2002-ben viszont egy olyan, a mostanitól eltérő tanulmány jelent meg, amely arra a következtetésre jutott, hogy házi kedvenceink Kína déli területeiről származnak. Dr. Peter Savolainen svéd professzor, aki a 2002-es vizsgálatokban vett részt, azzal magyarázta az eltérő eredményt, hogy finn kollégája munkájából hiányoztak a Kínából és a Közel-Keletről származó minták. Dr. Thalmann a kritikára azt válaszolta, hogy az általa vezetett kutatócsoport összetettebb DNS szekvenciákat és régebbi leleteket használt, amik mind azt bizonyították, hogy Európa volt a kiindulási pont a kutyafélék elterjedésében.

^[1]Abban mindenesetre egyetértenek a szakértők, hogy az ősi ebek már a mezőgazdaság fejlődése előtt részévé váltak az emberi életnek. Még ma is viszonylag keveset tudunk azokról az emberekről, akik először háziasították őket, mint ahogy arról is, hogyan és miért tették ezt. Dr. Savolainen szerint a farkasoké volt a vezető szerep ebben a folyamatban, nem az embereké. Azok az egyedek, amelyek közel merészkedtek az ember élőhelyéhez és hulladékához, több élelemhez jutottak, és ezáltal nagyobb esélyük volt a fennmaradásra. Generációról generációra egyre közelebb kerültek az emberhez, míg végül megszelídültek. Valószínűleg követték őseinket is, amikor azok tábort bontottak, hogy más területekre vándoroljanak, majd mintegy tíz-, tizenötezer éve igaz barátság kezdett kialakulni közöttük.