Itthon nem igazán kell figyelnünk arra, hogy éppen milyen hernyó esik ránk a fáról – de ha utazni indulsz, nem árt tájékozódni a helyi mérgező csúszómászók felől is, mivel rengeteg helyen akár halálos szúrást is kaphatsz tőlük, ha nem figyelsz.

Szerencsére Magyarországon igen ritka a mérgező hernyó – ezért nem tanítjuk meg a gyerekeknek sem, hogy ha színes, vicces hernyót lát, ne nyúljon hozzá. Ha azonban más országokba – leginkább az amerikai kontinensre – indulunk, fel kell készülnünk arra, hogy melyek azok a csúszómászók, amelyekhez még véletlenül sem nyúlhatunk.

^[1]

Lonomia obliqua hernyója

A legveszélyesebb mind közül kétségkívül az óriás selyemhernyó, a Lonomia oblique lárvája. Nem mondhatjuk, hogy külsejével nem figyelmeztet arra, mennyire mérgező: tüskéire nézve még egy laikus is elgondolkodna azon, hogy hozzányúljon-e az állathoz. A Dél-Amerikában őshonos hernyó eddig bizonyítottan 500 emberhalálért felelős a területen, de valószínűleg nem csak ennyit írhatunk a számlájára. Ha méreganyaga a szervezetünkbe kerül, eleinte csak fejfájást és hányingert tapasztalunk, de később súlyos veseelégtelenség és belső (köztük tüdei) vérzés is beállhat.

^[2]

Parasa indetermina hernyó

Az apró Parasa indetermina (nyersfordításban angolról szúró rózsa) hernyó apró ugyan, de annál színesebb. Szarvszerű kitülemkedésein mérgező sörték találhatóak, amelyek, ha a véráramba kerülnek, erős fájdalmat okoznak. Sőt, ha véletlenül a szemünkbe kerül a méreganyag, gyulladás és fényérzékenység is jelentkezhet.

Az aranyos nevű fenyőpohók hernyója szintén mérgező: van, aki egyáltalán nem reagál rá, de szúrása sokaknál csont- és ízületi betegségek tüneteit produkálhatja. Az Ázsiában és Európában őshonos lepke egyébként kifejezetten kártékony faj.

^[3]

A fenyőpohók hernyója

A gyapjaslepke (Lymantria dispar) Eurázsiában őshonos, lárvájáról szintén rögtön látszik, hogy nem érdemes megérinteni. Az 1860-as években Ázsiából Amerikába is eljutott, azóta ott is szép populációt alakított ki. Hernyója olyan mérget visel, amely érintésre bőrirritációt, gyulladást okozhat, az érzékenyebb emberek számára akár súlyosat is.

^[4]

Lymantria dispar hernyója (fotó: Dave Wagner, 2002)

Az amerikai gyapjaslepke (Megalopyge opercularis) lárvája sem kíméletesebb, bár lényegesen jobban néz ki: a macskahernyó becenévre keresztelt állat olyan, mintha egy nagy szőrcsomó volna. A hosszú, sima szőrszálak azonban mérgező tüskéket takarnak, amelyek nem csak a csípés helyén, de az egész karban is fájdalmat okoznak, de akár sokkért, légzési nehézségért és rosszullétért is felelősek lehetnek. A gyapjaslepke hernyója az egyik legmérgezőbb Észak-Amerikában.

^[5]

Megalopyge opercularis hernyó

Az Ausztráliában élő Perga affinis lárvája nem a legmutatósabb darab, így valószínűleg nem is igazán éreznénk magunkban késztetést arra, hogy hozzáérjünk. A hernyók klikkekben közlekednek, és nagy lárvamasszában szállják meg a fákat. A Perga affinis lárvájához mégcsak hozzányúlnunk sem kell, hogy baj legyen, ugyanis képesek mérget „köpni”, amely bőrirritációt és kiütéseket okozhat.

^[6]

Perga affinis hernyó

Szintén Ausztráliában található a Calcarifera ordinata és hernyója, amely talán a legszebb, legszínesebb lárva a lepkevilágban.

^[7]

Calcarifera ordinata hernyó

A rózsákon, akácfán és pálmákon megtalálható állatka csípése rendkívül fájdalmas, többen úgy írták le, hogy rosszabb, mintha három darázs csipkedne egyszerre. Lehet, hogy őt is érdemes elkerülnünk, ha az ausztrál kontinensre utazunk.