Szomorú hírt közölt Kollár Lajos a Kancsendzönga alaptáborából. Erőss Zsoltot és Kiss Pétert nem találták a mentésükre küldött serpák sem a IV-es táborban (7600 méter), sem a környékén. Ezért a Magyarok a világ nyolcezresein a következő közleményt adja ki:

“A 2013-as Kancsendzönga (8586 m. Himalája, Nepál) Expedíció két csúcsmászója, Erőss Zsolt és Kiss Péter, a csúcsról való ereszkedés közben 8000 méter körüli magasságban eltűnt!”

Sajnos a túlélési esélyek ebben a magasságban rendkívül alacsonyak. A halálzónában a hegymászók szerveze – az alacsony oxigénszint miatt -  fokozatosan leépül, még akkor is ha nem végeznek fizikai tevékenységet.

A két magyar mászók majdnem két napot töltött 8000 méter felett, extrém hidegben éjszakáztak mínusz 30 C fokban.

Nagyobb lenne a túlélés esélye, ha elérték volna a IV. táborhelyet, de a mentésükre igyekvő serpák eddig sem Zsoltot sem Pétert nem találták a IV. tábor közelében.

“Rossz napra ébredtünk!  A tegnapi remények szertefoszlottak. A rádiókapcsolat megszűnt Zsolttal. Tegnap délután 3 óra óta nem válaszol a hívásra! Petiről tegnap reggel 8 óra óta nem tudok semmit. Zsolt szerint elindult lefelé előtte. De ez egyáltalán nem biztos!” – olvasható a Magyarok a világ nyolcezresein blogján.

^[1]

Valószínű a két magyar hegymászó önerejéből nem képes lejönni e hegyről, a keresésükre induló csapat pedig nem találja őket.

Vincze Szabolcs, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíció szóvivője azt a tájékoztatást adta, egyelőre nem keresik tovább a Kancsendzöngán eltűnt két magyar hegymászót.

A híradások szerint szinte biztos, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter a 7600 méteren álló IV. tábor fölött a szabadban töltötte az éjszakát, a mentésükre küldött serpák ugyanis sem a táborban, sem a környéken nem találták őket.

Szakmai vélemények szerint a magyar mászók 24 órás megfeszített menetelés után, sajnos túl későn, nepáli idő szerint 18h-kor érték el a Kancsendzönga csúcsát, így teljesen kimerülten és a végletekig elcsigázott állapotban kellett vállalniuk a cseppet sem könnyű ereszkedést.

^[2]

képek:  Szalay-Berzeviczy Attila, Szatmári Zoltán, archív