A Brit-szigetek 10 ezer évvel ezelőtt kerültek ki a legutóbbi jégkorszak fogságából, a tengerszint megemelkedett, és a mai Nagy-Britannia “elszigetelődött” a földrésztől. A szárazföldi állatok így már nem vándorolhattak szabadon és könnyedén a kontinensről a szigetre, különösen nem a mai Ír-szigetekre, kellett nekik némi segítség. Utóbbit a hajózás nyújtotta. A csigák potyautasokként kerülhettek Írországba, ahol meglehetősen sok olyan növény és állat él, amely genetikailag eltérő a brit földön őshonosaktól.

^[1]

A Nottinghami Egyetem kutatói felfedezték, hogy egy közönséges ír éticsigafajnak, a Cepaea nemoralisnak rendkívül közeli francia rokonai vannak: genetikailag szinte teljesen azonos a Pireneusok keleti felén élő fajjal. Minden bizonnyal onnan került ír földre, ám úgy tűnik, hogy a britet kikerülte, ami – a kutatók szerint – csakis emberi közreműködéssel történhetett.

^[2]

“Ha ez a csigafaj természetes úton telepedett volna meg Írországban, akkor brit földön is kellene lelni maradványaikból, ám egyszerűen nem találunk” – idézte Angus Davisont, a kutatásról írt tanulmány egyik szerzőjét a BBC.   A csiga csemege volt az ember étrendjében már évezredekkel ezelőtt – ezt jól mutatják francia leletek -, még az sem kizárt, hogy tenyésztették őket.

^[3]

Ami igaz a csigára, részben igaz az emberre is.  Az ír népesség genetikai kapcsolata egyértelmű a Dél-Európában élőkkel, bár messze nem olyan szoros, mint a csigáké – hangoztatják ír populációgenetikusok. (MTI)

képek: archív