Orosz kutatók megfigyelték, hogy a sarki rókák egyik elszigetelt populációja rohamos léptékben pusztul. Az elhullott állatokért valószínű a higanymérgezés tehető felelőssé.
A Parancsnok-szigetekhez tartozó Mednij-szigeten a sarki rókák (Vulpes lagopus) populációja évszázadok óta védett helyen, elszigeteltségben élhetett. E területen korábban jelentős egyedszámban képviseltette magát a faj, de mára már jelentősen megcsappant az állomány: az egyedszám jó, ha elér a százat.
A Moszkvai Állami Egyetem kutatói azon fáradoztak, hogy kiderítsék, vajon mi okozhatta a populációs ilyen mértékű megcsappanását. Ezért egy nemzetközi kutatócsoport szakemberei részletes vizsgálatba kezdtek. A kutatás vezetője Alex Greenwood berlini kutató volt.
Először négy kórokozóra szűrték meg a kutatók által befogott rókákat, de csak a toxoplasma gondii parazitára bukkantak, ami nem okozhatta a populációs jelentős csökkenését. Ezt követően a kutatók a sarki rókák táplálékláncát kezdték el tanulmányozni. A Mednij-sziget rókái túlnyomórészt tengeri madarakkal és elhullott fókák tetemével táplálkoznak. Az alapos vizsgálatok során kiderült, hogy a sarki róka populációjának vérében igen magas volt a nehézfém-szennyeződés, nevezetesen a higany.
A rókák szőre kilogrammonként átlagosan 10 milligramm higanyt mutatott, a maximális érték viszont 30 mg volt. Összehasonlításképpen, Izland rókáinál ez az arány kilogrammonként csak 3,5 mg.
A Mednijen élő rókáknak nincs más alternatív táplálékforrásuk, mert az ő életterükön nincsenek apró emlősök (pl. lemmingek), így kénytelenek a nehézfémekben „fertőzött” táplálékforrást fogyasztaniuk – vélik a kutatók.
Dominique Berteaux kanadai ökológus hangsúlyozza, hogy a kutatócsapat tanulmányában nem mutatott ki egyértelmű bizonyítékot a higanyszennyezésre.„Ez mindig létező hipotézis volt, de nagyon nehéz bizonyítani” – tájékoztatott a kanadai tudós.
képek:archív
Kapcsolódó anyagok:
A sarki rókák genetikai sokszínűségéhez járult hozzá a kis jégkorszak Izlandon
