A madárszerű Oviraptoridae-családba tartozó dinoszauruszok faroktollazata, miként a páváknál, a násztánc során játszhatott szerepet – vélik kanadai paleontológusok, akik az Acta Palaeontologica Polonica folyóirat legújabb számában ismertetik kutatásaikat.
Az oviraptorok két lábon járó, növényevő hüllők voltak, amelyek a kréta időszakban, a dinoszauruszok korának végén éltek a mai Kína, Mongólia, valamint a kanadai Alberta területén.
Az Albertai Egyetem kutatói Scott Persons paleontológus irányításával fosszílizálódott dinoszaurusz-farokcsontokat vizsgáltak. A tudósokat mindenekelőtt a farok végén lévő csigolyák összenövésével keletkező csont, a pygostyle érdekelte, amellyel jelenleg csupán a madarak rendelkeznek. A csontot négy különböző dinoszauruszfaj, köztük a korai oviraptor, a tollas Similicaudipteryx esetében vizsgálták.
Tipp: Óriási halgyík maradványait sikerült azonosítani
A fajok némelyikét 45 millió év választotta el egymástól az evolúció során – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.
A fosszíliák tanúsága szerint a Similicaudipteryx pygostyle-csontjától induló tollak legyezőszerű képződményt alkottak. Mivel nincs arra semmiféle bizonyíték, hogy repülőhüllőről lenne szó, Persons szerint a faroktollazat a legyezőszerű mozgások érdekében fejlődött ki, aminek a párválasztás során lehetett szerepe. Bár a fosszíliák elemzése nem támasztotta alá, hogy a Similicaudipteryxen kívül a többi vizsgált oviraptor is rendelkezett volna tollazattal, a farok csontszerkezete és izomzata arra utal.
Tipp: Megtalálták a legidősebb dinoszauruszt
Persons ismertetése szerint az oviraptorok farkának töve sok apró, különálló csigolyából áll, ami nagy mozgékonyságot biztosított. Erre utal a jelenkori hüllőkkel és madarakkal való analógiából kiindulva az erőteljes izomzat is, amelynek hosszú rostjai számtalan ponton kapcsolódtak közvetlenül a csigolyákhoz.
A kanadai paleontológusok szerint a “legyezőn” kívül a sikeres párválasztást szolgálhatta az oviraptorok koponyáján húzódó csonttaréj is.
Forrás: MTI
Főkép: Write opinions
