Harminc éve ejti ámulatba az asztronómusokat egy hiperóriás csillag, amelynek hőmérséklete kevesebb, mint három évtized alatt háromezer Celsius-fokkal növekedett.

A megfigyelésekről, amelyeket hat európai ország csillagászai végeztek holland szakemberek irányításával, az Astronomy and Astrophysics folyóiratban látott napvilágot tanulmány.

Tipp: Az Opportunity a marsi élet nyomában ^[1]

A hiperóriás csillagok sok milliószor fényesebbek, mint a Nap, galaxisunkban csupán egy tucat ilyen csillag ismert. A felfedezés fontos lépés lehet a hiperóriások rejtélyének megismeréséhez, amelyek a Tejútrendszer legfényesebb és legmasszívabb csillagai – olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.

A HR 8752 (A V509 Cassiopeiae) katalógusjelű csillag a Kassziopeiai csillagképben, körülbelül 7800 fényévnyire van a Földtől. 1900 és 1980 között a csillag felszíni hőmérséklete gyakorlatilag változatlan, 5000 Celsius-fok volt. Az 1980-as évek elején kezdett a távoli nap “felforrósodni”, majd 1985 és 2005 között elérte a 8000 Celsius-fokot. Az adott időszak alatt a csillag rádiusza, amely eredetileg a Napét 750-szer múlta felül, csökkent, immár “csupán” 400-szorosa.

^[2]

“Megdöbbentünk, milyen óriási változáson ment át a csillag ilyen rövid idő alatt” – hangsúlyozta Alex Lobel belga asztrofizikus, a tanulmány társszerzője.

A kutatók szerint a HR 8752 sárga hiperóriás, vagyis rövid életének egy olyan szakaszába ért, amikor a hőmérséklete és fényessége nagyon gyorsan változik. A sárga hiperóriásoknak nagyon szokatlan a légkörük is, mivel a kifelé “húzó” erők egyenlők, de sokszor erősebbek a gravitációnál. Ennek köszönhetően iszonyú mennyiségű, évente körülbelül egy Nap-tömegnyi anyagot dobhatnak le magukról.

Tipp: Globális “klímaváltozás” a Jupiteren is? ^[3]

A HR 8752 sorsa ismeretlen, bár sok jel mutat arra, hogy szupernóvaként végzi életét, vagy úgynevezett fényes kék változó (LVB Luminous Blue Variable) fázisba kerül. Az ilyen forró és nagy luminozitású csillagok folyamatosan változtatják fényességüket és erős csillagszelüknek köszönhetően jelentős mennyiségű anyagot veszítenek. Bármi is legyen a HR 8752 sorsa, mint a megfigyeléseket harminc éve irányító Kees de Jager és Hans Nieuwenhhuijzen, az utrechti Holland Űrkutatási Intézet szakemberei megjegyzik, semmilyen változás nem kerülheti el a kutatók figyelmét.

Forrás: MTI