A kutatók bizonytalanok a hatalmas és titokzatos, kúpalakú szerkezet céljával és korával kapcsolatban. Faragatlan bazaltkövek és -sziklák alkotják a majd tíz méter magas és körülbelül hetven méter átmérőjű építményt, amelynek területe Stonehenge kétszerese, és magasabb az ottani legmagasabb kőnél is.
Valószínűleg a szárazföldön készítették, és csak később, a vízszint emelkedése miatt merült a víz alá az újszövetségi iratokban Genezáreti-tóként szereplő, de Galileai-tenger néven is ismert édesvízi tóban.
Régészek szerint emberkéz alkotta a hatalmas szerkezetet, mert nem hasonlít semmilyen természeti jelenségre. Úgy tűnik, hatalmas sziklákat halmoztak egymásra, de egyelőre csak találgatják az építmény egykori feladatát. Talán valamiféle temetési szertartás részeként emelték, ahogy a világ több más helyén tették.
Először 2003 nyarán egy hanglokátoros felmérésnél vették észre a vastagon homok borította monumentális kőhalmot a víz mélyén, melynek régészeti feltárása remélhetőleg megválaszolja egykori feladatát és pontos korát – jelenleg több mint négyezer évesre becsülik.
Az időszámításunk előtti harmadik évezredben a közelben egy Bet Jerah vagy Kirbet Kerak nevű város, akkoriban a térség legnagyobb erődítménnyel védett központja volt, ahol a tudósok szerint akár ötezren is lakhattak, és képesek lehettek egy ekkora kőépítményt létrehozó, szervezett munkavégzést igénylő feladatra.
(MTI)
Képek: archív
