Új-zélandi és japán csillagászok új módszert dolgoztak ki az élet hordozására potenciálisan alkalmas Naprendszeren kívüli exbolygók felfedezésére. 

^[1]

A Tejútrendszerben 100 milliárd exobolygó létezhet a legújabb becslések szerint

 Az ún. gravitációs mikrolencsézésen alapuló módszer lényege, hogy az anyacsillaga előtt elhaladó bolygó gravitációs ereje kismértékben, de a mai technikai eszközökkel mérhető módon eltéríti a központi csillag fényét. A fényeltérés mértékéből megbecsülhető a csillag körül keringő sötét égitest tömege, illetve – ami még fontosabb – a napjától mért távolsága. E mérési módszerrel kívánják kiegészíteni a Kepler-űrtávcső eddigi, ún. tranzit keresési módszerét.

^[2]

A tranzit keresési módszer kiindulási alapja az, hogy a csillag előtt elhaladó exobolygó periodikusan elhalványítja a központi napja fényét

A tranzit keresési módszer a megfigyelt csillag fényerejében bekövetkezett minimális, de mérhető változásokat detektálja. Ha ugyanis egy kisebb tömegű, és az adott csillag körül keringő sötét égitest elhalad a központi csillaga előtt, a csillag fénye minimálisan, de mérhető módon elhalványodik. Ha az elhalványodás periodikus, úgy ez a csillag körül keringő sötét égitest létezésére utalhat. A tranzit módszer alkalmazásával azonban sok exobolygó maradhat láthatatlan. Amennyiben a földi megfigyelő nem a csillag síkjára lát rá, úgy a távoli nap előtt elvonuló bolygó fénycsökkentő hatását sem észlelheti.

^[3]

Az új, kombinált módszertől azt remélik, hogy egyre több földtömegű exobolygót fognak felfedezni a lakhatósági zónán belül

Távoli csillagok kis tömegű bolygóinál pedig az elhalványodás annyira minimális, hogy az sokszor a műszerek számára is érzékelhetetlen marad. A gravitációs mikrolencsézés ennél sokkal hatékonyabb, és az adott exobolygóról több információt szolgáltató megfigyelési módszer, amelytől azt várják a kutatók, hogy a segítségével sokkal több, illetve eddig láthatatlannak bizonyult exobolygó válik felfedezhetővé.

^[4]

A gravitációs lencsézéssel megbecsülhetővé válik az aexobolygó tömege, és napjától való távolsága is

Mivel a gravitációs mikrolencsézéssel viszonylag pontosan megbecsülhető a sötét kísérő saját napjától való távolsága, ezzel a módszerrel sokkal jobban kiszűrhetővé válnak az ún. lakhatósági zónán belül keringő, és potenciálisan az élet hordozására is alkalmas bolygók. A Microlensing Observations in Astrophysics (MOA)  az ilyen típusú exobolygók felfedezésére létrehozott program. Elsősorban az űrtávcsövek megfigyelései alapján, jelenleg 17 milliárdra becsülik a nagyjából földméretű exobolygók számát, a Tejútrendszeren belül.

^[5]

Csak a Galaxison belül 17 milliárd körüli a földméretű bolygók száma

A gravitációs mikorlencsézést először egy különleges bolygótípus, a Jupiter méretű „árvabolygók” felfedezésénél alkalmazták sikeresen. (Az ún. árvabolygók olyan nemrég felfedezett magányos óriásbolygók, amelyeknek nincsen központi csillaguk, és a galaktikus térben keringenek a Tejútrendszer központja körül. Az árvabolygók létezése az eddigi bolygókeletkezési elméletekkel nem magyarázható meg.)

^[6]

Távolról nézve így mutathat tágabb kozmikus hazánk, a Tejútrendszer

A Naprendszeren kívüli, idegen csillagok körül keringő sötét égitesteket nevezzük extraszoláris, vagy rövidebben, exobolygóknak. A csillagászok már kétszáz évvel ezelőtt is sejtették, hogy a Naprendszeren kívül számos más bolygórendszer létezhet a galaxisban. Ez már önmagában a Tejútrendszerben található, és a Naphoz hasonló csillagok számából következik.

^[7]

A Cluster galaxishalmaz. A Tejútrendszerünkhöz hasonló csillagvárosok száma is több száz milliárd lehet, az általunk ismert univerzumban

Tágabb kozmikus hazánk, a Tejútrendszer olyan SBc típusú küllős spirálgalaxis, amelyben 200-400 milliárd(!) csillag létezik. ( A Tejútrendszerhez hasonló extragalaxisok, vagy csillagvárosok száma szintén több száz milliárd lehet az általunk ismert univerzumban. 

^[8]

A Kepler exobolygók, valamint a Vénusz és a Föld méreteit összehasonlító infografika

Ennek ellenére csak az 1990-es évek elején vált tudományos bizonyossággá, az exobolygók létezése. A csillagok közötti, számunkra felfoghatatlanul nagy távolság miatt, a kistömegű sötét égitestek azonosítása sokáig technikailag kivitelezhetetlen feladatnak bizonyult. Az új, és egyre korszerűbb műszereknek, köztük különösen a légkör zavaró hatása nélkül dolgozó űrteleszkópoknak, valamint az egyre fejlettebb észlelési technológiának köszönhetően, ma már minden évben átlag 20 exobolygót fedeznek fel.

^[9]

Jelenleg 760 exobolygót ismerünk, és ezek között több olyat is nyilvántartanak, amelyek egész bizonyos, hogy lakhatók

A L’Encyclopédie des Planets Extrasolaries (Extraszoláris Bolygók Enciklopédiája) katalógus 2012-es adatai szerint, eddig 760 exobolygó ismert, 690 bolygórendszerben. Jelenleg egységesen lakható bolygónak tekintik a tőlünk 20,5 fényév távolságra lévő Gliese 581-es rendszert, a 36 fényvre található HD 85512b, a 22 fényévnyi távolságú GJ667C, valamint a 600 fényévnyi távolságban lévő Kepler 22b exobolygókat. A tudományos becslések szerint a Tejútrendszerben 100 milliárd bolygó létezhet.

Képek forrása: BBC Nature, NASA, Nature, universetoday.com, wired.com, archív