A legtávolibb, tízmilliárd fényévnyire lévő szupernóvát fedeztek fel amerikai csillagászok, akiknek reményei szerint a világegyetem ifjúkorában felrobbant csillag az úgynevezett sötét energia, az univerzum gyorsuló tágulásáért felelős rejtélyes erő természetére világíthat rá.

A berkeleyi Kaliforniai Egyetem kutatói az Amerikai Asztronómiai Társaság közgyűlésén ^[1] számoltak be eredményeikről, tanulmányuk az Astrophysical Journalban lát napvilágot.

Az SN SCP-0401 katalógusjelű szupernóvát, amelyet Charles Mingus (1922-1979) amerikai dzsesszzenész tiszteletére neveztek el, 2004-ben észlelték először a Hubble-űrteleszkóp segítségével, ám a felvételek nem voltak elég jók ahhoz, hogy a tudósok megállapítsák mit is látnak – olvasható a BBC News hírei között ^[2].

“Olyanok voltak a felvételek, mintha egy szentjánosbogarat akartunk volna megfigyelni 5000 kilométeres távolságból” – érzékeltette David Rubin, a tanulmány vezető szerzője.

Tipp: A hiperóriás csillag harminc éve ejti ámulatba az asztronómusokat ^[3]

A további vizsgálatok 2009 után, a Hubble legújabb széles látószögű kamerájának beépítését követően váltak lehetővé, amellyel sokkal fényesebb és élesebb felvételeket lehetett készíteni. A kutatócsoportnak a továbbiakban azt is be kellett bizonyítania, hogy valóban 1a-típusú szupernóváról van szó.

^[4]

Az SCP-0401szupernóva

A szupernóvákat a világegyetem standard gyertyáinak tartják, mivel olyan robbanásokról van szó, amelyek mindig azonos módon játszódnak le. Egy elfajult csillag, egy fehér törpe összeomlik, majd szétrobban, és mivel a robbanás feltételei minden egyes alkalommal ugyanolyanok, ezért ezeket össze lehet hasonlítani, meghatározni, hogy egyik a másikhoz képest milyen messze van, vagyis az 1a típusú szupernóvák kozmikus távolságmérésre szolgálnak.

Tipp: Rejtélyes részecske játszhat közre a szupernóva-robbanásokban ^[5]

“Megfigyelhetjük a fényességükben és színképi jellemzőikben bekövetkező olyan változásokat, amelyek néhány hét leforgása alatt következtek be tízmilliárd évvel ezelőtt” – hangsúlyozta Saul Perlmutter professzor, a szupernóva kozmológiai projekt vezetője. A tudós 2011-ben egy amerikai és egy ausztrál csillagásszal megosztva fizikai Nobel-díjban részesült az 1a típusú szupernóvákkal kapcsolatos kutatásokért, amelyek bebizonyították a világegyetem gyorsuló tágulását.

Tipp: Ez a sors vár Földünkre is? ^[6]

Mint Saul Perlmutter kifejtette, ahhoz, hogy a világegyetem tágulásáért felelős rejtélyes sötét energiát megismerjék, gondosan kell tanulmányozni az összes szupernóvát az univerzum hajnaláig vezető “úton”.

“A Mingus-szupernóvával az út kétharmadát tettük meg visszafelé, s általa ízelítőt kapunk a kozmikus történelemből, egy olyan korból, amikor kialakultak azok a fizikai törvényszerűségek, amelyeknek köszönhetően az 1a típusú szupernóvák azonos módon robbannak fel” – magyarázta Saul Perlmutter professzor.

Forrás: MTI