Ködbeveszett tragédia, karnyújtásnyira a kikötőtől

 Az utasszállító repülőgépek fokozatos térhódítása ellenére, az 1950-es évek elején az óceánjárók még meghatározó szerepet játszottak a transzatlanti forgalomban. Ekkor siklottak le a hajógyárak sólyáiról azok a minden korábbinál modernebb technikával felszerelt luxusgőzösök, amelyek a transzatlanti utasforgalom utolsó mohikánjaiként teljesítettek menetrendszerinti szolgálatot a két kontinens között. A genovai székhelyű Italian Line hajózási társaság az Andrea Doria 1952-es vízrebocsátásával azt szerette volna demonstrálni, hogy az egyre jobban terebélyesedő légiforgalom ellenére, a luxus körülményeket biztosító atlanti hajóutaknak még egyáltalán nem áldozott le a napja. A pompás óceánjáró vízrebocsátásakor senki sem sejthette, hogy az Andrea Doria az atlanti személyhajózási katasztrófák történetének utolsó szimbólumaként végzi, négy évvel később…

^[1]

Az SS Andrea Doria az 1950-es évek elején épült egyik legkorszerűbb óceánjáró volt, a háború utáni megújuló Olaszország büszkesége
Forrás: ssmaritime.com

Az építtető, az Italian Line a „legpompásabb hajó” megépítésével szerette volna elkápráztatni a világot, és – persze -, ezzel kívánt előkelő részesedést biztosítani magának az 1950-es évek elején még jelentősnek tekinthető atlanti utasforgalomban is. Ezek voltak az utolsó évek, amikor a hajózási társaságok a sűrűsödő légijáratok ellenére, még megtudták tölteni utasokkal a menetrend szerint közlekedő óceánjáróikat. Pár évvel később, a sugárhajtású jetek megjelenésével, a transzatlanti hajózási személyforgalom is fokozatosan megszűnt.

^[2]

Korabeli reklámplakát az Andrea Doriáról,amely a hajót a leggyorsabb, legújabb és legnagyszerűbb óceánjáróként hirdeti
Forrás: andreadoria.com

Az Andrea Doriát a nagy múltú genovai Ansaldo Hajógyárban bocsátották vízre, 1952-ben. Első útjára 1953. január 14-én futott ki. Az olasz személyhajózási flotta büszkesége igazán szép építésű hajó volt. A 212 méter hosszú, 30 méter széles, karcsú hajótest teljes vízkiszorítása elérte a 30 000 tonnát. Az Andrea Doria tervezésénél maximálisan figyelembe vették az 1948-as nemzetközi tengerbiztonsági konferencia hajókra vonatkozó biztonsági előírásait. A beépített 12 vízzáró kamrán kívül a hajót az 1950-es évek elején újdonságnak számító, nagyteljesítményű radarral is felszerelték. Az Andrea Doria kiválóan feküdte a vizet, a gőzturbinás hajtás 23 csomós sebesség (kereken 43 km/óra) elérését biztosította. Nem volt üres reklámpropaganda a hajó mindent felülmúló kényelme sem. (Igaz, hogy ez leginkább csak az első és a másodosztályra volt igaz, a harmadosztályú utasok elhelyezését átlagosnak tekinthetjük.) A hajón egyszerre 1250-en utazhattak, akikről 580 fős személyzet gondoskodott.  

^[3]

Részlet a modern építésű óceánjáró belsejéről
Forrás: andreadoria.com

A gondtalan utazást többek között három mozi, három úszómedence valamint számos, éjjel nappal nyitva tartó bár és üzlet biztosította. Az elfoglalt üzletemberek a bő egyhetes atlanti átkelés alatt a Banco di Roma hajón üzemelő fiókájában akár halaszthatatlan banki ügyleteiket is elintézhették.

^[4]

A korabeli fotó az Andrea Dorián történő utazás gondtalanságát hirdeti

Az „úszó palotaként” reklámozott hajó más szempontból is rászolgált erre az elnevezésre. A drága, modern bútorokkal berendezett szalonokban a modernitás kontrasztjaként, az itáliai reneszánsz és barokk leghíresebb mestereinek eredeti vásznaiban lehetett gyönyörködni. ( A festményeket a hajó minden egyes útja alkalmával kicserélték.) Az Andrea Doria gyorsan népszerű lett a világhírességek, neves filmcsillagok, üzletemberek és közéleti szereplők körében

^[5]

Az Andrea Doriát, a Titanichoz hasonlóan, elsüllyeszthetetlen hajóként reklámozták
Forrás: cruiselinehistory.com

A reklámkampányokban a modern biztonsági berendezések miatt, az Andrea Doriát nem csak úszó palotaként, hanem az egyik legbiztonságosabb, „elsüllyeszthetetlen” hajóként is propagálták. A Titanic katasztrófája óta márpedig tudjuk, hogy nincsenek elsüllyeszthetetlen hajók… Néhányan – elsősorban babonás tengerészek – a hencegő reklámot rossz ómennek vélték. Úgy látszik azonban, hogy az Italian Line marketingesei nem törődtek a négy évtizeddel korábbi, hasonlóan baljóslatú reklámpropagandával. Pedig ki hisz bennük ki nem, a tengeri babonákat illik komolyan venni…Az Andrea Doria 1953. január 14-én történt szolgálatba állása és 1956 júliusa között kereken száz alkalommal tette meg a Genova – New York közötti utat. A százegyedik – egyben utolsó – útjára 1956. július 17-én futott ki a patinás város, Genova kikötőjéből. A hajót, mint annyi más alkalommal, most is a mólón játszó zenekar, színes szerpentinszalagok esője, és a rakparton szorongó bámészkodók ovációja búcsúztatta. Senki sem tudhatta, hogy a gyönyörű luxusgőzöst ekkor látta utoljára a genova kikötő népe…

^[6]

A luxus óceánjáró hazai kikötőjében, genovai horgonyzóhelyén
Forrás: rjscuba.net

Utolsó atlanti átkelésén 1134-en utaztak az Andrea Doria fedélzetén, 190-en az első, 267-en a másod, és 677-en a harmadosztályon. A hajó kapitányát, Piero Calami-t mindenki kitűnően képzett tengerésznek, és az Italia Line egyik legtapasztaltabb kapitányának tartotta. Ragyogó időben vágtak neki az Atlanti-óceánnak, miután a franciaországi Cannes és Gibraltár kikötőjében további utasokat vettek a fedélzetre. Nyolc napos eseménytelen hajózás után, 1956. július 25-én az Andrea Doria mindössze egynapi útra volt végcéljától, a New Yorki kikötőtől. A hagyományoknak megfelelően, a kikötés előtti utolsó nap estéjén rendezték meg a kapitányi bankettet az első illetve a másodosztályon.

^[7]

Piero Calamai kapitányt az Italian Line egyik legtapasztaltabb tengerésztiszjének tartották
Forrás: andreadoria.com

  Estére kiterjedt ködbe került a 23 csomós sebességgel haladó óceánjáró, Nuntacket környékén, nem messze Bostontól. A Cape Cod feletti vizeken igen gyakori jelenség a felszínen kialakuló sűrű köd, a délről felfelé hömpölygő meleg Golf-áramlás, valamint a sarkvidéki térségből hideg vizet szállító Labrador-áramlat vizeinek keveredése miatt. A térség Boston és New York kikötőinek közelsége miatt, az Egyesült Államok keleti partvidékének egyben az egyik legforgalmasabb hajózási útvonala is.

^[8]

Az Andrea Doria elsüllyedésének helyszíne forgalmas hajózási csomópont
Forrás. google map

Calami kapitányt, aki az utasok tiszteletére adott banketten vett részt, a hídon Curzio Franchini másodtiszt helyettesítette. Az időközben kialakult sűrű ködről azonnal értesítették a bálteremben tartózkodó kapitányt, akitől a hajó sebességének 1 csomóval történő csökkentésére kaptak utasítást. Noha ez nem jelentett komoly sebességcsökkentést, de a radar miatt – amely a sűrű ködben is mérföldekre lát előre -, senki sem aggodalmaskodott. A bankett folytatódott, az utasok gondtalanul pezsgőztek és táncoltak, kitűnő hangulat uralkodott a hajó termeiben. A szolgálatos tiszt 23 óra 43 perckor apró fényes pontot fedezett fel a radar képernyőjén. A radar által észlelt hajó ekkor még bő 17 tengeri mérföldre (hozzávetőleg 31 kilométeres távolságra) volt az Andrea Doriától. Az ismeretlen hajó ugyanazon a vonalon haladt mint az Andrea Doria, csak vele ellentétes irányban. A radar által jelzett hajó szintén egy utasszállító volt, az Amerikai-Svéd Hajózási Társaság tulajdonában álló MS Stockholm, amely New Yorkból futott ki aznap reggel, Göteborg irányába. Miután a Stockholm és az Andrea Doria már csak másfél tengeri mérföldre (nagyjából két és fél kilométerre) voltak egymástól, kiderült, hogy a valós helyzetük eltér a radar által mutatott pozíciótól.

^[9]

Az MS Stockholm orra az Andrea Doriával történt ütközés után
Forrás:cruiselinehistory.com

(Az eltérést az ún. polarizáció jelensége okozta. A közvetlenül a vízfelszínt elborító ködben a vízzel telített páracseppek, a reflexió miatt hamis képet mutatnak a radar képernyőjén az észlelt tárgy valós helyzetéről.) A Stockholm hídján úgy látták, hogy az Andrea Doria éles szögben a kormányfél felőli oldalon (jobbról) közeledik, nagy sebességgel. Mindkét hajó hídján csak akkor derült ki, hogy tévesen értékelték egymás irányszögeit, amikor a sűrű ködben feltűntek az óceánjárók helyzetjelző fényei. Nyilvánvalóvá vált, hogy a jelentős sebességcsökkentés sem lesz elegendő az ütközés elkerülésére, csak egy gyors kitérő manőver segíthet. Az Andrea Doria kormányosa azonban ekkor végzetes hibát vétett.

^[10]

A korabeli éjszakai felvétel a mentés során készült az erősen megdőlt Andrea Doriáról
Forrás: ssmaritime.com

Ugyanis az általános vészhelyzeti előírásokkal szemben nem az óceánjáró orrát, hanem az oldalát fordította a nagy sebességgel közeledő Stockholm felé… (Alapszabály, hogy ütközés veszélye esetén mindig a legkisebb felülettel – a hajó orrával – kell a veszélyforrás felé fordulni.) A Stockholm orra az Andrea Doria jobb oldalán, a 46-os illetve az 56-os kabinok között fúródott a hajótestbe. A Stockholm héjszerkezetet átfúró orra azokat az utasokat – szám szerint 46 embert – akik ezen a szakaszon éppen a kabinjukban tartózkodtak, azonnal megölte. Csak egyetlen ágyában alvó kislány menekült meg, aki az ütközéskor a Stockholm pontosan az ágya alá benyomuló orrába repült.

^[11]

Az ütközést egyedül egy kislány, Linda Morgan élte túl
Forrás. andreadoria.com

A Stockholmot úgy tervezték, hogy az északi vizeken képes legyen jégtáblák között hajózni. Emiatt erősítették meg a hajó orrát, amely így a szokásosnál sokkal vastagabb és erősebb volt. Az ütközés után a Stockholm hídján azonnal a „Teljes gőzzel hátra” parancsot küldték a gépháznak, és ezzel a manőverrel sikerült is elszakadniuk az Andrea Doriától. Az ütközés következtében az olasz óceánjáró oldalán  rendkívül mély, jóval a vízvonal alá hatoló ék alakú lék keletkezett. A rettenetes ütközéstől a bálteremben szórakozó utasok mind a padlóra estek, és azonnal kitört a pánik. Az Andrea Doria erősen jobbra dőlt. Noha a Stockholm hajóba fúródó orra csak egy rekeszkamrát tett tönkre, az egyre meredekebb dőlésszög azt jelezte, hogy a lezárt kamrákat is fokozatosan elárasztja a víz.

^[12]

A süllyedő olasz luxushajó 1956 július 26-án a kora hajnali órákban

Az nem volt kérdéses, hogy az óceánjáró elsüllyed, csak az, hogy mikor…  Szerencsére a part viszonylagos közelsége és a sűrű hajóforgalom miatt, a vészjelzése vétele után mind a partról indított, mind pedig a közelben haladó hajók aránylag gyorsan megérkeztek a katasztrófa helyszínére, hogy részt vegyenek a mentésben. A mentést jelentősen megnehezítette, hogy az Andrea Doria dőlése miatt, sem a hajó jobb oldalán sem pedig a baloldalán felszerelt mentőcsónakokat nem tudták leengedni. Az utasok csak köteleken tudtak leereszkedni a hajó láthatóvá vált vízvonal alatti oldalán. 1956. július 26-án, hajnali öt órakor megkönnyebbülten vették a parti állomások az éterbe sugárzott rádióadást: „Minden túlélőt megmentettünk!”  Calamai kapitány az utolsóként hagyta el a teljesen átfordult, haldokló Andrea Doriát…

^[13]

A teljesen átfordult Andrea Doria
Forrás: cruiselinehistory.com

A baleset kivizsgálása nem eredményezett semmilyen értékelhető megállapítást. Hivatalosan az elhibázott kikerülési manőver felelőseit sem nevezték meg soha. A balesettel érintett két hajózási társaság peren kívül megállapodott az utasok kártalanításában, így végül egyik állam hatósága sem érezte magát illetékesnek, hogy a nemzetközi vizeken bekövetkezett balesettel kapcsolatban eljárást indítson.

^[14]

Az Andrea Doria roncsa napjainkban
Ken Marschall nyomán

Az oldalára dőlt Andrea Doria roncsa 75-80 méteres mélységben fekszik a finomüledékes óceáni aljzaton. A nemzetközi vizeken fekvő roncsot búvárok is felkereshetik. Az Andrea Doria roncsához lemerülni azonban a roncs térségében állandónak tekinthető erős áramlatok, a nagy mélység, a hideg víz, és az igen gyakran néhány méteresre lecsökkenő látótávolság miatt, a megfelelő képzettséggel (technikai minősítéssel) rendelkező búvárok közül is csak a legtapasztaltabbak számára ajánlható. Az Andrea Doria roncsát – hasonlóan a Cape Cod térségében nyugvó számos másik hajóroncshoz – birtokukba vették a homoki tigriscápák. A nyári és őszi időszakban esetenként akár 50-60 cápa is összeverődhet a roncs körül.

^[15]

Lemerülni az Andrea Doria roncsához komolyt apasztalatot igénylő,nem minden kockázat nélküli búvárkaland
Forrás. rjscuba,net

A roncs mélységében uralkodó kísérteties félhomály és a néhány méteres látótávolság igazán izgalmas kalanddá teszi az Andrea Doria meglátogatását, különös figyelemmel a cápákkal várható testközeli randevúra…  Mindenféle mendemonda keringett a hajó trezorjában tárolt több millió dollár értékű kincsekről, vagy a hasonlóan értékes ipari gyémánt rakományról… A kincskeresők lelkesedését kissé lelohasztotta, amikor 1985-ben egy profi búvárexpedíció felszínre hozta a nagy széfet, és amelyben kincsek helyett csak elmállott papírpénzt találtak. Ennek ellenére, még napjainkban is készülnek ambíciózus merülési tervek a remélt kincsek fellelésére… Amikor szétfoszlanak a buborékfelhők, és a felszínre emelkedő búvárok sziluettje is eltűnik a tengeri égbolt szürkeségében, ismét megjelennek a cápák, hogy tovább őrzik az Andrea Doria titkait odalent, a hallgatag mélységben…