Nelson Mandela börtöne ma a Világörökség része, az itt működő múzeum pedig megrendítő emlékeztetője az új demokratikus Dél-Afrikának, és annak az árnak, amit a szabadságért fizetett.
Nem volt ritka a történelem során, hogy a rabokat egy szigetre szűműzték, ahol könnyen izolálták őket a külvilágtól, és megnehezítették szökési kísérleteiket. Most induló sorozatunkban a világ leghíresebb börtönszigeteit mutatjuk be.
Elsőként ismerjétek meg a dél-afrikai Robben Island történetét, ahol egy olyan kivételes ember raboskodott, aki a feketék szabadságáért és egyenjogúságáért harcolt egész élete során. A tevékenységéért béke Nobel-díjjal kitüntetett Nelson Mandela huszonhét évet töltött börtönben, annek legnagyobb részét a Robben-szigeten.
A Fokvárostól csak tizenkét kilométerre található sziget alig néhány méterrel emelkedik a tengerszint fölé, de ez nem volt mindig így. A területet több ezer éve is lakták, amikor a lapos sziget még nem különült el a szárazföldtől. Ebben az időben ugyanis a Fokföld előtt húzódó csatornaszerű mélyedést még nem öntötte el az óceán. Amikor a legutolsó jégkorszak végével elolvadtak a jégsapkák, megemelkedett a vízszint is, és a domb szigetté változott.
Az első holland telepesek megjelenésével a sziget funkciója is megváltozott. A 17. században Fokföldre érkező idegen hódítók elsősorban börtönként használták a szigetet. Az első fogoly valószínűleg Autshumao volt, aki a Khoi népcsoport egyik vezetője volt. A Khoi törzs tagjai Afrika dél-nyugati partvidékén éltek, és vadászó, gyűjtögető életmódót folytattak az ismertebb Bushman néphez hasonlóan. Autshumao ebben az időben a Robben-szigeten élt néhány társával, segítette az európai hajósokat. Az 1650-es évektől már a holland telepesek tolmácsa volt, akik csak úgy emlegették, hogy Herry, a gyöngyhalász. A hollandok vezetője, Jan van Riebeeck 1652-ben megalapította a mai Fokvárost, Autshumao pedig kereskedelmet létesített vele. Haszonállatokért cserébe alkoholt és dohányt kapott a fehér emberektől, amit szétosztott népe között. Miután az alkohol hatása eltűnt, a Khoi törzs emberei dühösek lettek, becsapva érezték magukat, és meglopták a hollandokat. Van Riebeeck ezért a szigetre száműzte Autshumaot, és börtönbe vetette.
A 17. és 20. század között a Robben-sziget végig a száműzetés és izoláció helyszíne maradt. Több holland kolónia politikai foglyait is itt börtönözték be. Nemcsak dél-afrikai, hanem indonéziai rabok is megfordultak már a cellák falai között. Nemcsak börtönként használták azonban a szigetet. A 19. század második felében és a 20. század elején kórházat működtettek a leprások, a mentális és a krónikus betegek számára. A második világháború alatt pedig védelmi állomást létesítettek itt.
A Robben Island leghíresebb foglya minden kétséget kizáróan az apartheid rendszer politikai foglya, Nelson Mandela volt, aki később Dél-Afrika első demokraikus, feketebőrű elnöke lett 1994-ben.
Mandela az apartheid ellen kűzdött egész élete során, kiállt a függetlenség és az egyenjogúság mellett, alapítója volt az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak is. 1956-ban a dél-afrikai kormány hazaárulással és kommunista felkelés szításával vádolta meg. Az ENSZ kötelezte Dél-Afrikát az apartheid rendszer eltörlésére, de Verwoerd miniszterelnök az elnyomás mellett döntött, és törvényellenesnek titulálta Mandela Kongresszusának működését. A politikai aktivista a nyilvánosság előtt is tiltakozott az elkülönített fekete rezervátumok ellen, majd az áttörés elmaradása miatt illegális katonai szervezetet hozott létre, amelynek ő volt a főparancsnoka. 1962-ben a többi afrikai országtól kért segítséget, de hazatérése után letartóztatták és terrorcselekményben való részvétel vádjával életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1964-ben szállították a Robben-szigetre, a börtön 466. foglyaként. Tisztelői ma is a „46664-es rabként emlegetik, és ez a Nelson Mandela Alapítvány honlapjának címe is. 1990-ben de Klerk elnök utasítására szabadon bocsátották, négy évvel később pedig az Afrikai Nemzeti Kongresszus megnyerte a demokratikus választásokat, és Mandela lett az új parlament és Dél-Afrika elnöke. Nemcsak hazájában, hanem világszerte ő lett a szabadság és az egyenlőség jelképe.
A Robben-szigeten található börtön ma múzeum, és történelmi jelentőségénél fogva része a Világörökségnek.
Képek: citypress.co.za, flickr.com, panoramio.com
Kapcsolódó anyagok:
Beköszönt a tavasz Dél-Afrika legszebb botanikus kertjében
Karnyújtásnyira az óceán óriásaitól
160 léggömbbel a tenger felett
