A dél-kelet ázsiai Indonézia a világ legnagyobb szigetországa, több mint 18 000 szigetéből azonban csupán 6000 lakott. A 300 népcsoport 365 nyelvet beszél, a különleges festészet, ékszerkészítés, a kulturális sokszínűség több millió turistát vonz évente e távol-keleti országba. A 242 millió fős lakosság közel 90%-a a muzulmán vallást követi, így ma Indonéziában él a legtöbb muszlim ember a Földön.

A sok sziget miatt az állam területe meglehetősen tagolt, nagy távolságok jellemzik, melyet kelet-nyugati irányba való 5000 km-es kiterjedése is kiválóan bizonyít.

Az indonéz szigetvilág az ember által legkorábban benépesített területek egyike, őslakosai Ázsiából érkeztek az i.e. 1. évezredben. A nyugat-európai gyarmatosítók a 16. század végén jutottak el ide, előbb a portugálok, majd a hollandok szereztek befolyást a terület felett. 1942-ben japán fennhatóság alá került Indonézia, később azonban a függetlenségi mozgalom kibontakozásával kivívták függetlenségüket, melyet végül Japán és Hollandia is kénytelen volt elismerni.

Bali szigete

A Kis – Szunda szigetek legnyugatibb tagja Indonéziában. A sziget ad otthont a több, mint 3 milliós lakosságát kitevő 93%-ban dualista vallású balinéz – hindu hívőnek. Területe 5633 km2 és a lakosság többsége a szakrális Agung és a Batur vulkánok tövében él. Régebben a kasztrendszer meghatározó volt az életben, ez a hagyomány ma már eltűnőben van. A leghíresebb művészeti örökségei a tánc, a festészet, a fafaragás és szobrászat.

^[1]

A balinéz vallás

A balinézek vallása a dualizmusra épül. Az egyik része a hindu hitvilágnak egy olyan egyedi ága, amit csak ezen a kis szigeten és nagyon szűk körzetében gyakorolnak a hívők. A vallás öt alappilléren nyugszik: a hit a mindenható Isten – Brahman – és a lélek – atma – létezésén, a cselekedetek és a következmények összefüggésén – karma phala -, az újjászületésen – samsara – valamint a lélek végső megszabadulásán – moksa.

A vallás legfontosabb eleme a buddhizmus mahajának jegyeit is magába olvasztó sivaizmus, amely a hindu főistenek közül Siva alakját domborítja ki, de nem marad el a Visnut jelképező szent víz fontossága sem. A szertartások során a dualizmus filozófiájának részeként jelenik meg a szenteltvíz mellett a tűz – füstölők képében – vagy a fekete-fehér kockás textilanyag a poleng. A balinéz-hindu vallás nagyon fontos és elhagyhatatlan része az animizmus, az ős-szellemekbe vetett hit.

Bali művészete a hitéből táplálkozik és lakóinak lelkében él tovább. A számos művészeti ág között az egyik legősibb a fafaragás. Sehol a világon ilyen szűk helyen nem jött létre olyan művészien faragó kolónia, mint Balin. A hagyományos stílus eredete még az animista ősvallásban keresendő. Imadi Pastika fafaragó mester is, akivel interjú készült, az őshagyományokból táplálkozik és Ubudban irányítja a kis művészközösségének mindennapjait.

^[2]

- Mr. Pastika, milyen stílust képvisel az Ön mesterközössége?

- A hagyományostól, az ősirányzaton át a vallási stílusig minden témából szívesen merítenek a mesterfaragóink. A kiállítótermünkben Síva istenségtől – ez egyike a legkedveltebbeknek – a Rizsistenségen keresztül minden mű megtalálható.

- Melyik a legkorábbi időszak, amikortól Bali fafaragó művészetéhez kapcsolódó szobrokat, reliefeket találhatunk?

- A korai időszak pontos években meghatározhatatlan. A stílus sejteti, hogy az animizmushoz kötődő – a Nap és a Hold – nemzetség utódai már készítettek fából, majd kőből kultikus szobrokat. A legkorábbi alkotások a hindu hatás megjelenésekor keletkeztek a 8-ik és a 9-ik századtól. De ma már csak elvétve találunk ilyen relikviákat Indonéziában.

- Miért, mi történt velük?

- Sajnos a gyarmatosítók és a hittérítők – legyenek azok keresztények, vagy régi muzulmánok – számos pótolhatatlan szobrot vittek el magukkal, vagy semmisítettek meg az elmúlt évszázadokban. De mindezen erőszakos fellépések ellenére imádatuk mind a mai napig fennmaradt, ha nem is tisztán az ősi hit tükrében. Jóllehet nem tekinthetek rossz szemmel a múlt ezen időszakára, mert meg kell értenünk, hogy a mai kor emberei közül sem mindenki értékeli a hagyományőrző népek kultúráját. Így a gyarmatosításban is voltak ellenséges fellépések az indonéz és ezen belül a balinéz kultúrával szemben. Amiket a „jó érzésű” magángyűjtők elvittek, vagy megvettek, azokat a fafaragásokat lehet ma megtekinteni – részben – Anglia vagy Hollandia gyűjteményeiben.

- A mindennapi élet ábrázolása is megtalálható és meghatározó a szobrokban. Mikortól számítható ennek a stílusirányzatnak a kibontakozása?

- A mindennapi élet stílusának a megörökítése 1930-tól számítható. Ekkor jött létre az un. második balinéz fafaragó irányzat. Ilyenek a halászatot, a rizstermesztést, a földművelést és pl. a ruhát mosó, vagy vizet vivő női alak élethű ábrázolása.

^[3]

Bali táncai

A tánc fejezi ki a szigetlakók életérzését, vallásosságát, félelmeit, hiedelmeit és az ősök, hagyományok feltétlen tiszteletét. A művészete a hitükre épül. Bali szigetének mozgásművészete a táncok az itt élők és az ide látogatók örök kedvence. A kecses mozdulatok már gyerekkorban beivódnak a kicsikbe, akik a táncművészet apró titkait tánciskolákban tanulják a mesterektől, akik egykoron híres táncosok voltak. Az előadások két legnépszerűbb darabja a Barong-Rangda, a jó és a rossz küzdelme, vagy a krisz-tánc, valamit a sanghjang nevű transztáncból kialakult kecak tánc. A kecakban a kórus által körbevett és transzba esett médim az istenekkel, az ősökkel létesít kapcsolatot. A legong – a nőiesség és kecsesség tánca, az „isteni nimfákkal” és a baris – a győzedelmes balinéz harcost dicsőítő – és a topeng – ősi táncdráma – látható reggeltől estig a sziget életében.

Írta: Monos János

Az Explorer World Travel Indonézia és Bali úti programjának megtekintéséhez kattintsatok ide! ^[4]