Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) napkitöréseket megfigyelő Solar Dynamics Observatory műholdja csütörtökön, magyar idő szerint reggel 9-kor az idei év eddigi legerősebb napkitörését észlelte központi csillagunkon.

^[1]

A NASA Solar Dynamics Observatory műholdja a naptevékenységet figyeli meg

A csütörtöki fler a napkitörések erejét kifejező ötös beosztású skálán az utolsó előtti, M kategóriájú kitörés volt. ( Az A, B, C, M és X  kategóriákon belül az A számít a leggyengébb, az X pedig a legerősebb erupciónak.) Az M kategóriájú kitöréskor a naplégkörből kilökődő forró plazma nagyenergiájú részecskéit a földi atmoszféra általában elnyeli. Egy ilyen kategóriájú kitörés hatásai elsősorban a sarkvidékeken észlelhetők, intenzív sarki fény jelenségként.

^[2]

Az erős napkitörések által okozott mágneses viharok okozzák az intenzív sarki fény jelenséget

A földi magnetoszféra a nagy energiájú protonokból álló anyagfelhőt kitéríti, de a mágneses pólusok környékén, ahol jóval gyengébben érvényesül a magnetoszféra védőernyő jellege, a plazmafelhő részecskéi reakcióba léphetnek az atmoszférával. Az így kialakuló geomágneses viharok látványos következménye a sarki fény.

^[3]

A fler a napfelszín rövid ideig tartó erős kifényesedése, és a napkitörés egyik előjele

A NASA előrejelzése szerint, a csütörtöki kitörés részecske felhője vasárnap éri el a Földet. A jelenlegi napkitörés  hatására, esetleg a rádióforgalmazásban fordulhatnak elő pár perces zavarok, illetve jelentősen megnövekedhet a sarki fény jelenség intenzitása. Az elmúlt tíz év legerősebb, X kategóriájú napkitörése 2003-ban történt.

^[4]

A napkitörés során nagymennyiségű forró plazma lökődik ki a bolygóközi térbe

A napkitörés fogalma alatt három egy mással összefüggő jelenséget értünk. Az ún. fler a napfelszín kis területen történő erőteljes kifényesedése. A koronakidobódás a forró plazmából álló naplégkör egy részének jelenti a kilökődését a bolygóközi térbe. Ez a nagy energiájú protonokból álló felhő érheti el esetenként a Földet is. Eruptív protuberanciának pedig a nap légkörénél valamivel hidegebb, és az atmoszférában hosszabb ideig lebegő anyagfelhő gyorsuló felemelkedését nevezzük. Az erős napkitöréseknél e három jelenség általában egyszerre jelentkezik.  A napkitörés a napkorona mágneses térkonfigurációjában bekövetkezett egyensúlyi zavar illetve instabilitás esetén jön létre.

^[5]

Ha a Napból kilökődő anyagfehő a Föld magnetoszférájával ütközik, mágneses viharok keletkeznek

Erős flerek esetén jelentősen megnő a nagyenergiájú sugárzások, így elsősorban a röntgen és a gammasugárzás intenzitása, amely elsősorban a földi mezoszférában keringő műholdak berendezéseire, és az űrhajósok szervezetére lehet káros hatással. A flereket kísérő rádiókitörések a rádióforgalmazásban okozhatnak zavarokat. Ha a napból kilökődő anyagfelhő a Földdel ütközik, mágneses viharok keletkeznek a magnetoszférában.

^[6]

Geomágnese vihar okozta intenzív sarkifény jelenség a Nemzetközi Űrállomásról megörökítve

A mágneses vihar megzavarja az iránytűket, illetve a navigációt. A mágneses tér gyors ingadozása erős. kóboráramokat indukálhat az elektromos berendezésekben, esetenként tönkre is teheti azokat. A magasabb szélességi körökön fekvő országokban a mágneses vihar  emiatt párosulhat  nagyobb területeket érintő áramkimaradásokkal.

 A napkitörések intenzitása szoros összefüggést mutat a 11 éves napciklussal.

Képek forrása: NASA, space.com, Word Press