Augusztus 17.-én a CIA ( Central Intelligence Agency, Központi Hírszerző Ügynökség) egy szigorú titkosítás alól feloldott dokumentumban hivatalosan is elismerte, hogy létezik az amerikai kormányzat által mindeddig eltagadott titokzatos 51-es körzet. Az ügynökség kommünikéje szerint, a telepen a hidegháború éveiben kifejlesztett szupertitkos kémrepülőgépek kísérleti tesztjei folytak, és ez állhat az 51-es körzetet a földönkívüliekkel összekötő korábbi híresztelések hátterében. A kommüniké azonban továbbra sem tér ki az 1947-es ún. roswelli UFO balesetet és az 51-es körzetet kapcsolatba hozó találgatásokra. Írásunkban megpróbáltunk utánajárni a rejtélyes kísérleti telep agyonhallgatott történetének, és a nem kevésbé kérdőjeles jelenének is.
A földönkívüliek látogatásában, illetve az UFO hívők körében már régóta szóbeszéd tárgya volt az elhallgatott 51-es körzet léte. Meg nem erősített hírek szerint, az új-mexikói Roswell határában 1947. július 2.-án lezuhant földönkívüli repülőeszköz maradványait mind a mai napig az „Area 51”-ben tárolják. A földönkívüliek látogatásában hívők azt feltételezik, hogy a balesetet szenvedett idegen űreszköz tanulmányozásából nyert ismeretek alapján itt fejlesztettek ki számos, így többek között az 1960-as évektől a számítástechnikát forradalmasító technológiát. Az UFO hívők a körzet létét konzekvensen tagadó hatósági nyilatkozatokra a „nem zörög a haraszt” elve alapján egyenesen úgy tekintettek, mint feltételezéseik egyfajta negatív bizonyítékára…
Minden korábbi hivatalos cáfolat ellenére régóta ismert volt, hogy az Egyesült Államok nyugati részén, a Nevadában fekvő kiszáradt Groom Lake tó területén titkos katonai bázis működik. Ezt a környéken élők a lezárt utakból és a folyamatosan járőröző éber őrszemek jelenlétéből már korábban is kikövetkeztették. A bázist a legnagyobb titoktartás közepette, 1955-ben nyitották meg. ( Már a 2. világháború idején is működött itt egy kevéssé jelentős katonai objektum.) Az 51-es körzet létrehozását elrendelő okiratot maga Dwight D. Eisenhower elnök írta alá. A körzet kiépítéséhez 155 négyzetkilométernyi területet vettek igénybe, a légibázist a kb. 5 kilométer hosszú és tökéletesen sík egykori tómeder területén építették ki. A körzet légterét semmilyen repülőgépnek nem volt szabad megközelítenie, és több mint 100 kilométeres átléphetetlen, szigorúan őrzött zónahatárt húztak a bázis köré.
A CIA által nyilvánosságra hozott dokumentumokból kitűnik, hogy a titkos bázis kiépítésére a Lockheed cég által ekkoriban kifejlesztett , a maga nemében egyedülálló magassági felderítőgép, az U-2 „Dragon Lady” (Sárkányhölgy) tesztjei és berepülése miatt volt szükség. Az U-2-t bizonyos szempontból még ma is rendkívüli repülőgépnek tekinthetjük, az 1950-es évek derekán pedig olyan forradalmian új konstrukciónak számított, amelynek létéről – érthető okokból -, nem szerették volna, ha tudomást szereznek a szovjetek. Az akkoriban páratlan U-2 képes volt egészen a középső sztratoszféráig felemelkedni. 27 500 méteres szolgálati csúcsmagassága minden korabeli vadászgép és légvédelmi rakéta számára elfoghatatlanná tette. Az U-2 berepülő és tesztprogramját 1955 augusztusában kezdték meg az 51-es körzet légterében. Noha 1960. május 1.-én a Szovjetunió légterében sikerült rakétával megsemmisíteni az U-2 egyik, Garry Powers őrnagy által vezetett, kémfeladatot végrehajtó példányát, a szupertitkos repülőkísérletekre ez sem tett pontot az „Area 51”- ben.
A Lockheed mérnökei ugyanis ekkorra már megtervezték az U-2 váltótípusát, amelynek mind a mai napig nincs méltó utódja. A futurisztikus megjelenésű, és a korszak repülőgépeitől merőben eltérő formát mutató SR-71 „Blackbird” (Feketerigó) magassági felderítőt napjainkig a leggyorsabb, és a legnagyobb magasságban haladó szériatípusnak tekinthetjük. (Az is igaz, hogy csak 32 példány épült belőle.) Több világrekordot is felállított ez a „Csillagok háborúját” idéző gép, amely képes volt 26 000 méternél nagyobb magasságban több mint háromszoros hangsebességgel repülni. (Abszolút sebességrekordja valamivel több mint 4 Mach, azaz kb. 4 500 km/óra volt.) Az SR-71 kísérleti repüléseit 1962-ben kezdték meg az 51-es körzet légibázisán.
1977-ben egy újabb szupertitkos projekt vette kezdetét az 51-es körzetben. A világ első radarhullámok számára 98,4%-ban – tehát gyakorlatilag láthatatlan – gépének, a szintén a Lockheed által tervezett F-117 „Nighthawk” (Éjszakai sólyom) berepülését kezdték meg ekkor. Az F-117 első ránézésre inkább UFO-nak, sem mint egy hagyományos repülőgépnek tűnhet a kevéssé hozzáértő szem számára…
Ami viszont elgondolkodtató, hogy a hidegháború 1991-es vége után is megmaradt a titkolózás a rejtélyes 51-es körzet körül. Noha az U-2 már régóta nem katonai titkok tárgya, és az SR-71-et 1999-ben, az F-117-et pedig 2007-ben végleg kivonták a szolgálatból, az „Area 51”titkait még mindig sűrű homály fedi… A CIA augusztus 17.-i kommünikéje szerint, a körzettel összefüggésbe hozott állítólagos UFO észlelések elsősorban az U-2, illetve a későbbi szupertitkos kísérleti gépek repüléseivel kapcsolhatók össze. Ezek a gépek ugyanis az utasszállító jetek repülési magasságánál kétszer, sőt majdnem háromszor magasabban repültek. Gyakran előfordulhatott, hogy az esti sötétben, amikor a 10-12 000 méter magasan szálló polgári gépeknek legfeljebb csak a helyzetjelzőik fényét lehetett látni, a közel 30 km magasságban nagy sebességgel repülő kísérleti felderítők még csillogtak az ezeket megvilágító napfényben. A CIA szerint, e jelenség alapján sokan – tévesen – földönkívüli repülő tárgyakként azonosíthatták a kísérleti felderítőgépeket. Lehet, hogy valóban ez áll sok, a körzetből jelentett UFO észlelés hátterében. Az 51-es körzetnek azonban van egy (?), még mindig kibeszéletlen titka. Ez a történet 66 évvel ezelőttre nyúlik vissza…
Történt ekkor, 1947. július 2.-ának éjjelén, hogy az új-mexikói Roswell határában egy fényesen világító objektum csapódott a földbe. A furcsa jelenséget sok környékbeli látta, köztük az a farmer is, akinek a birtokán landolt a furcsa repülőeszköz. A város határában működő RAAF (Roswell Army Air Field) katonai repülőtér emberei villámgyorsan a helyszínre érkeztek, a lezuhanás körzetét lezárták, majd a farmer és még a katonák előtt odaérkezett helyi lakosok visszaemlékezése szerint, összeszedték a roncsdarabokat, amelyeket teherautókon a katonai bázisra szállítottak. A helyszínen ott volt a ma már 95 éves, de még mindig jó egészségnek örvendő Denis Balthazar, a Roswell Morning Dispatch helyi napilap munkatársa is, aki egészen másképp emlékszik vissza a történtekre, mint ami a hivatalos álláspont.…
Ugyanakkor az is tény, hogy a RAAF parancsnokának 1947. július 8.-án kiadott közleménye szerint, hat nappal korábban egy ismeretlen, nem földi eredetű repülőeszköz zuhant le a város határában, és a roncsok között négy földönkívüli élőlény maradványait is megtalálták. Július 9.-én az USAF (United States Air Force, az Egyesült Államok Légiereje) bejelentette, hogy a RAAF közlése téves, mert ami lezuhant az egy meteorológiai ballon volt… A következő napokban a farmert és a többi szemtanút Washingtonból érkezett ügynökök keresték fel. Nem tudni, hogy miről tárgyalhattak, de tény és való, hogy soha többé nem beszéltek idegen űrhajóról és asztronautákról…
És hogy mindennek mi köze az 51-es körzethez? Csupán annyi, hogy a katonai hírszerzés roswelli eset kivizsgálásával megbízott egykori alezredesének még a halála előtt, közjegyző által felvett és esküvel megerősített nyilatkozata szerint, az UFO és az idegenek maradványait, – több közbenső állomás után-, az 50-es évek vége óta az 51-es körzetben őrzik, ahol az ország legkiválóbb tudósai, szigorú titoktartás mellett, hosszú évekig vizsgálták, forradalmi felfedezésekre jutva. Így volt-e vagy sem, nem tudhatjuk. Mindenesetre tény, hogy erről a kérdésről mélyen hallgat a most közzétett dokumentum. Hiába, az igazság “odaát” van…
Képek forrásai: GP.SE, Area 51, Corbis Corporation, Google Earth, allmysteri.de, bhmpics.com