A tudósok az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA Kepler és a Spitzer nevű űrteleszkópjának segítségével tanulmányozták a központi csillagához meglehetősen közeli pályán keringő égitestet.
A felvételek alapján arra jutottak, hogy a forró gázóriás nyugati felét magasan húzódó felhők borítják, míg a keleti félteke felett tiszta az égbolt.
Csillagászok korábban már összeállítottak hőmérsékleti térképeket más csillagok körül keringő bolygók felszínéről, de a mostani az első alkalom, hogy egy távoli világ felhőzetének a szerkezetét vizsgálták. A Kepler-7b ráadásul afféle csodabogár az exobolygók között: nagyobb kiterjedésű, de kisebb tömegű a Jupiternél, és olyan sűrű, mint a polisztirol hab.
“Eleve nem számítunk arra, hogy óceánokat vagy földrészeket fedezünk fel ilyen égitesteken, ám a Kepler-7b esetében az általunk megfigyelt, tisztán kivehető jelekből felhők jelenlétére következtethettünk” – közölte Brice-Olivier Demory, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatója, az Astrophysical Journal Letters című szaklapban megjelenő tanulmány társszerzője.
Az űrteleszkópok által készített fotók tanulmányozása során megállapították, hogy a gázóriás csillagának a fénye visszaverődik a Kepler-7b nyugati fele felett kialakult felhők “tetejéről”. Thomas Barclay, a NASA tudósa közölte, hogy megfigyeléseik alapján a különcnek tartott exobolygóról sokkal több fény tükröződik vissza, mint a rokonképződményekről, amit a légkör magasabb rétegeiben nyújtózó felhőknek tulajdonítanak. Szavai szerint a földi alakzatoktól eltérően a Kepler-7b felhőzetének mintázata jószerével alig változik, ami arra utal, hogy a gázbolygó figyelemre méltóan stabil éghajlattal rendelkezik.
A NASA hangsúlyozta, hogy a most ismertetett tanulmány csak az első, kezdeti lépés azoknak a vizsgálatoknak a sorában, amelyek az összetételükben és méretükben a Földhöz inkább hasonló exobolygók atmoszférájának a feltérképezésére irányulnak az amerikai kutatók által alkalmazott technológia segítségével. (MTI)
képek: NASA, archív
