vissza, nyugati irányban az Indiai-óceánt. A Mossel-öböltől a kelet ausztrál partokig tartó utat hat hónap alatt tette meg. A jeladó által sugárzott adatok szerint, az óceán átúszása során 4,5 km/óra volt az átlagsebessége, pont annyi, mint egy sétáló emberé. Nappal legnagyobb részt közvetlenül a felszín alatt úszott, és éjszaka sem merült általában 90 méternél mélyebbre. Egy alkalommal azonban a kutatók legnagyobb megdöbbenésére, 1.240 méteres mélységig hatolt le, máig sem sikerült megfejteni, hogy milyen okból.
A dél-afrikai Mossel-öböl környéke a nagy fehércápa kutatás egyik kiemelt területe.
Fotó: Thomas Peschak
A migrációs útvonalak a legújabb megfigyelések szerint a vadászterületek felkeresésével függnek össze. Valószínű, hogy a vándorlásban a szaporodási ciklus is szerepet játszhat, de eddig még sehol sem sikerült a világtengeren olyan területet azonosítani, amely –bizonyítható módon – a nagy fehércápák szaporodási helye lenne.
A nagy fehércápa az egyik legszélesebb elterjedtségi körrel rendelkező tengeri csúcsragadozó.
Fotó: Rob Lawrence
Annak ellenére, hogy a nagy fehércápa mindhárom óceánban az egyenlítői térségtől egészen a magasabb szélességi körökig előfordulhat, egyáltalán nem gyakori, sőt, -mondhatjuk-, kifejezetten ritka cápafaj. Amíg négy-öt évtizeddel ezelőtt a becslések szerint a világtenger nagy fehércápa populációjának egyedszáma 10-12.000 körüli lehetett, a túlhalászás és a környezeti problémák miatt napjainkra a populáció kb. 3-4000 egyedre zsugorodott. A nagy fehér ún. „vörös könyves” veszélyeztetett faj, amely – ha továbbra is a kedvezőtlen tendenciák érvényesülnek -, belátható időn belül végleg eltűnhet a világtengerből.
