A Hokkaido Egyetem munkatársai, több mint 100 fényképfelvétel részletes analízisével vizsgálták a vízből kiugró, és a felszín felett vitorlázó fejlábúak repülés mechanizmusát. Noha ez az igen ritka, és szokatlannak tűnő természeti jelenség már korábban is ismert volt, eddig azonban még nem sikerült részletesen megvizsgálni a kalmárok repülését. A kutatók megállapították, hogy a kalmárok ugyanazt a reaktív elven működő hajtást alkalmazzák a felszín felett, mint amivel alkalmanként a víz alatt is képesek igen nagy sebességre felgyorsulni.
Vízfelszín felett repülő kalmárraj
Forrás: wired.co.uk
A lábasfejűek osztályába (Cephalopoda) és azon belül a kalmárok rendjébe ( Theutida) sorolt, ragadozó életmódot folytató tengeri állatok kétféle módon képesek a víz alatt mozogni. Amikor lassan haladnak, a köpenyszegélyük hullámzó mozgásával – kvázi úszóikkal – hajtják magukat. Ezzel a hajtás típussal képesek akár előre, vagy pedig akár hátrafelé mozogni. Zsákmányszerzés vagy menekülés közben a köpenyüregükbe vizet szívnak be, és az összepréselt vizet a csőszerű tölcséren nagy erővel kipréselve, rövidtávon igen nagy sebességre tudnak felgyorsulni.
A kalmárok leginkább a köpenyszegélyük hullámzó mozgatásával úsznak a víz alatt, de rövidtávú gyors úszáshoz a vízsugár reaktív erejét használják
Forrás: Nature Wild Life
A japán kutatók kimutatták, hogy a felszín fölé vetődő kalmárok ugyanezt a reaktív hajtásmódot használják repülésük közben, vagyis a tölcsérből kilövellő vízsugár ereje röpíti őket a levegőben is. Megfigyelték, hogy esetenként több tucat egyed egyszerre vetődik ki a vízből, ami azt valószínűsíti, hogy a repülőhalakhoz (Exocoetidae) hasonlóan, a kalmárok is az ellenségeik elől menekülve szánják rá magukat a felszín feletti repülésre. A kalmárok legfőbb természetes ellenségei a cápák és a nyilascsukák, vagy közismert nevükön a barrakudák.
A legismertebb repülő tengeri állatok, a repülőhalak szintén az ellenségeik elől menekülve ugranak ki a vízből, hogy akár 100-300 méteres távolságra vitorlázzanak
Forrás: Animals
A kalmárféléket tekintik a puhatestűek (Mollusca) legfejlettebb csoportjának. A viselkedésbiológiai vizsgálatok alapján közismert rendkívüli intelligenciájuk. Számos faj kisebb-nagyobb csoportban él, amelyben az egyedek igen fejlett módon, részben testbeszéd-jelekkel, nagyobb részt pedig színük ritmikus változtatásával kommunikálnak egymással. A kalmárféléknek jelenleg 29 családja ismert. A legnagyobb testű faj – amely egyben a leghatalmasabb gerinctelen állat – a mélytengeri életmódot folytató gigászkalmár (Mesonychotheuthis hamiltoni) testhossza 14 -16 méter, de egyes partra vetett maradványok alapján valószínűsíthető, hogy ez az óriás akár a 20 méteres hosszúságot is elérheti. A legkisebb kalmárok hossza alig 2 centiméter. A kalmár-féléket erősen veszélyezteti a túlhalászás, és a tengeri környezetszennyezés is
