Rátaláltak egy ősi erdőre a Mexikói öbölben, az Egyesült Államok déli partvidékén. A fákat tengeri üledék borította több, mint 50000 évig, ami konzerválta őket.  Ám a hatalmas erejű Katrina hurrikán 2005-ben lemosta a lerakódásokat.  Így tárult fel az évezredekkel ezelőtt zöldellő mocsárciprus-erdő, aminek a maradványait – a fatuskókat és farönköket – ma is láthatjuk.

Az erdő Mobile városától (Alabama) néhány kilométerre fekszik, 18 mélyen a vízfelszín alatt, kiterjedése 1,3 km². Az üledék olyannyira megőrizte a fák épségét, hogy még mindig érezni rajtuk a friss ciprusnedv illatát. Éppen időben érkezett a hurrikán, ugyanis a fákra költözött tengeri fúrószervezetek (pl. kődatolya, marószivacsok) pár éven belül elpusztították volna őket.

^[1]

Akik rátaláltak az elrejtett erdőre

Egy helyi halász volt az első, aki csónakjáról letekintve valami különleges dologra lett figyelmes. Halak tömege nyüzsgött a vízben – mintha egy sejtelmes tenger alatti világ alakult volna ki egy területen. Elmesélte élményét egy búvárüzlet tulajdonosának, aki maga merült alá megszemlélni az érdekesnek ígérkező jelenséget, és egy farengetegre bukkant a tenger mélyén. Mivel a búvárok olykor tévesen ítélik meg víz alatti felfedezéseik jelentőségét, a búvárüzlet tulajdonosa több évig hallgatott a tenger mélyén látottakról.

2012-ben viszont úgy döntött, hogy közli a felfedezést Ben Rainessel a – kevert, elegyes vizes torkolatokat kutató – Weeks Bay Foundation ügyvezető igazgatójával, aki expedíciót szervezett a rejtélyes jelenség feltárására. Raines megerősítette az eddigi feltevéseket, és feltárta az eredeti állapotát megőrző ciprusmocsarat.

Keresztülúszott az erdőn, bejárta teljes terjedelmében. Az erdő mesterséges víz alatti zátonnyá alakult, amelyre halak, rákfélék, tengeri rózsák telepedtek; és egyéb élőlények fúrták be magukat a fosszilis gyökerek és fatuskók közé. „A törzsek és fatuskók között úszni olyan, mintha tündérországban járnánk.” – nyilatkozta Raines a LiveScience OurAmazingPlanet kollégáinak.

Mit tudhatunk meg a Földről?

Ha az ősi fákat alapos vizsgálatnak vetjük alá, többet megtudhatunk a Föld több ezer évvel ezelőtti klímájáról – ezért Raines felvette a kapcsolatot paleoklimatológus szakemberekkel. Egy kutatócsoport állt össze, amely elvégezte annak a mintának az elemzését, amelyet Raines gyűjtött a fákról.

^[2]

Szénizotópos kormeghatározással megállapították, hogy a fák kb. 52000 évesek lehetnek. A törzsek vastagságát megmérték, és zömében2 m átmérőjű fákat találtak – amelyek valószínűleg több ezer évgyűrűvel rendelkeznek!

Az évgyűrűk vizsgálata feltárhatja a legutolsó – Amerikában Wisconsin-, Európában Würm-glaciálisnak nevezett – jégkorszak éghajlati sajátosságait a Mexikói öböl területén. Abban az időben a tengerszint még sokkal alacsonyabb volt, mint ma, ezért lehettek még abban az időben szárazföldön ezek a fák. A mocsárciprus több ezer évig elél, így a vizsgálatok révén az éghajlat történetének aránylag hosszú időszakára nyílhat rálátásunk.

Forrás: www.livescience.com

Képek (illusztráció): www.commons.wikimedia.org ^[3] (szerzők: Wilroy, Alastor Moody, Key605)