A portugál partoktól csupán három kilométerre létezik egy varázslatos sziget, Culatra, amely igazi paradicsomi „édenkert” az ott lakóknak. Számukra a szigeten kívül eső terület egy idegen világ, saját világukhoz viszont „tíz körmükkel” ragaszkodnak, ezért szállodákat, panziókat sem építenek. Amennyiben a turisták egy hangulatos halászházban szeretnék eltölteni az éjszakát, úgy először be kell lopniuk magukat a helyiek szívébe.
Szinte csak a nap és a szél „látogatja” Culatra szigetét, „rajtuk kívül” alig valaki. A 980 helyi lakos szándékosan nem épít panziókat és hoteleket, így szeretnék távol tartami magukat az idegenektől és a turistáktól. Így nem is csoda, hogy a legtöbb portugáliai nyaraló még soha nem is hallott e „magányos” szigetről és a szomszédos négy másik szigetről sem.
A szigetlakók egyetlen célja, hogy „megállítsák” az időt, és ugyan úgy élhessék mindennapi életüket, mint ahogy azt elődeik tették: halászként, szabadon, kötöttségek nélkül.
A vékony szigetecske 9 kilométer hosszú homokos stranddal rendelkezik: Culatra szigetén nincs egyetlen hotel és panzió sem. Itt túlnyomó részben csak halászcsaládok laknak.
Kompkikötő: Aki a szigetre jön, általában csak néhány órára marad.
Éjszakai hangulat Culatra szigetén: Kis szerencsével megismerkedhetünk egy halásszal, akitől szállást kuncsoroghatunk.
Kagylótenyésztő a Culatrai lagúnában: a zsákmány között megtalálható az ízletes hüvelykagyló.
Csendélet: fából készült csónak a templom előtt. A halászok korán reggel kihajóznak a lagúnába vagy a nyílt tengerre. A zsákmány egy részét elviszik a szárazföldre, a többit a családoké marad.
Culatra egy „szivárványos” sziget, ahol a házakat változatos színekre festik, pl. sárgára, zöldre, rózsaszínre, kékre, stb.
Képek: Helge Sobik
