Őfelsége kalózhajója, a Golden Hind

 Sorozatunkban négy évszázadot ugorva, visszatérünk a nagy földrajzi felfedezések korába. A nagy földrajzi felfedezések mából visszatekintve romantikusnak tűnő korszaka valójában a politikai ármányok, véres csaták, területszerző háborúk és idegen országok leigázásának, valamint a Föld még felfedezetlen területei birtokbavételének az időszaka. A 16. század második felében, a világhódító spanyol óriás árnyékában egy új trónkövetelő jelenik meg a tengereken; Anglia. Egy alig 100 tonnás háromárbocos angol vitorlás, a Golden Hind földkörüli útja a világtörténelem addigi legnagyobb tengeri háborúját robbantja ki a „szűz királynő”, angliai Erzsébet, és a „legkatolikusabb” II. Fülöp spanyol király birodalma között. Ismerjük meg ez alkalommal a világtörténelem menetében új fordulatot kiváltó vitorlás és rettenthetetlen parancsnoka, Őfelsége kalózkapitánya, Sir Francis Drake kalandregényeket felülmúló történetét!

^[1]

Sir Francis Drake (1540 körül, – 1596) altengernagy, navigátor, felfedező és haditengerész közép-angliai földműves család sarjaként látta meg a napvilágot. Pontos születési dátumát nem ismerjük. 13 éves korában szegődött el hajósinasnak. A vitorlázás és a tengerész mesterség fortélyait a barátságtalan Északi-tengeren hajózva szerezte meg az igen tehetséges és ambiciózus fiatalember. Drake 23 éves korában – már hajótulajdonosként – lép be a gazdag és tehetős plymouthi Hawkins család kereskedelmi flottájába. A Hawkinsok elsősorban az Újvilágba irányuló kereskedelemben jeleskedtek. Az atlanti kereskedelmi hajózás akkoriban egyáltalán nem volt valami békés és veszélytelen elfoglaltság.

^[2]

Sir Francis Drake portréja, egy 1590 körül készült korabeli festményen
Forrás: National Portrait Gallery

A kiszámíthatatlan atlanti viharokon kívül, az amerikai térséget saját birtokuknak tekintő spanyolok hadihajók ágyútüzével is szembe kellett néznie annak, aki – nem spanyol létére – az Újvilágban keresett piacokat. Drake 1569-ben, második amerikai útja során, kézzelfogható módon szembesült ez utóbbi igazságával. A mexikói San Juan de Ulusa kikötőjében a mit sem sejtő angolokra felbőszült spanyol katonaság csapott le, és az egyenlőtlen küzdelemben a brit tengerészek nagy részét megölték. Hawkins és Drake néhány emberrel együtt, éppen hogy csak el tudtak menekülni… Az orvtámadás hátborzongató élménye egész életében végigkísérte Sir Francis Drake-t, aki ekkor vált a spanyolok esküdt ellenségévé. Az Anglia-szerte felháborodást kiváltó incidens ugyanakkor járt egy vitathatatlan előnnyel Drake számára, ugyanis emiatt figyelt fel a bátor hajóskapitányra I. Erzsébet, a „szűz királynő”… A rossz emlékű VIII. Henrik és Boylen Anna leánygyermekeként 1558-ban trónra lépett Erzsébet törékeny alkata és tépelődő természete, nem különben a megbuktatására szervezett intrikák és összeesküvések ellenére hamar bebizonyította, hogy uralkodói erényei miatt nem véletlenül tekint rá úgy a késői utókor, mint Albion egyik legnagyobb királyára…

^[3]

I. Erzsébet koronázási portréja 1558-ból. A Tudor-ház legnagyobb uralkodója teremtette meg Anglia világhatalmát a tengereken

Erzsébet nagy jelentőséget tulajdonított Anglia bimbódzó tengeri hatalmának. Miután kikosarazta, igyekezett mindenféle konfliktust elkerülni a nevetségessé vált, és férfiúi hiúságában vérig sértett II. Fülöp spanyol uralkodóval. Ez volt a fő oka, hogy elsősorban a spanyol fennhatóságon kívüli területek megszerzésére fordította figyelmét. Az 1500-as évek második felében azonban a világ jelentősrészt még felfedezetlen volt. Új területek meghódítása ezért szükségképpen együtt járt ismeretlen földek felfedezésével. Az udvar 1577-ben az Újvilág Magellán legendás útja óta (1519-1521) európai felfedezők által nem látott déli területeinek felderítésére expedíciót szervezett. Fülöp angliai besúgóhálózata miatt, a legnagyobb titokban folytak az előkészületek. Az uralkodó a vállalkozás vezetésére a sokat tapasztalt és vakmerő kapitányt, Francis Drake-t szemelte ki.

^[4]

A titokban tartott, és öt hajóegységből álló földkerülő expedíció parncsnoka Francis Drake lett
Forrás: marinmuseum.com

Erzsébet a hajók kifutása előtt magánkihallgatáson fogadta Drake kapitányt. Lelkére kötötte, hogy a spanyolokkal való bármiféle konfliktus esetén titokban kell tartani, hogy a vállalkozás hátterében a királynő, és az udvar áll… Drake hajói 1577 októberében futottak ki Plymouth kikötőjéből. Az expedíció azonban rossz csillagzat alatt kezdődött. Alighogy elérték az Atlanti-óceán nyílt vizeit, hatalmas viharba kerültek, amely szétszórta az apró flottát. A megtépázott, súlyosan sérült hajók november 15-én befutottak Plymouthba. Drake azonban nem csüggedt el a kudarc miatt. Villámgyorsan öt új hajót szereltek fel, és sokkal nagyra törőbbé tették az expedíció céljait. Már nem csupán Dél-Amerika keleti partvidékét kívánták felderíteni, hanem a még jórészt ismeretlen Csendes-óceánra kifutva, a kontinens nyugati területeit is be kívánták járni, sőt, az óceánon áthajózva szerették volna megtalálni a Kínába vezető utat…

^[5]

A Golden Hind a plymouthi kikötőben, egykorú rézmetszeten

December 14-én ismét kifutott az öt hajóból álló flotta, 162 emberrel a fedélzetén. A nyugat- afrikai partok előtt – egy később „Mary” névre átkeresztelt – zsákmányolt portugál vitorlással bővültek. Kapitánya, Nuno de Silva, a későbbiekben Drake egyik legjobb barátjává vált. Silva kapitány személyében olyan tapasztalt tengerészre akadtak, aki kiválóan ismerte Dél-Amerika keleti-parti vizeit is. Az Atlanti-óceán azonban most sem fogadta kegyeibe az angolok expedícióját.

^[6]

Drake és a Golden Hind földkerülő útvonala
Forrás: kent.sch.uk

Viszontagságos hajózás után, 1578. június 20-án kötöttek ki a mai Argentína területén található San Julian öbölbe. Az Atlanti-óceán áthajózás közben két vitorlásuk is elpusztult. A San Julian-öbölben tartott pihenő során szembesültek azzal, hogy – állapota miatt -, a vezérhajó sem alkalmas a továbbhajózásra. Drake úgy döntött, hogy a telet a védett öbölben fogják eltölteni. Itt ültek törvényt az Atlanti-óceán átkelése közben lázadást szító, – és boszorkánysággal is megvádolt – Thomas Daughty nemesúr felett. Érdekes történelmi egybeesés, hogy bő fél évszázaddal korábban, Ferdinánd Magellán szintén a San Julian-öbölben végeztette ki flottájának két ellenszegülő kapitányát… A három egységre olvadt flotta, Magellán útvonalát követve halad tovább dél felé. A használhatatlansága miatt még a San Julian-öbölben felgyújtott vezérhajó helyett, Drake a „Pelican” háromárbocos galleont tette meg zászlóshajójává. A hajót pártfogója, Sir Charles Hatton tiszteletére, Golden Hind névre keresztelte át. ( Sir Hatton nemesi címerében szerepelt. a „hind” azaz a szarvasünő figurája)

^[7]

A Golden Hinde orrdísze. Drake kapitány pártfogója, Sir Charles Hatton tiszteletére, a nemesúr címerállatáról, a szarvasünőről nevezet el zászlóshajóját

Csakhogy legyen némi fogalmunk, milyen kihívásokkal kellett szembenézniük az angol felfedezőknek az óceánok átkelése alatt, érdemes jobban szemügyre vennünk Drake vezérhajóját, a Golden Hind-t. A kor óceánjáró típusa, a galleon  háromárbocos nem volt valami nagy hajó. A vitorlás törzse alig 31 méter hosszú, szélessége pedig 6,1 méter volt a korabeli leírások szerint. Ezen élt évekig összezárva a 60 – 70 fő körüli legénység. Az árbocokra kifeszített hat vitorla kedvező szélben legfeljebb 8 csomós ( 15 km/órás) maximális sebesség elérését tette lehetővé a 130 tonna vízkiszorítású hajó számára. A „tavernában” a vitorlás ütegállásaiban  22 ágyú tüze gondoskodott a védelemről, vagy –még inkább – a gyűlölt spanyol hajók megtámadásáról…  Drake – miután elérték az alattomos zátonyai miatt roppant veszélyes hajózási útvonalnak számító keskeny Magellán-szorost, – a Csendes-óceánra történő átkelés előtt tovább hajózott a teljesen ismeretlen Tűzföld partjai mentén.

^[8]

Az ismeretlen, és alattomos zátonyairól hírhedt Magellán-szoroson átkelni, életveszélyes kalandnak számított

Drake fedezte fel, hogy a „Tierra del Fuego” keskeny fokban végződik, és nem biztosít semmiféle összeköttetést a csak feltételezett titokzatos déli kontinenssel, a „Terra Australis-sal. Mégsem itt, a Horn-fok és az Antarktisz között húzódó és később róla elnevezett Drake-átjárón, hanem a Magellán-szoroson kelt át a Csendes-óceánra. Peru partjainál több sikeres rajtaütés eredményeként, mesés kincseket zsákmányoltak a póruljárt spanyol aranygályák fedélzetéről. Drake nem volt rest, maroknyi csapatával partraszállt Limában, ahol a spanyol kormányzó palotáján kívül még az arany és ezüst kegytárgyakban bővelkedő székesegyházat is kifosztotta. Az arany és ezüstszobrok, kandeláberek eltulajdonításának természetesen megvolt a stabil „ideológiai háttere”, hiszen az amúgy istenfélő anglikán kalózok könnyű szívvel rakták zsákokba a „pápista bálványozás” eme istentelen relikviáit…

^[9]

Drake sok borsot tört a spanyolok orra alá. Dél-Amerika pacifikus partvidékén számos spanyol hajót fosztott ki és küldött a hullámsírba

Az addig teljesen biztonságosnak hitt pacifikus dél-amerikai partvidék fosztogatásának híre természetesen eljutott a madridi királyi udvarba is. Amikor Drake 1579. március 1-én, Ecuador partjai előtt elfogta a 6 tonnányi színarannyal megrakott Nustera Senora de la Concepcion-t, a térségből érkező sokadik rossz hír hallatára II. Fülöp éktelen haragra gerjedt, és elképesztő összegű, 20.000 dukátos (mai árfolyamon számítva kb. 8 millió US dollár) vérdíjat tűzött ki a pimasz angol kalózkapitány fejére. Miután a vadonatúj építésű, 1000 tonnás Cacafugeo (Tűzköpő) 100 ágyús kincsesgályát is sikeresen kifosztják, Drake és legénysége északnak fordul. Drake felfedezi Brit Columbia partvidékét és Alaszkát. A legendás észak-nyugati átjárót – a küldetés egyik titkos célját – azonban nem sikerül megtalálniuk.

^[10]

A Golden Hind napjainkban, a londoni kikötő dokkjában
Forrás: Southwark, London

Nyugatnak fordul, és a Csendes-óceán több hónapig tartó, kalandokban bővelkedő áthajózása után a Golden Hind eléri az indonéz Molukki-szigetcsoportot. A különböző viszontagságok és hányattatások után, az egykor hat egységből álló flotta utolsó mohikánja, a Golden Hind egyedül vág neki az Indiai-óceánnak, hogy megkezdje  hazafelé tartó hosszú útját. Sikeresen megkerülik a vad viharairól hírhedt Jóreménység-fokát, és 1580. július 22-én pillantják meg a nyugat-afrikai Sierra Leone partjait. További két hónapba telik, amíg végül szeptember 26-án megtörténik a csoda, és az elveszettnek hitt Drake-flotta zászlóshajója, 56 túlélővel a fedélzetén, végül befut Plymouth kikötőjébe.

^[11]

Az urakodó Francis Drake-t sikeres földkerülő vállalkozásáért lovaggá ütötte, és nemesi rangra emelte
Jan Louis Huen festménye

A királynő a Földet másodszor megkerülő, gazdag kincsekkel megrakva és értékes felfedezések birtokában hazatért, nemzeti hősként ünnepelt kapitányt érdemei elismeréséül lovaggá üti, és nemesi rangra emeli. A lóvá tett és bosszút forraló Fülöp, viszont 1585-ben – nem kis részben Drake fricskái miatt -, kirobbantja a spanyol-angol tengeri háborút. De ez már egy másik történet…