Ausztriának több tartományában is van szabadtéri múzeuma, ezek legnagyobbikát a Steiermark-i Stübingben található idén 50 éves skanzent mutatjuk be írásunkban. A bemutatás apropójául az is szolgál, hogy 2013.09.29-én egy másik jubileumot is ünnepeltek itt, és immáron 25. éve annak, hogy az első „Élménynapot” felvette a programjába a múzeum, ezzel színesítve kínálatát, közelebbé hozva az emberekhez a régmúlt mindennapjainak, kultúrájának megismerését.
A program célja, hogy élőben is láthassuk, a kiállított eszközök használatát, 50 különböző kézműves szakma bemutatását, megnézhessünk miként, hogyan használták ki a víz energiáját a gabona őrlésére, vagy éppen favágásra a fűrészüzemben, milyen volt egy osztályterem kialakítása, milyen berendezések voltak akkoriban.
A fentiek azért fontosak, mivel az iparosítás, és az azzal járó technikai fejlődések, találmányok rengeteg kézművesipari szakma megszűnéséhez, háttérbe szorulásához vezettek, ezeket is megőrzi a jövő nemzedéke számára a 65 hektáros természetvédelmi területen fekvő múzeum.
A múzeum területi felépítése Ausztriával azonos elrendezésű, keletről Burgerland felől indulva kalauzol bennünket nyugat felé haladva végig Voralberig a tartományokon, 6 évszázadot magában ölelő időutazás során, bemutatva azok legjellegzetesebb épületeit, számszerint 97-et.
A legrégibb épület a XV. századi Silberbergi gabonatároló (1452), míg a legújabb XX. századból származó Feldbachi kötélverő műhely (1946). Szinte valamennyi épület az elbontását, és ideszállítását követően eredeti állapotba lett felépítve. Az épületek belseje korhűen van berendezve, az embernek olyan érzése támad, hogy bármikor betoppanhat a gazdaasszony a nyitott tűzhellyel rendelkező konyhába, hogy megkínálja a vendéget. Sokszor a műhely, a takarmány, de még akár az állatok is a lakóépületen belül kerültek elhelyezésre.
Az első Skanzen Svédországban 1891-ben Stockholmban nyitott meg, majd azt követően a XX. század elején Dánia, Norvégia, Finnország követte a sorban, manapság már Európa több országában, országonként néhol több városban is működnek, tájékoztatva az embereket a régmúlt építészetéről, szokásairól.
