Szenzációs bejelentés hangzott el szeptember 20-án, múlt hét pénteken,a Szigetvári Polgármesteri Hivatal dísztermében megtartott zártkörű nemzetközi sajtótájékoztatón, ahol a Szulejmán szultán szigetvári tartózkodását és temetkezési helyét kutató multidiszciplináris kutatócsoport eddig elért eredményeit ismertették. A The Explorer magazin – amely a hazai sajtóban először közölt átfogó anyagot a kutatási projektről, és amelyet a BBC, a Reuters, és az AP is megkapott háttéranyagként – szintén a meghívottak között szerepelt, így első kézből adhatunk tájékoztatást a padisah szigetvári emlékét kutató tudományos projekt legfrissebb felismerésiről.
Közismert történelmi tény, hogy az Oszmán Birodalom legnagyobb és leghíresebb uralkodója, Nagy, vagy török előnevén „al Kanuni”, azaz Törvényhozó Szulejmán (1493 -1566) az utolsó hadjárata alatt, 1566. szeptember 6-án, Szigetvár ostroma közben hunyt el. Szintén történelmi tény, hogy az uralkodó halála után Szokollu Mehmed nagyvezír döntése alapján, a szultán halálát titokba tartották, a szívét és belső szerveit a tábor területén, a (nagy valószínűséggel) bebalzsamozott testet pedig 1566 végén Isztambulban temették el.(Nem sok világtörténelmileg jelentős uralkodóról mondható el, hogy egyszerre két országban lenne sírja!)
A kutatók előtt már korábban ismert volt a korabeli források alapján, hogy a szultán Hürremtől származó másodszülött fia, az őt a trónon II. Szelim néven követő uralkodó, a padisah szigetvári temetkezési helye fölé egy olyan díszes türbét emeltetett, amely a hódoltság idején a muszlim világ egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált. A türbe túlélte a hódoltsági hadjáratokat, de 1692-ben egy kalmárszellemű császári számvevőtiszt saját szakállára lebontatta a nagy szultán síremlékét, és anyagát értékesítette… A korabeli források hiányossága és ellentmondásos értelmezése miatt, mind a mai napig bizonytalan volt, hogy egyáltalán hol állhatott Szulejmán türbéje Szigetvár környékén? A 2013. szeptember 20-án megtartott tudományos konferencián, illetve az azt követő sajtótájékoztatón ismertetett legfrissebb eredmények sokkal közelebb hozzák a szultáni sírhely pontos lokalizációját.
A sajtótájékoztatón a nagy nemzetközi, illetve a török és magyar hírközlő szervek meghívott munkatársait a szigetvári Szulejmán kutatás eredményeiről, valamint a további tervekről dr. Pap Norbert professzor, a kutatócsoport vezetője, Kolovics János szigetvári polgármester, valamint Serdar Cam, a török kormányzati támogatásokat koordináló TIKA elnöke tájékoztatta. A tavaly novemberben, Ankarában megkötött megállapodás alapján, a török kormány összesen 2 millió 120 ezer euróval támogatja Szigetvár törökkori emlékeinek teljes körű rekonstrukcióját, beleértve a Szulejmán szultán sírhelyét kutató programot is.
A Szigetvári Önkormányzat megbízásából és a TIKA támogatásával 2013 januárjában kezdte meg a munkát dr. Pap Norbert professzor vezetésével az a magyar és török kutatókból álló multidiszciplináris kutatócsoport, amely egy eddig nem alkalmazott, forradalmian új, a régészeti és történeti kutatásokat geofizikai, és más természettudományos módszerekkel kiegészítő tájrekonstrukciós szisztéma segítségével fogott hozzá Szulejmán szigetvári türbéjének, valamint a kapcsolódó történeti mozzanatoknak a feltárásához. A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy Szigetvár közelében, annak a településnek a határában, amelyet ma is Turbéknak hívnak ( a község neve a türbe szóból származik) egy mindeddig teljesen ismeretlen, urbánus jegyeket mutató oszmán település maradványait találta meg a kutatócsoport.
Dr. Pap Norbert professzor elmondta a sajtó képviselőinek, hogy a megtalált oszmán település unikális, mivel a hódoltsági területen a törökök nem építettek várost, ilyen párhuzam ismeretlen. Csak a szakrális és politikai célból emelt szultáni türbe indukálhatta ennek a merőben szokatlan településnek a létesítését. Az első kutató feltárások azt mutatják, hogy a török település nem egy átlag hódoltsági kaszaba lehetett, erre utalnak ugyanis az előkerült luxuscikkek, kínai porcelán, perzsa fajansz, ezüstérmék stb. nyomai. A megtalált település összhangban áll azokkal a sajnos egyébként hiányos korabeli forrásokkal, amelyekből már korábban tudott volt, hogy a szultáni türbe körül – kiemelt kegyeleti súlya miatt -, számos létesítményt, így többek között dzsámit, derviskolostort, karavánszerájt, és a türbe állandó őrzésére hivatott katonaság/védőőrség számára laktanyát is emeltek.
Az oszmánkori település megtalálása nagyban előmozdítja a türbe végleges lokalizációját is, hiszen a korábbi, potenciálisan több ezernyi hektáros kutatási terület ezzel a felfedezéssel alig 20-30 hektárra redukálódott. A kutatócsoportnak a közelmúltban feltárt és eddig ismeretlen korabeli dokumentumok korszerű értelmezésével a Turbékhoz közeli zsibóti szőlőhegyen sikerült megtalálnia az eredeti forrásokban is emlegetett, a türbe és az ahhoz kapcsolódó létesítményeket védő árokrendszert. Hamarosan megkezdődnek a türbe pontos lokalizációját célzó további kutatások.
Serdar Cem úr, a TIKA elnöke diplomatikus választ adott arra a kérdésünkre, hogy a türbe lokalizációját követően tervezik-e emlékhely kialakítását, illetve Szulejmán türbéjének az újjáépítését. Serdar Cem elmondta, hogy először a jelenlegi kutatási projektet kell befejezni, de a török kormány nyitott az azt követő további fejlesztések támogatására
A szimpózium magyar és török házigazdái hangsúlyozták, hogy a török és a magyar történelemben is oly jelentős oszmán uralkodó emlékének közös feltárása és ápolása elmélyíti és minőségileg még magasabb szintre emeli az amúgy is kiváló, baráti török-magyar kapcsolatokat.
(A Szulejmán projektről szóló, és a hazai sajtóban megjelent első átfogó anyag a The Explorer magazin 55. lapszámában olvasható el.)
Képek: Szatmári Zoltán, archív.