Southampton kikötőjében 1912. április 12-én, pontban déli tizenkettőkor szedte fel horgonyát, és futott ki első útjára a Titanic, az akkori világ legnagyobb óceánjáró gőzöse. A White Star Line tulajdonában álló luxus óceánjáró a kor legmodernebb hajójának számított. A dupla hajófenék és a 16, egyetlen gombnyomásra lezárható vízzáró rekesz, valamint a drótnélküli szikratávíró fémjelezték azokat a technikai újításokat, amelyek miatt már azt megelőzően elsüllyeszthetetlennek nyilvánították a híres luxusgőzöst, hogy kifutott volna az első, de végzetesnek bizonyult útjára. Abban az évben a szokásosnál hamarabb kezdődött meg a jégzajlás az észak-atlanti térségben, és emiatt a transzatlanti járatokat teljesítő hajózási társaságok ideiglenesen délebbre helyezték át útvonalaikat. A Titanic azonban a szokásos, északi hajózási útvonalon haladt. 1912. április 14.-én este 23 óra 40 perckor a teljes sebességgel haladó gőzös egy későn felfedezett jégheggyel ütközött. A jéghegy sarkantyúja 90 méteres hosszúságban felhasította a hajó jobb oldalát, és a megsérült rekeszkamrák nem tudták a felszínen tartani a hatalmas gőzöst.  A Titanic 1912. április 15.-én, hajnali 2 óra 20 perckor kettétört, és hullámsírba merült. A tragédiának 1514 áldozata volt, a túlélőket a Carpathia gőzös vette a fedélzetére, a kora reggeli órákban. A hajó roncsát 1985. szeptember 1-én, a Robert D. Ballard által vezetett francia-amerikai expedíció találta meg 3860 méteres mélységben, Új-Foundlandtól 760 kilométerre dél-keletre, az Atlanti-óceán mélyén.