A portugál partoktól csupán három kilométerre létezik egy varázslatos sziget, Culatra, amely igazi paradicsomi „édenkert” az ott lakóknak. Számukra a szigeten kívül eső terület egy idegen világ, saját világukhoz viszont „tíz körmükkel” ragaszkodnak, ezért szállodákat, panziókat sem építenek. Amennyiben a turisták egy hangulatos halászházban szeretnék eltölteni az éjszakát, úgy először be kell lopniuk magukat a helyiek szívébe.

Szinte csak a nap és a szél „látogatja” Culatra szigetét, „rajtuk kívül” alig valaki. A 980 helyi lakos szándékosan nem épít panziókat és hoteleket, így szeretnék távol tartami magukat az idegenektől és a turistáktól. Így nem is csoda, hogy a legtöbb portugáliai nyaraló még soha nem is hallott e „magányos” szigetről és a szomszédos négy másik szigetről sem.

A szigetlakók egyetlen célja, hogy „megállítsák” az időt, és ugyan úgy élhessék mindennapi életüket, mint ahogy azt elődeik tették: halászként, szabadon, kötöttségek nélkül.

A vékony szigetecske 9 kilométer hosszú homokos stranddal rendelkezik: Culatra szigetén nincs egyetlen hotel és panzió sem. Itt túlnyomó részben csak halászcsaládok laknak.

^[1]

Kompkikötő: Aki a szigetre jön, általában csak néhány órára marad.

^[2]

Éjszakai hangulat Culatra szigetén: Kis szerencsével megismerkedhetünk egy halásszal, akitől szállást kuncsoroghatunk.

^[3]

Kagylótenyésztő a Culatrai lagúnában: a zsákmány között megtalálható az ízletes hüvelykagyló.

^[4]

 Csendélet: fából készült csónak a templom előtt. A halászok korán reggel kihajóznak a lagúnába vagy a nyílt tengerre. A zsákmány egy részét elviszik a szárazföldre, a többit a családoké marad.

^[5]

Culatra egy „szivárványos” sziget, ahol a házakat változatos színekre festik, pl. sárgára, zöldre, rózsaszínre, kékre, stb.

^[6]

Képek: Helge Sobik