Zsarnokgyík; a megtestesült krétavégi terror
A Tyrranosaurus rex, minden idők egyik legfélelmetesebb szárazföldi húsevője a késői kréta időszak ragadozóktól nyüzsgő, és – ha ezekben az időkben éltünk volna -, számunkra roppant veszélyes terepén maga volt az abszolút csúcsprédátor.
Nem csak a mérete, hanem a megjelenése is komoly félelmet ébreszthetett kortársaiban
A nagyközönség előtt igen népszerű dinoszaurusz-félék között is amolyan populáris ikonnak számít a több mint száz éve felfedezett zsarnokgyík, közismert tudományos fajnevén a Tyrranosaurus rex. Osborne, a híres amerikai természetbúvár és őslénytankutató írta le elsőként e fajt, 1905-ben.
A fajt a híres amerikai paleontológus, Osborne írta le elsőként, 1905-ben
A Tyrranosaurus rex a húsevő theropodák evolúciójának az utolsó, és talán a legfejlettebb alakja volt. A T. rex nem sokkal a dinoszauruszok - és még számos más egyéb állatcsoport – hirtelen eltűnését eredményező krétavégi K/T kihalási esemény előtt jelent meg az élet színpadán. Az elsősorban Észak-Amerikából előkerült zsarnokgyík fosszíliákat kivétel nélkül a kréta időszak (kb. 145 millió évtől 65 millió évig) legvégét jelző maastrichti emelet rétegsoraiban találták meg. A sztratográfiai analízis szerint, a T. rex 68 millió évvel ezelőtt bukkant fel, és a tömeges fajpusztulással együttjáró K/T esemény nyomán 65 millió éve pusztult ki..
Ebben a törzsfejlődési szempontból igen rövid periódusban azonban vitathatatlanul a Tyrranosaurus rex állt a szárazföldi táplálékpiramis csúcsán. Ha egy képzeletbeli időgép segítségével visszajutnánk a 68 millió évvel ezelőtti Amerikába, a jelenleg ismerttől merőben eltérő tájkép fogadna bennünket. Az észak-amerikai kontinenst egy hatalmas észak-déli irányú tengerág választja ketté. A forró trópusi éghajlaton a szárazföldön örökzöld tűlevelűekből álló ligeterdőkben, a tengerparton mangrovés mocsarakban, a hegyvidékeken pedig óriási fenyőfélékből álló erdőkben gyönyörködhetünk… Ha azonban nem vagyunk fokozottan körültekintők és óvatosak, a képzeletbeli kréta-végi kirándulásunk igen gyorsan életveszélyes kalanddá válhat. A legfőbb veszélyt egy, a sűrű fák közül bármelyik pillanatban kitörhető vérszomjas óriás, a Tyrranosaurus rex jelentené számunkra
A T. rex minden idők egyik leghatalmasabb szárazföldi húsevője volt
A T. rex minden idők egyik leghatalmasabb szárazföldi húsevője volt. Mérete jóval meghaladta a megelőző jura-időszak nem kevésbé félelmetes therapodája, a Megalosaurus méreteit. Egyedül csak a korábban élt kréta időszaki kortársa, a bizzar „godzliás”megjelenésű Spinosaurus haladta meg a zsarnokgyík tömegét. (Erről a különleges óriásról sorozatunk következő részében emlékezünk meg.) A kifejlett példányok átlagos testhossza 9 méter körüli lehetett. Az egyik eddig feltárt legnagyobb Tyrranosaurus, a chichagói Field Museum of Natural Hystori büszkesége, „Sue” teljes hossza 12,8 méter, a csípőnél mért magassága pedig 4 méter.
A Tyrranosaurus legimpozánsabb testrésze, a hatalmas fogakkal felfegyverzett koponya
A Tyrranosaurus talán legimpozánsabb testrésze a hatalmas koponya, az álkapcsokban ülő borzongatóan félelmetes fogazattal. A kifejlett zsarnokgyíkok koponyájának hossza meghaladta az 1 métert. Az eddig előkerült legnagyobb fosszilis T. rex koponya kereken 150 centiméter hosszú. ( A híres chichagói csontváz koponyájának hossza142 centiméter.) A T. rex fegyverzetét alkotó fogsor nehéz, tömör hajlott, enyhén recés és vésőszerű éllel rendelkező fogakból állt. A felső álcsont kisebb, de igen éles ún. premaxiális fogakkal volt felfegyverezve. Csak érdekességként, a legnagyobb ismert T. rex forgmaradvány 30 centiméter hosszú! A koponyán illetve az alsó álkapcson észlelhető izomtapadási nyomok is azt bizonyítják, hogy a T. rexnek brutális erejű harapása lehetett.
A legnagyobb fosszilis fogak hossza eléri a 30 centimétert. A zsarnokgyíknak brutális erejű harapása lehetett
A szakemberek között sokáig vitatott volt, hogy a T. rex aktív, vagy inkább dögevő ragadozó lehetett-e. Egyes paleontológusok úgy vélik, hogy az állat hatalmas, 5 és 7 tonna közötti tömege miatt nem volt képes a préda üldözésére, és így csak dögevésből tarthatta fenn magát. A csontozat beható vizsgálata, és főleg a fosszilis bizonyítékok azonban rácáfolnak ezekre a vélekedésekre. Egy 2007-ben elvégzett számítógépes modellezés eredménye szerint,a T. rex egyáltalán nem behemót óriás, hanem kortársaihoz képest viszonylag fürge ragadozó volt.
Testtömegéhez képest a Tyrranosaurus kifejezetten fürge vadász lehetett
A modellvizsgálat alapján, futás közben a T. rex 28,8 km/órás sebességet is elérhetett, amely például meghaladja a focisták futási sebességét. A zsarnokgyík prédáját alkotó késő kréta-időszaki növényevő dinoszauruszok, mint például a Hadrosaurus vagy Triceratops-félék elejtéséhez tehát megvolt a fölényes sebességtartaléka. Több olyan növényevő dinoszaurusz kövületet is találtak, amelyeken T. rex harapástól begyógyult sérülések azonosíthatók. Ez pedig bizonyossá teszi, hogy a T. rex aktív vadász volt. Más kérdés, hogy a mai nagy ragadozókhoz hasonlóan, minden bizonnyal a T. rex is elorozta más, nála kisebb ragadozók zsákmányát, illetve az elhullott állatok tetemeit, mint „potya” falatot sem vethette meg.
A Tyrranosurust és társait a K/T kihalási esemény hirtelen törölte le az élet színpadáról
A szemüreg szerkezetéből adódóan a T. rex kiváló binokuláris látással rendelkezett, és kiváló volt a szaglása is. Minden idők egyik legrettegettebb ragadozója további pályafutásának, a 65 millió éve becsapódó aszteroida vetett véget, megnyitva az utat egy új, a dinoszauruszok árnyékában addig csak vegetáló állatcsoport, az emlősök felemelkedése előtt.
Képek: Word Press, Smithsonian Institute, All Wallpapers Net, archív
