Jó azzal az érzéssel útrakelni a hegyek festői világába, hogy baj esetén van kire számítani, mert egy smsünkre vagy telefonhívásunkra a „félhomályból” a helyszínre lépnek az Alpok nagyrabecsült őrangyalai, a tapasztalt és nagy tudású hegyimentők.
Bevetésben a hegyimentők
Amikor a statisztikákról beszélünk, sokan csak a száraz tényekre, számokra gondolnak, de a számok mögött megrázó és megható történetek rajzolódnak ki. A karintiai hegyimentőknek a tavalyi, 2012-es évben is veszélyes szituációkkal kellett szembenézniük. Emlékezetes marad számukra a februári időszak is, amikor négy nap alatt három lavinabalesethez riasztották őket. Ezek egyike az a hátborzongató, de szerencsés kimenetelű baleset volt, amelyben az ausztriai Nockberg biztosítatlan, sípályán kívüli területén egy család két tagját sodorta el és temette maga alá a lavina: anya és lánya került a fojtogató hótömeg fogságába, akiket többórás küzdelem árán sikerült csak megmenteni a biztos haláltól.
A heiligenbluti hegyimentőknek 2012. május 20-án szintén felejthetetlen és rendkívül emlékezetes bevetésben volt részük: aznap egy lengyel hegymászót mentettek meg a Grossglockner Palavicini jégfolyosólyából, akit kőomlás ért, és súlyos mellkasi- és medencesérüléseket szenvedett. A szerencsétlenül járt alpinistát csak nehézkesen lehetett megközelíteni, és a mentés fizikailag is meglehetősen kimerítőnek bizonyult. Ennek ellenére a tapasztalt csapatnak sikerült lehoznia a sérült hegymászót. De említhetnénk akár a tavaly szeptember eleji esetet is, amikor két napon át keresték a hegyekben eltűnt ötéves kislányt. Még a tapasztalt, sokat látott hegyimentők sem tudták palástolni érzelmeiket, amikor megtalálták a végletekig elcsigázott és kimerült kisgyermeket.
Reményt is közvetítenek
A hegyimentés mind fizikai, mind mentális okból kivételes élethelyzet, amely – függetlenül attól, hogy az esetek sérülésekkel tarkítottak vagy sérülésmentesen következnek be – igen mély nyomokat hagy az érintettekben, és ezt nem mindig egyszerű kiheverni. Kinek kevesebb, kinek több időre van szüksége a történtek feldolgozására. Veszélyhelyzetekben, krízisekben, annak érdekében, hogy a szervezet optimálisan tudjon megbirkózni a kialakult helyzettel, fokozatosan stresszhormonok, katekolaminok (dopamin, adrenalin, noradrenalin) termelődnek. A hegyimentők kulcsszerepet játszhatnak egy végletekig kiélezett krízishelyzetben. Megfelelő odafigyeléssel, gesztussal és kommunikációval csökkenthetik a félelem, a pánik és a stressz kialakulását, és egyúttal a rászorulók számára erőt és reményt képesek sugározni. A segítséget nyújtó személy a baleset helyszínén magatartásával és személyes, megnyugtató kisugárzásával jelentősen képes befolyásolni a kritikus helyzeteket és krízisállapotokat.
Az elmúlt időszakban – évről évre – folyamatosan emelkedik a hegyimentők riasztásának, illetve bevetésének száma. Ha megvizsgáljuk a 2012-es statisztikát, akkor láthatjuk, hogy tavaly rekordszámú, 468 bevetéshez riasztották őket. A tavalyi év akciói során a régió hegyimentői 351 személyt mentettek meg, 55 személy sérülések nélkül megúszta a kalandot, 288 személy viszont súlyos, illetve kevésbé súlyos sérüléseket szenvedett. A halálesetek száma az előző évekhez képest a felére esett vissza. A mentésre szorult személyek 43 százaléka osztrák nemzetiségű volt, a többi pedig külföldi. Drámaian megnőtt viszont a paplanernyős balesetek száma. Riasztó adat, hogy a „trendi” extrémsportokból származó balesetek gyakorisága az utóbbi 5 évben megnégyszereződött.
Pénteken történik a legtöbb baleset
A statisztikák azt is szépen körvonalazzák, hogy milyen évszakban és mely napokon történik a legtöbb baleset. Télen természetesen a síbalesetek miatt igen gyakoriak a riasztások, de 2012-ben júliusban (43 riasztás) és augusztusban (48 riasztás) kellett legtöbbször a hegyimentők segítségét kérni. Ha azt szeretnénk megtippelni, hogy melyik napokon történik a legtöbb riasztás, nagy valószínűséggel nem találnánk el, mert sokan valószínűleg a hétvégi napokra (szombat, vasárnap) tippelnének. Ezzel szemben a statisztikákból egyértelműen kiolvasható, hogy – meglepő módon – a legkritikusabb nap, melyre a legtöbb riasztás esik, az a péntek. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a legtöbb „hegyimádó” és extrémsportoló a pénteki munka után alig várja, hogy a hegyekben legyen, ahol kapkodva, gyorsan, gyakran meggondolatlanul, felkészületlenül vág neki a hegyi kalandnak.
Képek: archív
