A veszélyeztetett tengeri állatok közül hat porcoshal-félére terjesztették ki a védettséget a Washingtoni Egyezmény (CITES) 178 tagjának március 12.-i bangkoki tanácskozásán. E fajok oltalomba vétele egyszersmind kereskedelmi tilalmat is jelent rájuk nézve. A hat fajból öt állat a cápaalakúak (Selachiiformes), még további egy faj a rája-alakúak (Rajiformes) főrendjének tagja.
A védelem alá helyezett cápák között szerepel az észak-atlanti térségben honos, és a kereskedelmi halászattól súlyosan veszélyeztetett heringcápa (Lamna nasus), a trópusokon világszerte elterjedt nyílt-tengeri óceáni fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus), valamint a pörölycápa-félék családjába (Sphyrnidae) tartozó három további faj, köztük az uszonyvadászat által szintén fokozottan veszélyeztetett csipkés pörölycápa (Sphyrna lewini).
Elsősorban a trópusi indo-pacifikus térségben honos a világtenger legnagyobb, akár 6 méteres szélességet is elérő rája faja, az óriás ördögrája (Manta birostris), amely szintén általános védelem alá került.
A természetvédők már régóta kitartó küzdelmet folytatnak a semmiféle népélelmezési céllal sem indokolható, de hatalmas károkat okozó cápauszony-halászat ellen. Elsősorban a távol-keleti országokban, Kínában, Tajvanon, Koreában és Japánban a cápauszony-leves fogyasztása igen népszerű és méregdrága kulináris élvezetnek számít. A gyors ütemben növekvő kereslet megsokszorozta az uszonykereskedelem volumenét az elmúlt másfél évtizedben.
A kereslet annak ellenére sem csökken a semmiféle tápértékkel sem rendelkező és amúgy ízetlen „csemege” iránt, hogy az árak folyamatosan emelkednek; így például a hongkongi nagybani halpiacon több mint száz dollárt is elkérnek a szárított cápauszony kilogrammjáért. Egyes ritka fajok, mint az óriáscápa (Cetorhinus maximus) vagy a nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) uszonyaiért pedig akár 1000 dollárt is leszurkolnak a kereskedők. Nem csoda, hogy a hatalmas extraprofit miatt a gátlástalan uszonyvadászat igen jövedelmező üzletággá nőtte ki magát.
Az ENSZ Élelmezésügyi Szervezete, a római székhelyű FAO adatai szerint, az elmúlt évtizedben átlag 100 millió cápát mészároltak le évente. Ma már egyes körzetekben olyan mértékű a pusztítás, hogy néhány – korábban viszonylag gyakori – faj is a kihalás szélére került. A két legnagyobb cápapusztító Indonézia és – bármilyen meglepő -, egy Európai Uniós tagállam, Spanyolország. A cápahalász flották zsákmányukat a nagy távol-keleti halpiacokon értékesítik.
A most védelem alá helyezett cápafajok közül az Atlanti-óceán hideg-mérsékelt övében honos heringcápa populáció egyedszáma erősen lecsökkent a kanadai és észak-európai halászflották tevékenységének köszönhetően. A faj védetté nyilvánítása egyben a heringcápa kereskedelem végét jelenti. „ Az új védettség esélyt adhat mind az óceáni fehérfoltú, mind a hering és pörölycápáknak ahhoz, hogy a továbbiakban is betölthessék kiemelten fontos szerepüket a tengeri ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában” – véli Elisabeth Wilson, a Pew’s Global Shark Conservation vezetője.
A védelem alá helyezett igen ritka óriás ördögráját elsősorban a dél-kelet ázsiai országokban vadásszák. A cápa és rájafélék reprodukciója rendkívül alacsony, ezért fokozottan veszélyezteti őket a kereskedelmi halászat. A CITES legújabb döntése fontos lépés az értelmetlen és igen gyakran kegyetlen uszonyhalászat visszaszorításában.
Képek: Elasmodiver, Shark Diver Magazine, Underwater Times, Shark News, Shark Enthusiast’s Club