A brit tudományos akadémia, a Royal Society folyóiratának szerdai számában közzétett tanulmány részletesen feltárja, hogyan fejlődtek ki a különböző krokodilfajták, illetve hol, milyen környezetben éltek és mivel táplálkoztak. A szerzők – valamennyien brit kutatók – több mint száz, a mezozoikumból származó krokodilkövület alsó állkapcsát elemezték forma és funkció szempontjából. (A mezozoikum vagy középidő a földtörténeti korszakok közül a második volt, köznapi megfogalmazásban a dinoszauruszok korának is nevezik. Mintegy 180 millió évig tartott: 251 millió évvel ezelőtt kezdődött és 65 millió évvel ezelőtt ért véget.)
Mint megállapították, a ma élő, főleg emlősökkel és halakkal táplálkozó édesvízi rokonokhoz képest rendkívüli változatos életmódot folytattak az őskrokodilok a vizsgált időszakban. Voltak köztük növényevő fajták, rovarokra vadászó “gyorslábúak”, tengeri halakat fogyasztók és hatalmas testű húsevők, amelyek vízben és szárazföldön egyaránt otthonosan mozogtak. Akadtak olyanok, amelyek kutyához hasonlóan fürgén futkároztak, és olyanok is, amelyek a nyílt óceánban tanyáztak, és a tengeri életformához alkalmazkodva a kardszárnyú delfinekére emlékeztető módon szerezték be zsákmányukat.
“A dinoszauruszok idejében a krokodilok egészen másmilyenek voltak, mint az általunk ismert maiak” – húzta alá Thomas Stubbs, a Bristoli Egyetem fejlődéstani biológusa, a kutatóprogram vezetője. A LiveScience.com tudományos hírportálnak nyilatkozva megjegyezte, hogy most először vizsgálták a különböző ősi krokodilfajták fő jellemzőit évmilliókra kiterjedően.
A tudósok elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző kihalási eseményekhez és a rendkívül zord természeti-környezeti feltételeihez való alkalmazkodás miként hatott az őskrokodilok táplálkozási rendszerére az evolúció folyamán. Ezért is összpontosították kutatásukat a legfontosabb “élelemfeldolgozó” csontra, az alsó állkapocsra.
A krokodilok fejlődésében a legmeghatározóbb valószínűleg a 200 millió évvel ezelőtt bekövetkezett triász-jura kihalási esemény volt, amely eltörölte a fajok mintegy felét. A földi élővilág történetében egyik legnagyobb kihalási hullám végzett a therapsidák, az emlősök őseivel, amelyek addig nagyobb számban népesítették be a Földet, mint a dinoszauruszok és a krokodilok ősei.
A tanulmány szerint a triász végi pusztító katasztrófát követően kezdték a krokodilok meghódítani a tengereket, és fejlesztettek ki olyan alsó állkapcsot, amellyel ügyesen el tudták kapni a sebesen úszó halakat. Később, a 146-65 millió évvel ezelőtti földtörténeti időszakban, a krétakorban ugyancsak sokrétű átalakuláson mentek keresztül az alsó állkapcsok, miközben a krokodilok hozzáigazították életformájukat a változó környezethez és a szárazföldi feltételekhez: ekkor fejlődtek ki a növényevő fajok is. A kutatók ugyanakkor úgy vélik, hogy nem is annyira az állkapcsok “biomechanikai variációi” voltak a leglényegesebb módosulások abban az időszakban, hanem a krokodilok anatómiájának egyéb területein végbement, a fosszíliák alapján kimutatható változások, például testük vastag, páncélszerű szarulemezeinek a kialakulása. (MTI)
Képek: sciencedaily.com, Szatmári Zoltán
