Először is, nyoma sincs bármilyen felfűtött hangulatnak. Nincsenek sztrájkok, a ciprióták most is nyugodtan isszák kávéjukat a teraszokon. Bár sokan, nagyon sokat vesztettek az utóbbi hónapokban, az átlag ciprusi ezzel nem sokat foglalkozik. Bízzunk a jövőben, ne legyünk rosszkedvűek!- nyugtatgatják egymást. Itt az alkalom például, hogy még jobban fejlesszük a turizmust!
S valóban, nyáron a szigetre rá lehetne tenni a „megtelt” táblát. Szezonban a szállodák tele vannak, nehéz bárhol is üres helyet találni. Cipruson egyáltalán nem meglepő, ha orosz vagy kínai nyelvű táblákba, feliratokba botlunk. Larnaca 100 ezer fős lakosságának egyötöde például orosz, de egyre több a kínai befektető is.
A sziget remek adottságokkal rendelkezik. Közel van Afrikához, Közel-Kelethez és persze Európához is, hiszen utóbbi délkeleti részén fekszik. Jönnek is ide a világ szinte minden részéről. Legtöbben persze az angolok vannak, és ez nem véletlen. Ciprus a közelmúltig angol fennhatóság alatt állt, de a befolyás 1963 után sem szűnt meg. Mind a mai napig a britek által megírt Alkotmány van érvényben, és több ezer angol család él itt. Imádják Ciprust, a napfényt, a tengert, a jó levegőt! Olyannyira, hogy tényleg szinte otthon érzik magukat. Hatalmas golfpályákat építettek, ahol vígan ütik a labdát.
A golf egyébként egyre népszerűbb. A pafoszi repülőtérhez közel nemrégiben épült egy új pálya, luxuskörnyezetben.
A várost, Pafost már fapados járattal is elérhetjük néhány hónapja Budapestről. Az ország ezen, nyugati részén sok még a felfedezni váró élmény. Itt van például Aphrodité sziklája, amelyet naplementekor érdemes leginkább meglátogatni. Ha a fürdés és napozás után késő délután elindulunk, nyugodtan álljunk meg először Aphrodíté szentélyénél. Közel a parthoz, egy dombon áll a keleti stílusú szentély, amelyet oszlopcsarnok köt össze és amelynek közepén egy oltár áll.
Egyes történészek szerint a prostitúció intézménye itt vert gyökeret, amikor is fiatal szolgálólányok önként odaadták magukat erre a szent helyre érkező “zarándokoknak”. Herodotosz szerint minden ciprusi asszony életében legalább egyszer ”feláldozta” magát a szentélyben. Jó üzlet volt ez, egészen addig, amíg Theodosius császár be nem tiltotta a pogány kultuszt a 4. században.
A szentélytől aztán már csak egy rövid út, és megérkezünk a híres sziklához. Hogy itt jött-e ki Aphrodité a tengerből, nem tudjuk megerősíteni. Azt viszont igen, hogy a partszakasz mindig sok embert vonz. Szerelmespárok keresgélnek itt szív alakú köveket, de akad olyan is, aki úszva kerüli meg a híres sziklát a tengerben, azért hogy szerencséje legyen életében.
Egy másik izgalmas része a pafoszi területnek a Lara öböl. Ezen az érintetlen partszakaszon nemrégiben fejlesztettek ki egy tengeri rezervátumot, ahol megmenteni igyekeznek a teknősbékákat. Valamikor háborítatlanul éltek itt az állatok és békében rakhatták le tojásaikat a homokban. Egy nőstény állat több tucat, vagy akár 100 tojással is bírt, nem zavarta őket senki és semmi. Ma viszont tulajdonképpen minden és mindenki. És nemcsak rókákra vagy madarakra gondolok, hanem főleg az emberekre. Meg az ember által teremtett világra, a mesterséges fényekre, zajokra. Főleg költés idején gond ez, amikor ösztönösen a fény felé indulnak, és amikor a fénysugarat látva nem a tenger csillogásával találják magukat szembe, hanem egy diszkó fényeivel. A tragikus találkozás eredménye, hogy egy időben drasztikusan csökkent a teknősök száma. Az országnak lépnie kellett, és létrehozták ezt a Pafosztól 30 km-re található mesterséges partszakaszt. Itt helyeztek ki hálószemes kerítéseket a homokba, a tojásokat elfedő gödrök köré.
Ezt a különleges helyet turisták is felfedezhetik, a költés a nyári hónapokban van. Megejtő látvány, ahogy a kikelt kisteknősök elindulnak totyogva a tenger felé.
Ha pedig ezt a programot teljesítettük, nyugodtan belevethetjük magunkat egy kiadós pafoszi sétába. A bájos halászkikötő nyugodtságot kínál, és a korzózás végén megnézhetjük az oszmán erődöt. Az út során hívogatnak a bájosabbnál bájosabb kisvendéglők, az egyiket például egy élő pelikán ajánlja. Ha betérünk egy tavernába, legjobb, ha a helyi un. mezét kóstoljuk meg. Ez tulajdonképpen különböző finom falatok együttese, amelyet apró tányérokon szolgálnak fel. Kaphatunk kecskesajtot, olívabogyót, cukkinit, töltött szőlőlevelet, disznó vagy birkahúst, padlizsánt, krumplit, meg ki tudja még hányféle finom falatot. Hal is dukál, igaz ennek beszerzése nehezebb dolog, hiszen a Ciprus körüli tengerben alig maradt már hal. Büszke lehet magára az az étterem, amelynek saját kikötőjéből saját halászai hozzák a friss árut.
Annál több viszont a finom bor, a különböző gyümölcsökből készített üdítő vagy édességek. Utóbbiakat gyakran mártják mézbe, szórják meg rózsavízzel, vagy áztatják szirupba.
Ebéd után egy könnyű séta során rengeteg illattal találkozunk,.Nemhiába hívják Ciprust az illatos szigetnek. Közel 2000 virágfajtát tartanak itt számon . Orchideát, hibiszkuszt, babarózsát, tulipánt,
Pafosz egyik legkülönlegesebb kertje Aphrodité nevét viseli, hiszen a monda szerint a szerelem istennője itt, ebben a paradicsomban pihente ki magát a gránátalmafák árnyékában. Ha pedig az árnyék hosszabban mutatja nekünk az idő múlását, vagyis nincs olyan meleg, megnézhetjük a pafoszi mozaikokat. Hatalmas téren az egykori római város számtalan utcáját bejárhatjuk, miközben a legizgalmasabb rész talán a Dionüszosz ház, ahol 500 mm -es padlót fed mozaik. A szereplők az antik római élet mindennapjait mutatják be. Amott Cupido lövi ki nyílvesszőjét, emitt Nárcisz nézi magát megbűvőlve a folyó vízében.
Nem messze innen a Theseus villában újabb ismerősök köszöntenek: Poszeidon, Achilles, és Minotaurus. Elbűvölő látvány, mint ahogy a közeli Trodosz hegység is, ahol télen síelhetünk és ahol olyan fák nőnek, mint pl. a ciprus.
A sziget a vallási turizmus egyik központja is lehetne. Ciprusnak 239 saját szentje van, olyanok mint Szt. Mamasz az adócsalók védőszentje. Az is tény viszont, hogy nem ő a legnépszerűbb, hanem Barnabás, aki 45-ben érkezett a szigetre Pállal együtt kereszténytérítésre. Nem is sikertelenül, hiszen Ciprus lett Európa első keresztény állama.
Pafoszban kötelező látnivaló Szt. Pál oszlopa, ahol 39 korbácsütést mértek rá, mert keresztényként imádkozott.
A pafoszi kikötőben vehetünk búcsút tőle és Barnabástól, hiszen innen indultak tovább Kis-Ázsiába. A két apostol azonban nemhiába dolgozott. Tevékenységük nyomán nemsokára pogány országból keresztény állam született.
Szerző: Pásztor Zoltán
