Az eddigi legnagyobb spirálgalaxist fedezte fel a NASA ultraibolya űrteleszkóp, a GALEX (Galaxy Evolution Explorer) felvételeinek segítségével egy nemzetközi kutatócsoport. Az amerikai, brazil és chilei csillagászok Kaliforniában, az Amerikai Asztronómiai Társaság 221. közgyűlésén számoltak be eredményeikről.

Az NGC 6872 katalógusjelű küllős spirálgalaxis 212 millió fényévnyire, a Páva (Pavo) csillagképben található. A távolság a csillagváros két spirálkarja között 522 ezer fényév, vagyis ötször nagyobb, mint a Tejútrendszer – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon ^[1].

Tipp: A Tejútrendszer első “csontját” fedezték fel ^[2]

Évtizedek óta az NGC 6872 galaxist a legnagyobb csillagvárosok között tartották számon, ám csupán most, a GALEX-nek köszönhetően nyerte el a bajnoki titulusát.

“A GALEX nélkül, amely a legfiatalabb és legforróbb csillagok által kibocsátott ibolyántúli sugárzást is képes észlelni, nem tudtuk volna meghatározni ennek az érdekes rendszernek a teljes méretét” – magyarázta Rafael Eufrasio, a NASA Goddard Űrkutatási Központjának a tudósa.

^[3]

A galaxis nem csupán a mérete miatt érdekes, hanem azért is, mert szoros gravitációs kölcsönhatásban van egy kisebb csillagvárossal, az IC 4970 katalógusjelű koronggalaxissal, utóbbinak a tömege alig ötöde az NGC 6872-ének.

A csillagászok feltételezése szerint a nagy galaxisok, beleértve a Tejútrendszert, az évmilliárdok során úgy növekednek, hogy összeolvadnak más csillagvárosokkal, vagy bekebelezik a kisebb képződményeket. Érdekes módon az NGC 6872 és az IC 4970 közötti gravitációs kölcsönhatás épp az ellenkezőjét, egy kisebb galaxist eredményezhet. A komputeres szimulációk tanúsága szerint a két galaxis 130 millió éve került a legközelebb egymáshoz: a kisebbik útja a nagyobb korongja mellett vezetett, és mindkét csillagváros egyazon irányban forgott. A kisebbik áthaladása, közelsége robbanásszerű aktivitást váltott ki nagyobb társa bizonyos részein.

Tipp: Az ESA újévi fogadalmai ^[4]

“Az NGC 6872 északkeleti irányban vezető spirálkarja deformálódott a legerősebben” – magyarázta Duilia de Mello, az Amerikai Katolikus Egyetem professzora.

Mint az összes küllős spirálgalaxis esetében, az NGC 6872 spirálkarjait is küllő köti össze. Sugara eléri a 26 ezer fényévet, vagyis kétszer olyan hosszú, mint a szomszédos spirálgalaxisoké. A kutatócsoport nem fedezte fel a küllőben a csillagképződés bármiféle jelét, ami azt jelenti, hogy több milliárd évvel ezelőtt alakult, idős csillagai abból a korból származik, mielőtt a galaxist megközelítette az IC 4970-es csillagváros, felkavarva a “dolgokat”.

“Az egymással kölcsönhatásba kerülő rendszerek szerkezetének és dinamikájának megismerése közelebb visz minket ahhoz, hogy megértsük a távolabbi, fiatalabb csillagvárosok működését” – emelte ki Eli Dwek, a Goddard asztrofizikusa.

Forrás: MTI
Fotók: NASA