A Seychelle-szigeteki Gardiner-béka (Sechellophryne gardineri) éles, sipító hangjának rejtélyét is megfejtették – idézi a BBC hírszolgálata az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmányt.
Az indiai-óceáni szigetcsoport vadonjában élő parányi állatnak egyáltalán nincs középfüle, azaz hangrezgéseket felfogó dobhártyája. Ezért vélték úgy a kutatók, hogy a béka képtelen felerősíteni és továbbítani a környezet hanghullámait a belső fülbe, majd innen az idegsejtek közvetítésével az agyba.
A kutatás azonban rácáfolt az elméletre. Felvételeket készítettek az állat kiáltásairól, majd lejátszották őket a vadon élő populációnak, és megfigyelték, hogyan reagálnak. “A békarikoltás az erdő egyik legjellegzetesebb hangja, igen erős, magas visítás” – magyarázta Justin Gerlach, a Seychelle-szigeteki Természetvédelmi Társaság munkatársa, a kutatócsoport tagja.
A kísérlet bebizonyította, hogy a békák hallották a felvételt, és reagáltak is rá. Megmozdultak, hogy a hang irányába nézzenek, vagy visszakiáltottak a hangra, sőt rá is támadtak a hangszóróra – közölte Gerlach.
Ezután ki kellett deríteni, hogyan volt képes a béka meghallani a hangot. Ehhez a grenoble-i Szinkrotron Kutatóközpont (ESRF) rendkívül érzékeny röntgenkészülékét használtak, amely lehetővé tette, hogy az apró kétéltű anatómiáját részletekbe menően tanulmányozzák, és megfejtsék, melyik testrész vehette át a középfül hanghullámokat közvetítő szerepét.
A kutatók a béka rikoltásával azonos frekvenciájú hangot keltettek, és megállapították, a béka szájürege erre úgy reagált, mint a gitár teste: felerősítette a zajt.
A Seychelle-szigeteki Gardiner-béka szájürege és belső füle között kevesebb és vékonyabb szövet fejlődött ki, így hatékonyabban közvetíti a hanghullámokat a fejben lévő folyadékba, onnan pedig az idegsejtek útján agyba.
“A rezgésre képes szájüreg és az ingerületet vezető csontok kombinációja teszi lehetővé, hogy a Gardiner-béka középfül nélkül is jól halljon. Az új hallási mechanizmus felfedezése pedig segíthet egyes siket embereken” – magyarázta Renaud Boistel, a Poitiers-i Egyetem tudósa, a kutatás vezetője.
“Mióta a Seychelle-szigetek 65 millió évvel ezelőtt leszakadtak Indiáról, a Gardiner-béka lett az egyik leginkább elszigetelt békafaj, hiszen csak az Indiai-óceán közepén, ezeken a szigeteken él” – tette hozzá Gerlach.
A Gardiner-béka veszélyeztetett faj, mivel élőhelyét tűz, ragadozók, valamint a mezőgazdaság, a turizmus és más emberi tevékenységek fenyegetik.
“Ha kihalna, 65 millió év evolúciójának jelentős tanújával lennénk szegényebbek, hiszen nemcsak hallórendszere szokatlan, hanem egyike a világ legapróbb békáinak is” – közölte Gerlach.
Kép: www.natureworldnews.com, www.bbc.co.uk, calphotos.berkeley.edu
