Kínában azt szeretnék, ha az északnyugat-kínai Senhszi tartományban lévő Tungvancseng település, a déli hunok 1600 évvel ezelőtt alapított fővárosa a magyarok zarándokhelyévé válna – nyilatkozta Obrusánszky Borbála történész, keletkutató, aki részt vett a kerek évforduló alkalmából rendezett szakmai konferencián Csinpienben.
A nyolcvan résztvevővel megrendezett tanácskozáson az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Belgium, Dél-Korea, Japán és Tajvan képviselői mellett főleg helyi kínai, valamint belső-mongóliai kutatók voltak jelen.
A magyarokat érezhetően megkülönböztetett figyelemmel fogadták, és többen a hunok rokonaiként üdvözölték – mondta Obrusánszky Borbála, akinek a kínai kutatók jelezték, szívesen kapcsolódnának be az északi hunok vándorlásának kutatásába, mivel forrásaik ezen a területen korlátozottak.

^[1]
A magyar orientalista az egykor helyben is alkalmazott építőáldozatokról, azok belső-ázsiai, európai összehasonlításáról tartott előadást, míg Oláh András Béla a Budapesti Corvinus Egyetem tájépítészeti karának munkatársa szintén helyi vonatkozású témát választott, a lösz-építészetről beszélt.
Az egyik este programja Daubner Görgy A hunok titkos története című, 45 perces, Kínában készült dokumentumfilmjének vetítése volt. A film nagy sikert aratott, kópiáit sokan szívesen vásárolták volna meg.
Az előadások között voltak történeti forráselemzések, a hunok életmódjáról, természeti környezetükről szólók, de volt, aki a szomszédokhoz fűződő viszonyukról beszélt, vagy régészeti leletek bemutatására vállalkozott. A térség turisztikai hasznosításának elképzeléseit szintén megosztották a szakmai közönséggel.
A Tahszia hun királyság fővárosát Helian Popo (381-425) hun vezér építtette, csaknem húszezer négyzetkilométeres területen. A történészek szerint 431 körül a városban és környékén mintegy negyvenezer hun nomád és han pásztor élt. Feljegyzésekből arra következtetni, hogy a nomád birodalom felbomlásával indult meg az északi (vagy fekete) hunok vándorlása. A déliek lassan beolvadtak a környező népekbe.

^[2]
Tungvancsengben található a hun kultúra világon egyedülálló módon fennmaradt építészeti öröksége. Kao Csan, a helyi műemlékvédelmi hivatal vezetője az MTI megkeresésére elmondta, az ősi település rekonstrukcióját 2011-ben kezdték meg, és a munka még nem fejeződött be; több helyütt egyelőre csak átmeneti, állagmegóvó beavatkozásra került sor és – mivel meg kívánják pályázni az UNESCO világörökségi címét – kisebb infrastrukturális beruházásokra.
Elmondta azt is, hogy az ősi város alapjában és alatta évszázadok geológiai folyamatainak következtében üregek keletkeztek, amelyek nehezítik a munkát. A feltárás során utcákat és elkülönülő lakóhelyek kiképzését is megfigyelték. A löszfennsíkon található várrom, a még álló városfalaknak tetsző falak megmentését a szakember sürgetőnek nevezte.
Arra a felvetésre, hogy állítólag a környék piacain régi pénzeket, házilag kibányászott tárgyi emlékeket lehetett kapni, Csan elmondta, hogy ez az 1990-es évek közepén fordult elő, s akkor sem a városmaradványon belüli területet rabolták illetéktelenek, hanem a környékbeli sírkamrákat. Hozzátette, a manapság fellelhető piaci “régiségek” hamisítványok. A területet amúgy 2012-ben lezárták, a romoktól százméteres távolságra kerítést húztak és háborítatlanságukra járőrök figyelnek. (MTI)

képek: archív