Hendri Coetzee igazi afrikai felfedező volt, jelenkori ötvözött inkarnációja a 19. század nagyjainak, Livingston-nak, Stanley-nek, Baker-nek, Burton-nek és Speke-nek. Elismert munkásságában egybegyúrta a kalandot és a filozófiát.

A medikusi tanulmányait maga mögött hagyva a Dél-Afrikai Különleges Erőknél, Coetzee rafting guide képesítést szerzett a Zambézin 1998-ban. Utána tíz különböző országban vezetett csoportokat, amelyek közül hét Afrikában volt. Négyhónapos tutajtúrát vezetett a Föld leghosszabb folyóján a Fehér Níluson. 2008-ban kidolgozott egy terápiás célzatú raftingprogramot a norvég kormány számára, amely során fiatalkorú elkövetőket vitt végig a Nílus Ugandában található forrásvidékétől Dél-Szudánig.

^[1]
Karrierje előrehaladtával Coetzee egyre inkább a szólóexpedíciókban lelte meg saját spirituális kapcsolatát a Természettel. Végiggyalogolt a Kelet-afrikai partvonalon egy több, mint ezer kilométeres szakaszon Mombasától a Rufigi folyóig. Ezt követően hat hónapot töltött egyedül a kongói vadonban.

Coetzee-t mind az emberi mind a szelídítetlen állati természet megérintette. Élményei tudományos és spirituális teljesítményeiben is kikristályosodtak. Tudásszomjáról a Dél-Afrikai Egyetem pszichológiai diplomája, spirituális elhivatottságáról három hónapos thaiföldi meditációs kurzusa árulkodik. Coetzee világának különlegességét az adja, ahogyan különböző élményeit egységbe forrasztotta. Az Uganda legnagyobb nemzeti parkjában végrehajtott külső segítség nélkül végigvitt szóló expedíciójának beszámolóját az Afrika erei című irodalmi antológiában tette közzé 2004-ben. Legutolsó expedícióját A nagy fehér felfedező című blogjában szűrte irodalommá. Jelen írás idején 90.000 kattintást mutat a honlap.

^[2]

Hendri Coetzee üzenete nem múlandó, öröksége túléli korát, amelyben egy krokodil kioltotta életét a Kongói Demokratikus Köztársaság Lukuga folyóján. Története nem ért véget utolsó evezőcsapásaival 2010. december 7-én. Hatása egyszerű filozófiáján keresztül máig is él: „A mai nap a legjobb!”

^[3]
A Kadoma című film Hendri Coetzee utolsó expedíciójának eseményeit mutatja be. Ezen az úton kapta a Kadoma becenevet, amit a Lukuga folyó keleti partján élők adtak Coetzee-nak. A név a bátorságára utal, amelyet a Lukuga folyó iránt tanúsított. A folyó túlpartján élő, más dialektust beszélő törzsek ugyanezzel a névvel illették, amely saját szótárukban viszont annyit tesz: „méhecske, amely sokat utazik, és jobbá teszi az életeket bármerre is jár.”

^[4]
Az alkotás sokkal több, mint egy dokumentumfilm, amiben Hendri a kongói Lukuga folyó legveszélyesebb, vízilovaktól és krokodiloktól hemzsegő szakaszán kajakozik. A felvételek Afrika ritkán látott vidékeire kalauzolnak el minket, segítségükkel bepillantást nyerhetünk az expedíciós csapat, valamint a helyiek életébe is.

A Banff Hegyifilm Fesztivál egyik legizgalmasabb produkciója!

részletek: Banff.hu ^[5]

Fotó: © Chris Korbulic, archív