Hermanus a világ legjobb bálnamegfigyelő helyszíne. A dél-afrikai kisváros akár barátságos környezetéről, gazdag flórájáról és kiváló strandjáról is híres lehetne, ezt azonban a szilás ceteknek köszönheti. Fokvárostól keleti irányba mintegy százhúsz kilométerre a Walker-öböl partján turisták ezrei lepik el a sziklákat, hogy húsz méteres távolságból láthassák a bálnacsaládokat. A déli simabálnák (Eubalaena australis) nyáron a krillben gazdag déli sarkkör közeli vizekben élnek, télen azonban északra vándorolnak a melegebb, szubtrópusi vizekre. A Walker-öbölben júniustól decemberig maradnak, itt párosodnak és hozzák világra borjaikat a következő évben. A kifejlett állatok 15-18 méter hosszúak, a kicsik 5-6 méteres testhosszal jönnek a világra, és naponta hatszáz liter tejet fogyasztanak.

^[1]

A kiváló tápanyagnak köszönhetően napi három centimétert növekednek, és a Hermanus közeli védett öblök kiváló helyet biztosítanak a gyarapodásukra, hogy decemberben felerősödve tegyék meg a közel kétezer kilométeres utat vissza az Antarktisz melletti vizekre. A sziklaszirtekről szabad szemmel is jól megfigyelhetjük, hogy a déli simabálna fejét fehér színű bőrkinövések tarkítják. Ezeken gyakran élősködők telepednek meg, de nem ez a faj egyetlen ismertetőjegye. A többi bálnával ellentétben nincs hátuszonyuk, és a levegőt jellegzetes V alakban fújják ki.

^[2]

Ez segíti őket a parazitáktól való megszabadulásban is, de egyesek úgy vélik, hogy a családok közötti kommunikációban is szerepe lehet. Mindenesetre, ha messzebb a tengeren látjuk a V alakú vízsugarakat, biztosak lehetünk benne, hogy ott egy bálna úszkál. Ha szerencsések vagyunk, a vízből kiemelkedve is megpillanthatjuk őket: a mintegy ötven tonna „hús-vér” állat visszacsapódása a vízbe többszáz méterről is rendkívül pazar látványt nyújt. A partról figyelve megelégedhetünk a farkuszonyok, a hátak és a fejek kikandikálásával.

^[3]

Hermanusban van a világ egyetlen bálnakikiáltója, aki arról gondoskodik, hogy még csak véletlenül se tévesszük szem elől az óceán óriásait. 1992-ben Pieter Claasen, az Old Harbour munkatársa volt az első kikiáltó. Annyira szerette a bálnákat, hogy amint megpillantotta őket, tengeri hínárból készített kürtjét megfújta, hogy ezzel értesítse az embereket az állatok hollétéről. Később nyakába akasztott táblákkal járta a kikötő környékét, amin a cetek aktuális helyzete volt látható. A kürt hangja és Claasen világhírűvé váltak. Nyugdíjba vonulása után 1998-ban Wilson Salakusana, majd 2006-ban Zolile Baleni vette át a helyét. Hermanusban évente megrendezik a bálnafesztivált is, amire idén szeptember 20 és 24 között kerül sor. Az idelátogatókat azonban számos más kikapcsolódási lehetőség is vonzza: tengeri kajakozás, búvárkodás, vitorlázás, szörfözés. Hermanustól 40 kilométerre Gansbaainál a bátrabbak szembenézhetnek a nagy fehér cápával is egy ketreces merülés alkalmával.

^[4]

képek: www.southafrica.net