Legendás hajók, rejtélyes hajólegendák, 8. rész
A Kurszk atom-tengeralattjáró 1994. decemberi szolgálatba állításakor az orosz haditengerészet legmodernebb és legjobban felszerelt egysége volt. Ezért is fogadta mély megdöbbenés a Kurszk elvesztéséről szóló bejelentést, 2000 augusztusában. Az orosz védelmi miniszter és az admiralitás ellenmondó nyilatkozatai, valamint a tragédia lehetséges okairól kiszivárgott illetve agyonhallgatott információk a hivatalos vizsgálati eredmény ellenére is, hagytak kérdőjeleket a 118 tengerész életét követelő tragédiával kapcsolatosan.
A Kurszk a vízrebocsátásakor az orosz haditengerészet legkorszerűbb atom-tengeralattjárója volt
A Szovjetunió 1991-es felbomlása után jelentős leépítések kezdődtek az orosz haditengerészetnél. Az egyre szűkösebb források ellenére is elhatározták – a saját korában élvonalbelinek tekinthető és régebben betervezett – Antyej atom-tengeralattjáró osztály utolsó egysége, a K-141 Kurszk megépítését. A Kurszk 1,5 milliárd dollárt felemésztő megépítésénél mind a támadó kapacitás, mind pedig az aktív illetve passzív védelem és biztonsági megoldások területén a legkorszerűbb technikai megoldásokat alkalmazták. A háromszintes, 154 méter hosszú, 18,2 méter széles és 16 400 tonna teljes vízkiszorítású tengeralattjáró monstrum meghajtását és energia ellátását kettő OK-650 M típusú, – különösen biztonságosnak tartott – ún. lassúvizes atomreaktor biztosította. A turbinák akár 33 csomós (59 km/órás) sebességre is felgyorsíthatták a víz alatt lopakodó tengeralattjárót. A Kurszk dupla héjszerkezettel épült, emiatt gyakorlatilag elsüllyeszthetetlennek tartották. ( Érdekes módon az ”elsüllyeszthetetlenként” propagált hajókat mindig utoléri valami tragédia, lásd például a Titanic, vagy a sorozatunkban is bemutatott Andrea Doria történetét…) A Kurszk fedélzetén 112 fős legénység teljesített szolgálatot. A tengeralattjáró rövid pályafutása alatt több küldetést is teljesített a világ tengerein. Egyik legeredményesebb bevetése a Földközi-tengeren történt, ahol belopakodott a gyakorlatozó amerikai 7. flotta egységei közé, és sikerült lehallgatnia az U.S. Navy hadihajóinak bizalmas rádióforgalmazását.
A Kurszk hatalmas méreteit szemléltető infografika
A hajózás emberemlékezet óta veszélyes üzemnek számít, és ez hatványozottan igaz a tengeralattjárókra. A felszíni hajókat ért balesetekben mindig akad valamilyen menekülési lehetőség. Ha sikerül elhagyni a süllyedő hajót, a vízfelszínen hánykolódó hajótörötteknek is sokkal jobbak a menekülési esélyeik, mint a mélyben balesetet szenvedett tengeralattjáró legénységének. Ha egy tengeralattjáró műszaki meghibásodás, vagy bármilyen más okból elveszíti felemelkedési képességét, az a teljes személyzet halálos ítéletével egyenértékű. Ez alól még napjaink szupertechnikával felszerelt atom-tengeralattjárói sem jelentenek kivételt. Azt sem tudhatjuk pontosan, hogy az elmúlt öt évtizedben ténylegesen hány atom-tengeralattjárót ért katasztrófa az óceánokon.
Ha a víz alatt éri baleset, még a legkorszerűbb tengeralattjárókról is szinte zéró a menekülés esélye
Az atommeghajtású tengeralattjárókat rendszerben tartó két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország ugyanis egyaránt igen „diszkréten” kezeli az ezzel kapcsolatos információkat. Az első ismertté vált atom-tengeralattjáró baleset az USS Threser tragédiája volt. A hajóval 1963. április 10-én szakadt meg az összeköttetés, amikor – előzetes vészjelzés nélkül – nyoma veszett az Atlanti-óceánon. Annak ellenére, hogy évtizedekkel később Robert D. Ballard több ezer méteres mélységben megtalálta az USS Thresher roncsát, mind a mai napig nem tudni, mi okozta a tengeralattjáró végzetét. Ugyancsak rejtély az Azori-szigetek térségében 1968-ban eltűnt USS Scorpion, illetve az 1989-ben odaveszett szovjet Komszomolec atom-tengeralattjárók sorsa is…
Kifutás előtt felsorakozik a legénység a Kurszk fedélzetén
2000 augusztusában az orosz haditengerészet a Szovjetunió megszűnése óta a legnagyobb hadgyakorlatára készült. Az éleslövészettel egybekötött gyakorlaton az Északi Flotta 17 hajóegysége, köztük a szupermodern Nagy Péter rakétás csatacirkáló valamint négy tengeralattjáró vett részt. A hadgyakorlaton a Kurszk azt a feladatot kapta, hogy „ellenséges” tengeralattjárót szimulálva, természetesen hatástalanított torpedóival támadja meg a flottakötelék zászlóshajóját, a Nagy Péter csatacirkálót.
A Barents-tengeren a zord időjárási körülmények miatt különösen nehéz a szolgálat
Az orosz admiralitás a nemzetközi szokásoknak megfelelően előre bejelentett a gyakorlat idejét és körzetét, hogy a kereskedelmi hajó és repülőjáratok kellő időben elkerülhessék a Barents-tenger veszélyessé váló műveleti vizeit. 2000. augusztus 12-én a bergeni haditengerészeti támaszpont lehallgató központjában, közép-európai idő szerint reggel 8 óra 30 perckor két egymást követő erős vízalatti robbanás akusztikus zörejét észlelték. A második – jóval nagyobb – robbanás által keltett szeizmikus lökéshullámok egy, a Richter-skála szerinti 3,5 fokozatú földlökés erejének feleltek meg. A mérések szerint a lökéshullámok a Barents-tengeren, az orosz haditengerészet által lezárt műveleti területen keletkeztek…
Ahol a rejtélyes robbanás történt
A gyakorlaton résztvevő orosz hajóegységek nem nagyon törődtek a robbanások hangjával mivel a detonációt – utólagos információ szerint – a vízalatti éleslövészettel hozták összefüggésbe. A flottaparancsnokságnak csak majd’ egy nappal később, augusztus 13.-án vasárnap hajnalban tűnt fel, hogy a Kurszk nem ad életjelt magáról. A gyakorlatot azonban nem fújták le, csak az eltűnt tengeralattjáró keresésére adtak utasítást. A keresésben részt vett hadihajók szonár segítségével, gyorsan megtalálták a Kurszkot. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a 108 méteres mélységben mozdulatlanul heverő tengeralattjárót súlyos baleset érte. Két nappal később jelent meg az első hivatalos kommüniké a Kurszkkal kapcsolatos „kisebb problémáról”. A mentéssel kíséretező hadihajók eközben a Kurszk egyetlen épen maradt búvónyílására próbáltak hermetizált menekülőjáratot rögzíteni . A 90-es évek állandó elvonásai, az elhanyagolt karbantartás, és az amortizálódott technika most azonban megbosszulta magát. A mentőfolyosó hibás szigetelése miatt, nem sikerült a rögzítéshez szükséges vákuumot létrehozni… Ennek ellenére a flottaparancsnokság közleménye – négy nappal a tragédia után -, még azt állította, hogy a legénység tagjai életben vannak, semmi bajuk sincs, és igen kedvezőek a kilátásaik…
A Kurszk roncsa 109 méteres mélységben
Az amerikai, a brit és a norvég haditengerészet már a robbanás utáni napon felajánlotta segítségét. Az orosz haditengerészet először elhárította az ajánlkozást, mondván, hogy saját maguk is képesek a probléma megoldására. Augusztus 16.-án azonban informálisan jelezték, hogy elfogadnák a segítséget… A norvég és brit személyzetből álló mentőhajó speciálisan képzett búvárai először augusztus 19-én merültek le a Kurszkhoz. Megállapították, hogy a tengeralattjáró tatrészén lévő 9. rekesz mentőnyílását teljesen elárasztotta a víz, így kizárt, hogy lennének túlélők.
A roncshoz lemerült brit és norvég búvárok megállapították, hogy a hajótest elárasztódása miatt nem lehetnek túlélők
A tragédiát nem lehetett titokba tartani, a Kurszk balesete nyilvánosságra került. A közvéleményt nem csak a személyzet, hanem az atomreaktorok sorsa is aggasztotta. A reaktorok szivárgása esetén a tengervízbe jutó radioaktív anyag súlyos veszélyt jelenthetett volna az arktikus vizek élővilágára. Az orosz védelmi miniszter első nyilatkozataiban kizárta a műszaki meghibásodást, és arra célzott, hogy a Kurszk egy, a hadgyakorlat körzetében tartózkodó idegen nemzetiségű tengeralattjáróval ütközött össze. Az Egyesült Államok erélyesen visszautasította ezt a feltételezést. (Erre még rövidesen visszatérünk) A brit-norvég kutatócsoport a távirányítású vízalatti robotkamerák felvételei, illetve technikai búvárai észlelése alapján megállapította, hogy a Kurszk orrában ismeretlen eredetű hatalmas detonáció történt.
A kiemelést végző felszíni platform, a Giant 4 uszály
2001 szeptemberében az orosz kormány megbízta a holland Smit International és Mamoet hajómentő cégeket a Kurszk roncsának kiemelésével. Hosszas és bonyolult művelettel végül a tengeralattjáró törzsének kb. 2/3-át tudták kiemelni. A Mamoet vállalt speciális Giant-4 uszályával a roncsot az Orosz Haditengerészet roszljakovói bázisára vontatták. A roncs átvizsgálása szigorúan titkos körülmények között történt. A kizárólag orosz szakértőkből álló vizsgálóbizottság 2002 júniusára készítette el közel 2000 oldalas jelentését.
A roncs kiemelésének egyik fázisa
A jelentés szerint a tengeralattjárót elpusztító robbanás két okra volt visszavezethető. Az 1998-ban bevezetett, folyékony (hidrogénperoxid) hajtóanyagú torpedókból szigetelési probléma miatt – a torpedók betöltése után -, hajtóanyag szivárgott a torpedóvető csőbe. A hidrogénperoxid reakcióba lépett a vetőcső falát alkotó sárga illetve vörösréz ötvözettel, ami kémiai robbanást okozott. Valószínűleg, hogy az első detonáció robbantotta be a 2. rekesz torpedókamrájában tárolt hét másik torpedót, a második robbanás ezért volt sokkal erősebb. A roncsban 115 holttestet találtak. Dimitrij Kolesznyikov másodkapitány ruházatából előkerült egy feljegyzés is, amely a túlélők utolsó óráit rögzíti. E feljegyzés szerint, 23 tengerész élte túl a robbanást.
A Kurszk roncsának kiemelt része
Valamennyien leghátul, a 9. rekeszben gyülekeztek. A robbanás után leállították a reaktorokat, amelyek nem sérültek meg. A reaktorok leállításával azonban megszűnt a vészvilágítás, és a tartalék berendezések üzemeltetési lehetősége is. A víz feltartóztathatatlanul emelkedett a rekeszben. A túlélők azt remélték, hogy még időben megérkezik a segítség…
Igor Szergejev védelmi miniszter első sajtótájékoztatóján még azt közölte, hogy a Kurszk idegen tengeralattjáróval ütközött
A legvalószínűbb, hogy így is történt. Azonban több, máig tisztázatlan momentum árnyékolja be a Kurszk tragédiáját. Az első sajtótájékoztatón még maga a védelmi miniszter, Igor Szergejev tett említést egy idegen tengeralattjáróval történt ütközésről – mint a tragédia egyik lehetséges okáról. Noha az amerikai hivatalos körök eleinte határozottan cáfolták, hogy az Egyesült Államok Haditengerészetének bármely egysége a helyszín közelében tartózkodott volna, később mégis kénytelenek voltak elismerni, hogy két Los Angeles osztályú atom-tengeralattjárójuk, az USS Memphis és Toledo, titkos felderítést végzett a térségben.
A Los Angeles-osztályú USS Toledo atom-tengeralttjáró a későbbi amerikai beismerés szerint, valóban a Kurszk műveleti térségében tartózkodott
Ami még inkább érdekes, hogy az USS Toledo, a robbanást követő napon befutott a norvégiai Bergen hadikikötőjébe. A dokkot, ahol kikötött, amerikai biztonsági erők hermetikusan lezárták, és egyenesen az USA-ból érkezett speciális műszaki egység fogott hozzá a Toledo javításához. Hogy mi történt a tengeralattjáróval, azt mind a mai napig sűrű homály fedi… Egy később az interneten rövid ideig keringő hír szerint, rádióamatőrök elfogtak egy kódolt diplomáciai rádióüzenetet, amely azt tartalmazta, hogy a Toledónak köze lehetett a Kurszk katasztrófájához. Az is további érdekes momentum, hogy az Egyesült Államok kormánya még 2000-ben nagy hirtelen elengedett egy, a zűravaros Jelcini-időkben keletkezett 1 milliárd dolláros orosz adósságot, majd (az akkor még) pénzügyi nehézségekkel küszködő Oroszország váratlanul több igen kedvező kölcsönt kapott olyan pénzügyi szervezetektől, amelyekben az Egyesült Államok kormányának van meghatározó befolyása …
A Kurszk összes titka talán sohasem fog kiderülni
Egy másik, csecsen szakadár szervezetekhez kötődő híresztelés szerint, a robbanást öngyilkos muszlim merénylő okozta. Tény, hogy a Kurszk haditengerészei között volt két csecsen származású muszlim matróz, a dagesztáni Rasid Zubailudin, és Mahmed Gadzsiev, de az „öngyilkos merénylő” teóriáját ezen kívül semmi más sem támasztja alá. További érdekesség, hogy a Kurszk fedélzetén többen tartózkodtak, mint a szolgálatban álló személyzet létszáma. 115 név ismert, de a 3 soha elő nem került holttest gazdájáról azóta sem tudunk semmit.
A tragédiát nem élte túl senki a Kurszk személyzetéből
A tengeralattjáró legtöbb kérdésre választ adható része, a torpedókamrákat és a vetőcsöveket tartalmazó orr-szekció nem lett kiemelve, az mind a mai napig a Barents-tenger sötét és hideg mélységeiben őrzi a Kurszk feltáratlan titkait…
Fotók: ITAR-TASSZ, Voice of Russia, English Russia, National Post, Technoplex
