Az erdélyi hérics Magyarországon fokozottan védett növény. 1971-ben ezt a fajt nyilvánították elsőként védetté Magyarországon, 2001-től pedig fokozottan védett növény.

Az erdélyi hérics (Adonis x hybrida vagy Adonis transsylvanica) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjéhez, ezen belül pedig a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjához tartozik.
A faj 1935-ben Csorváson talált példányait Jávorka Sándor volgamenti héricsnek (Adonis volgensis) határozta meg, később ennek és a tavaszi héricsnek (Adonis vernalis) állandósult hibridjének tekintették. A Sramkó Gábor botanikus vezetésével napjainkban (2012) folyó genetikai vizsgálatok kiderítették, hogy a csorvási növény mégsem hibrid, hanem maga a volgamenti hérics.

^[1]

Hol találod meg?

Az erdélyi héricsnek Közép-Európában jelenleg mindössze öt (három Magyarországon, kettő Romániában) termőhelye ismert. [1] A magyarországi állomány nagysága csupán néhány száz tő. Élőhelyei a löszpuszta-gyepek, termőtalaja löszön kialakult típusos alföldi mész-lependékes. A Körös-Maros Nemzeti Park területén, Csorvás vidéke ideális feltételeket teremt az erdélyi hérics számára.

^[2]
Hogyan ismered fel?

Az erdélyi hérics 15-30 cm magas, elágazó szárú növény. Levelei szórt állásúak, 2-3-szor szárnyasan hasadtak. A levélsallangok fonalas lándzsásak, 1-3 mm szélesek, fonákjukon kissé szőrösek. Magános, csúcsálló virágai sötét-sárgák, kisebbek és sötétebb árnyalatúak, mint a tavaszi héricséi, a szirmok száma változó. Zárt bimbói már márciusban kibújnak a földből. Április a virágzás csúcspontja, májusban a termésképzéskor a megnyúló virágzati tengelyen a terméscsoport lefelé hajlik. A termések beérésekor a nyél már szinte a föld felszínéig lehajlik.

Képek: archív (illusztráció)