A sokak által a 21. század Indiana Jonesának nevezett Charles Brewer-Caríast már gyermekkora óta hajtotta a felfedezés vágya. Az emberiség elől évezredek óta rejtett őserdők, természeti jelenségek, állat- és növényfajok felkutatása iránti szenvedély motiválja a világhírű venezuelai természettudóst.

Több mint 200, a guayanai magasföldekre vezetett expedíciója során a botanika, a zoológia, a földrajz, a geológia és az antropológia területén tett jelentős felfedezéseket. Már több mint fél évszázada annak, hogy a fiatal Charlest foglalkoztatni kezdte a dél-amerikai dzsungelek világa, és életre szóló döntést hozott: az itteni rejtélyek felkutatásának szenteli életét.

Nagyapja brit diplomataként költözött Venezuelába, ahova a családja is követte. Itt született 1938. szeptember 10-én Charles Brewer-Carías, akit már nyolc éves korában érdekelni kezdett a vadon, illetve az azt feltárni hivatott expedíciók világa. Már ekkor hosszú listákat írt a hasonló küldetésekhez szükséges felszerelésekről, amelyekre később szüksége is lett. Tizennégy évesen néhány, ma a Venezuelai Természettudományi Múzeum által jegyzett kerámiadarabot ásott ki a házuk mögötti területen, majd kilenc év múlva kenuval felevezett az Erebato folyón, hogy a dzsungelben az amazóniai ye`kuana nép életét, szokásait és hagyományait tanulmányozza. Bár apja kívánságára beiratkozott az egyetem fogorvosi szakára, és az évfolyam legjobb tanulójaként végezett, az iskolapad sosem tudta eléggé lekötni és kielégíteni a vadon iránti kíváncsiságát. A fiatal felnőtté érett természettudós a minél mélyebbre ható tanulmányozás érdekében elsajátította a ye´kuana törzsi nyelvet, sőt pár hónap után a yanomamöt is megértette. Az évek során számos alkalommal túrázott a Caura folyónál, siklóernyőzött az esőerdők felett, a „civilizációba való visszatéréskor” pedig érezte: lelke örökké ott marad a bennszülöttek között.

^[1]

Brewer 23 éves korától évente mintegy négy hónapot töltött Venezuela őserdeiben, majd 1961-től a tepuik és a Gran Sabana váltak legfőbb kutatási területévé. Charles Brewer nevéhez köthető a Sarisariñama tepuin lévő óriási víznyelőknek, a világ legnagyobb kvarcit barlangjának és még sok más természeti képződménynek a felfedezése is.

Ifjúsági ügyekért és sportért felelős miniszterré való kinevezését követően különböző felfedezőtáborokat szervezett a dzsungelbe, hogy a fiatalok is belekóstolhassanak a vadon titokzatos, a megszokottól merőben eltérő világába. A határ menti elhagyatott területeken – amelyek a táborok helyszínét adták – 254 ezer fiúnak adott lehetőséget az ősi létformával való megismerkedésre. Minisztersége alatt a testmozgásra való ösztönzés céljából több hétvégén elrendelte a nagyvárosok forgalmasabb csomópontjainak lezárását, így az utcákon futó, gyalogló és bicikliző fiatalok kezdtek ráérezni a sportolás fantasztikus ízére.

^[2]

Charles Brewer-Caríast kiemelkedő munkássága miatt számos díjjal jutalmazták, többek között a venezuelai hadsereg és tengerészet is kitüntette, miután az 1980-as években a dél-amerikai állam által követelt Esequibo területre átmerészkedve információkat gyűjtött a régióról és az annak megszerzését szintén célul kitűző csoportosulásokról. Sőt, miniszterként tett erőfeszítéseiért a kormány legmagasabb rangú kitüntetését is elnyerte.

A neves kutatóexpedíciói során több száz növény- és állatfajt azonosított, közülük néhányat róla neveztek el. Vitathatatlan, hogy Charles Brewer-Carías a dzsungelben való túlélés egyik szakértője, neve és saját kés márkája, a Marto-Brewer Explorer Survival Knife világszinten is ismertté vált.

^[3]

Képek: archív