Egy három évtizede kihalt békafaj újjáélesztésével kapcsolatosan, ausztrál kutatók igen ígéretes eredményeket értek el. A kihalt fajok genetikai reprodukálásának lehetősége ugyanakkor számos kérdést is felvet.

^[1]

Az 1983-ban kihalt ausztrál gyomorköltő béka

A gyomorköltő békafélék családjába tartozó Rheobatrachus silus utolsó ismert példánya 1983-ban pusztult el. Így hivatalosan ez a faj is a kihalt állatok, – sajnos, egyre jobban növekvő – csoportjába került. Az University of New South-Wales (Sydney, Ausztrália)  kutatócsoportja a Lazarus-projekt részeként, sikeres kísérleteket folytat a kihalt faj genetikai reprodukálásában.

^[2]

Archív felvétel a kiveszett gyomorköltő békáról. E csoport arról kapta az elnevezését, hogy a petéiket lenyelve, a gyomrukban keltik ki az ivadékokat

A kísérlethez a kihalt békafaj mélyhűtéssel konzervált szövet preparátumát használták fel. A szövetmintából kipreparált sejtmagokat a kiveszett gyomorköltő béka egyik recens rokonfajának, a Mixophyes fasciolatus donor petesejtjeibe építették be. A művelet sikerességét bizonyítja, hogy a beültetés után a petesejt spontán osztódásba kezdett. A  zigóta  egészen az új egyed koraembrionális állapotáig fejlődött. Az embriók néhány napig maradtak életképesek. A tesztek kimutatták, hogy az osztódó zigóta a kihalt faj genetikai állományát tartalmazza.

^[3]

Mike Archer professzor, a Lazarus-program kutatásvezetője

Mike Archer professzor, a  Lazarus-program kutatásvezetője szerint igazi áttörés, hogy sikerült a mélyhűtött és gyakorlatilag halott sejtek reaktiválása, valamint a kihalt faj genomjának teljes körű feltérképezése. A professzor úgy véli, hogy a faj teljes körű reprodukálását nem biológiai, hanem csupán technikai jellegű kérdések megoldása hátráltatja. Mike Archer álláspontja szerint, a Lazarus-projekt eredményei új, és jelentőségét tekintve beláthatatlan lehetőségket adnak a súlyosan veszélyeztetett fajok megmentéséhez, illetve az emberi tevékenység miatt a közelmúltban kiveszett fajok újbóli reprodukálásához.

^[4]

A sydney székhelyű University of New South-Wales a reprodukciós genetikai kísérletek egyik jelentős központja

Noha kétségtelen sikernek tekinthető a kiveszett fajok szomatikus sejtmag áthelyezési technikával történő „feltámaszthatósága”, egyes, hasonló meggondoláson alapuló kísérletek azonban mégis komoly etikai és ökológiai kérdéseket vetnek fel. Korábban már beszámoltunk arról, hogy japán kutatók a pleisztocén-jégkorszak végén kiveszett gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) génsebészeti reprodukálásával kísérleteznek. A kísérlethez szükséges genetikai anyagot az észak-szibériai tundra állandóan fagyott földjéből feltárt és kiválóan konzerválódott, a belső részekkel együtt fennmaradt mamut tetemekből próbálják kinyerni.

^[5]

Japán kutatók a jégkorszak végén kihalt gyapjas mamut felélesztésével kísérleteznek

Noha e kísérlet eredményessége jóval bonyolultabb kérdések megoldását feltételezi, mint a közelmúltban kihalt gyomorköltő békafaj feltámasztása, itt azonban nem csak szakmai-technikai kérdések vetődnek fel. A gyapjas mamut és más, nem az ember tevékenysége miatt kihalt fajok esetében fel kell tennünk a kérdést; ha egy fajt arra ítélt a törzsfejlődés, hogy kihaljon, jogunk van-e újból létrehozni? Kevésbé filozofikus, de további fontos kérdés, hogy vajon kontroll alatt tartható-e egy, a számára idegen környezeti/ökológiai feltételek közé beilleszteni kívánt mesterségesen feltámasztott élőlény?

 Az előremutató kísérleti eredmények mellett, ezekre a kérdésekre is válaszolnunk kell.

 Képek:  Save the Frogs, sientias.nl, quo.es, University of  New South-Wales