Alig vártuk már a napot, hogy a kocsikba bepattanva nekivághassunk a Rovinj-i útnak. Rovinj, tényleg szép hely. Már sokat jártam ott búvárkodni. A tenger gyönyörű, a falu barátságos, a parkoló és a sör drága. De mi most mászni mentünk! Kora ősszel a tenger mellett a sziklákhoz tartottunk egy teljesen ütődött csapattal, akikkel élmény az utazás. Bárhová is tart a társaság.

az egér segítségével nézz körül a kikötőben

Az apartman kicsit lutrinak tűnt, de nagyon jó helyet fogtunk ki. Egy teljes részt az épületből, aminek volt egy nagy teraszos közös helysége, a nagy közös vacsorákhoz, egymás ugratásához, pipázáshoz, asztalsarok lefejelés utáni ápoláshoz, stb.

^{[1] [2]}

A sziklákhoz vezető út a tengerparton vezetett, illetve a tengerparthoz remek sziklák mellett lehetett eljutni. Igazából nehéz volt választani, hogy mit is csináljon az ember. Így az lett a koncepció, hogy reggel irány a fal, és mikor már kezdtünk rásülni, akkor csobbanás a vízbe. Délután meg ha már jött az árnyék vissza a falra. Hát húúú! Nagyon nagy élmény volt ez a napirend. Este városnézésnek álcázott sörözés (egyeseknek sirálynézés), sok-sok nevetés.

^{[3]  [4]  [5]}
További képek… ^[6]

Az élmények fokozása végett még el is ruccantunk a „Limska Chanal”-hoz, ahol egy jó kis erdei séta után egy több kötélhosszas falon sütkéreztünk a környék elképesztően szép tengerszorosa felett madártávlatban. Hát ez is húúú! A hab a tortán (sörön) a fél sült malac volt este a helyi malac-sütőben. Nehezünkre esett hazajönni. Nagyon, nagyon élveztük. Az egész hetet nagyon! Biztosan visszamegyünk!

képek: Nehéz-Posony Kata ^[7]

^[8]

Kapcsolódó anyagaink:
Starigrad – Paklenica: a mászóparadicsom ^[9]
Fair Play díjra jelölik Kiss Pétert ^[10]
Roncsvadászat az Adriai-tengeren: A mélység magányos shakespeari hőse ^[11]